ne hagyj bennem több kétséget
sem halvány szálaiba
égetett gyarlóságot
elfáradt a gyenge énem
erős lenne szilárdulna
akár elhagyatott falvak fölött
az éjjeli csönd
elnehezül mögöttem a múlt
hátrahagyom leteszem
mint fegyvert a kérdéseket
ne hagyj bennem
árnyékként megbúvó rémületet
teremtettél s adtál
a legtisztább virágodból
csontig égtek az emlékek
mutattad utam és vezettél
virágodhoz mint tiszta nőhöz
tiszta nőhöz mint mély kúthoz
hol sivatag volt és homok
adtad e kutat uram
ne hagyj bennem többé
szomjúságot
