SZÜNET A TANTEREMBEN
Siklik a ceruzám: ss! Kicsöngettek óráról. A csöngő szavára megmozdult az egész osztály. Csörögnek a székek, az asztalokra csapódnak a következő órára szükséges könyvek. A gyerekek vidáman beszélgetnek. Egyesek kint lófrálnak a folyosón, ahol szintén nagy a nyüzsgés. Nyűű – nyikorognak az ajtók. Hangos kiabálás és beszélgetés hallatszik kintről. Éppen nem értem, mit mondanak, mert a folyosó visszhangzik.
Ssssss – süvít be a nyitott ablakon a szél. Brrr – mondom –, de hideg jön be kintről! Gyorsan felveszem a pulóverem, mert nem mindig van rajtam. Az egyik fiú a barátjának mondja pajkosan, nevetve és a szabályt megszegve (amit az oszi mondott):
– Gyere, dócsival vigyél!
Erre a másik fiú felveszi a hátára, és viszi keresztül-kasul a folyosón. Íme, már be is csöngettek. Jön egy ügyeletes tanár:
– Mindenki az osztályba! – kiáltja. Behúzódunk. Ám folytatódik a lárma még a tanteremben is. Én nem nagyon szoktam ilyenkor bekapcsolódni. Most ott állok hátul a radiátor mellett, nézem a fiúk játékát. Egyik ott áll az asztalnál, csir-csör-csir-csör, csörög a papír, és készen állnak a repülésre a papírrepülők. A másik fiú megfogja egyben az összeset, és úgy engedi el őket. Szíű – hasítja a levegőt a repcsi. A figyelmem másfelé terelődik. Elnézem a szép pannókat. A kicsik rajzait, a falra festett nagy képet, a (Kovács Dávid alkotta) szépen elkészített, fehér láncot. Bejön a tanárnő, mindenki a helyére siet. Köszönünk a tanárnőnek, és leülünk. A teremben csönd honol. Csak a tanárnő beszéde hallatszik. Meg a szél. A szél sírása a folyosón. Sír! Biztosan azért, mert egyedül maradt a folyosókon. Ű-ű-ű – sír a szél. Az őszi szél. Úgy hallik, mint valami kísértet hangja.
Szerintem az iskolába azért jó járni, mert vannak tanárok és tanárnők, akik azt akarják, hogy jó legyen nekünk, tanítanak minket a tudásért. Szép az iskola.
Gyönyörű. Te egyetértesz velem?
VASS Noémi, November 11. általános iskola, Zenta
Vita Miković: Esős nap, EmArt Műhely, tanítónő: Grubanov Martinek Emília
A REJTETT TANTERV
Hazaér a gyerek az iskolából, és elkezdi mondani-mondani, hogy az ablaküveg betöréséért valójában a szerelő a hibás, mert otthagyta az osztályban a kalapácsot, amely véletlenül az ablakot találta el, pedig csak azért dobták, hogy föltegyék a szekrény tetejére, nehogy a kicsik hozzájussanak, és egyébként is – Karinthy is megmondta, „nincs kapu… nem lehet bemenni” az iskolába, tehát a kedves szülő ne akarjon részleteket megtudni. És igen, igazságtalanságból kapott igazgatói megrovót. Mert az osztályfőnök, a takarító néni és az osztálytárs is rá akarják kenni, és most neki kell elvinni a balhét.
És a szülő csak néz, mint a moziban, hogy ez a becsületes gyerek hogy lett egyszer csak ilyen hazudós, kimosakodós pimasz kamasz, amikor mindig egyenességre és őszinteségre neveltük.
Hogy így alakul, ebben néha a rejtett tanterv is ludas.
Van az a tanterv, amit a minisztérium kijelöl, amit tervezetten akarunk átadni a gyerekeknek, és él egy érdekes tanterv, ami nehezen kiszámítható, nincsenek meghatározott elemei, ez az iskolában a tanulóra csak úgy „ráragad”, mintegy tudattalanul kiváltva különböző hatásokat. Persze, lehet ez pozitív is. Megfigyeltem, hogy a kedvenc tanárnőm mindig ápolt, kedves, finom és nőies, igyekeztem hát hasonlóan viselkedni, a példaképem lett. Beszereztem egy határidőnaplót, abba jegyeztem fel minden tennivalómat, és a szétszórt, hebehurgya kislányból hamarosan egy megfontolt, alapos, előrelátó fiatal hölgy lett.
A rejtett tanterv lényege tehát: „rendszeresen és hatékonyan történik valami, összefüggésben az iskolai tanítás tartalmával és követelményeivel, ami nem tervezett, ami a tudatos, deklarált pedagógiai törekvésekben nem szerepel célként” – írja Szabó László Tamás, a Debreceni Egyetem tanára.
Napjaink iskolarendszerének egyik legnagyobb problémája, hogy jószerével a „túlélésre” tanítja a gyerekeket. Az általunk ismert eszközrendszerrel hogyan éljük túl a sulit a legnagyobb hatásfokkal. Ahelyett, hogy élnének az iskolában, nem pedig túlélnének. Fontos a jobb jegy, ezért ki tanulással, ki a tanulás színlelésével próbálja meg elérni, egyéne válogatja. Van, akinek szép az iskola, másnak borzalom, és van, aki csak úgy tesz, mintha szép lenne. Szerencse, hogy „vannak tanárok és tanárnők, akik azt akarják, hogy jó legyen nekünk”. Noémi szerint ez sikerült. Reménykedjünk, hogy így van… Hogy így lesz.
