Áprilistól novemberig, a magánidő szabálytalan kalendáriuma, képekben. Egy kiállítás. Lehet irodalmi esemény is. E festményeket sem tudom ezen a kontextuson kívül szemlélni. Létrehozójuk ugyanis irodalmi kritikus, műfordító, a ruszisztika egyetemi tanára stb. Megannyi tevékenység, amely alázatot, odaadást, a tudás feltétlen megosztását, átadását feltételezi; exhibicionizmust, amilyen a festés vagy a szépírás, nem tűr. És egy exhibicionista író, akit ő fordított, tudja, mennyi költői és festői képét, tehetségének micsoda tárházát pazarolta rá. És titkos festői attitűdje sem magamutogató. Ezek a festmények, az akvarellek és az olajképek belső tevékenység, szépjáték, magányos meditáció eredményeképp születtek. Magánügyek. Magántárgyak. Szerények. Belső tér tárgyai. Meglátni őket beavatást jelent, baráti bizalmat. Ritkán, mint most is, a kiállítást megrendező könyvtáros, Geró Ibolya unszolására kerülnek elő rejtekhelyükről. Szekrényekből, dobozokból, a padlásról, a kaptárházból és például a tyúkólból…
Érdemes volna elkészíteni a magán(mű)tárgyak kataszterét, nagy fali térképét, értéket hordozó, titkosan, észrevétlen termő családi udvarokkal, manzárdokkal, réti pálinkafőzdékkel… A belső tér sokrétűsége végtelen. Belső udvarokkal, belső utcákkal, terekkel, teraszokkal, telepekkel, városokkal, sétányokkal, végtelenekkel… És – mint a megnyitón felmerült – egyszer egy gyümölcsösben kellene kiállítást rendezni.
A kis képek még kisebb őrei, a szorgos méhek kusztoszi felügyelete közepette gyümölcsfákon függő képekből. Közben a finom virágporból méz nemesedne… És a földpor? Csehov pannon porfolyama („A magyar rónaságot júniusban ismerni meg igazán. A föld megrepedezik, az utak folyamokká válnak, amelyekben víz helyett szürke por hömpölyög.” A. P. Csehov: Talmi győzelem.)? A Kosztolányi felemelte bácskai porból is desztillálódik valami.
Draginja Ramadanski tudja: nemcsak a meszelés, a mázolás, a földanyagot is oldó-megkötő festészet is a por megállításának és átlényegítésének eszköze.
