Makkai Ádám 1935-ben született Budapesten. A Vörösmarty Mihály Állami Általános Gimnáziumban érettségizett 1954-ben. 1956 októberében harmadéves egyetemista, novemberben elmenekült Magyarországról. Bécsben, majd Bostonban élt, 1958-ban a Harvardon végzett, ezt követően a Hawaii-szigeteken kezdett dolgozni mint német–francia és latintanár. 1960-ban a Ford Alapítvány ösztöndíjasaként felvették a Yale egyetemre, ahol általános nyelvészként 1963-ban szerzett Magister Artium, majd 1965-ben PhD-fokozatot. 1967-től a chicagói, újonnan alakult Illinois-i Állami Egyetem adjunktusa, majd 1968-tól docense. 1974-ben nevezték ki egyetemi tanárrá (full professor of Linguistics). Fulbright ösztöndíjjal tanított Szingapúrban, majd 1989 és 2002 között Hong Kongban. 2004-től professor emeritus. Hawaii-on él.
Hetvenöt éves lettem én:
Trójai Faló e költemény?
Szamár
tanár
öngúnyos ön-L. F. S.-e?
Parancs: álarcát vesse le?
No lám
komám,
ezen merengve kiderül,
hogy pár vers csak, mi sikerül,
s az „sokk”
ha sok.
Maradtam volna Pesten is,
de sajgott a lelkem s a testem is:
nyugat-
huzat
vonzott a zord határon át −
így értem el szép Ausztriát
kopott
s kapott
öltönyben, melyet jóatyám
Mexicóból testált reám:
− csomag
lovag! −
ki elhagyott mint gyereket
s akit azóta kergetek
rokon
fokon.
Harvard után a Yale adott
egy Ph. D-t, majd pár pofont,
− elvész
e vész −
s bár angol lett a nyelvezet
magyar maradt az ékezet:
öröm-
üröm.
Negyven év tanítás után
csak üldögélek nagy bután:
élek
s félek.
