Szereplők:
Don Cisco költő
Donna Anna Don Cisco felesége
Malvinka falusi nő
Don Tabasco falusi bolond
Pepito szolga
José Manuel pap
Limai Rózsa irgalmas nővér
Bernadett irgalmasnővér
Rosalina felszolgáló
Pablos felszolgáló
Sevilla hercege
A vak
A hadirokkant
I. Polgár
II. Polgár
Játszódik:egy faluban és Sevillában két nap alatt.
1. jelenet
Donna Anna felborzolt hajjal áll a szoba közepén, éppen indulni készül. Képtelen eldönteni, mit vigyen, mit hagyjon ott. Az ajtó felé indul, de csomagja szétesik, visszahurcolja. Pepito, a szolga le-föl rohangál. Don Cisco a fürdőszobában tisztálkodik.
Donna Anna A tésztaszűrőm. Hová tetted a tésztaszűrőt! Hallod? Nem hagyom itt! Mindentől megfosztanál? (Mindent feltúr, de nem találja.) Meg a tojásvágó. Pepito! Pepito!
Pepito Parancsoljon, asszonyom.
Donna Anna Keresse, amiket mondtam.
Pepito Mit mondott?
Donna Anna Ha nem emlékszik, ha rossz a memóriája, akkor menjen haza Sevillába. Ott talán majd rendbe jön.
Pepito Már régóta készülök Sevillába. Istenem! Micsoda fordulat.
Donna Anna Tudatosan szekíroz?
Pepito Én teljes szívemből…
Donna Anna No látja, még be is vallja.
Pepito Félreért, asszonyom.
Donna Anna Mindig csak az igazságot, Pepito! Én úgyis átlátok magán. Mint egy lenge szalvétán.
Pepito Hogy? Tésztaszűrőt mondott, meg tojás… izé… vágót.
Donna Anna Mocskos egy hely az a Sevilla. Annyi a szúnyog. Nem győz az ember csapkodni.
Pepito Megvan a szűrő!
Donna Anna Ez az! Tudja, mit? Don Cisco tőlem fel is fordulhat. (Donna Anna keresgél. Kiabál Don Ciscóhoz.) Mindig is mondtam, hogy a tojásvágót és a tésztaszűrőt nem hagyom itt! De mi legyen az uborkareszelővel? (Megáll. Kifújja magát.) Már megint nem értelek!
Don Cisco (a fürdőszobából) Persze.
Donna Anna Neked a szerelem nem számít?
Don Cisco Még fogmosás közben is azon rágódom, miként is múlhat el, miért lesz belőle mindig egy asztalfióknyi ostoba kézirat, porosodó levélköteg. A tésztaszűrő ott van a könyvespolcon! Jobbról a második!
Donna Anna A szenvedélyek múlásával majd egyszer én is csak egy díszes olajfestmény leszek? Nem, nem, tiltakozom! Ott lógjak a falon, a szarvasagancsok között? Hogy Don Tabasco, az a féltökű, az én gyönyörű portrémon élcelődjön?
Don Cisco Don Tabasco szűzi ájtatossága és leplezetlen szerelemittassága nem ismer határokat!
Donna Anna Hogy én azzal a vén kecskével? Nem, szó sem lehet az efféle gyermekded játékokról.
Don Cisco De becsületes.
Donna Anna Akkor inkább lemondok a becsületről.
Pepito (jön egy konyhai eszközzel) Asszonyom, asszonyom! De minek ez? Sevillában is van efféle.
(Don Cisco jön fogkefével a szájában. Donna Anna mindent felforgat. Pepito a tésztaszűrőt vizsgálgatja.)
Donna Anna Az idő múlik, maga meg itt bambul egy tésztaszűrőt?
Pepito Én csak…
Don Cisco Félreértesz mindent!
Donna Anna Képes vagy erről fogmosás közben beszélni?
Don Cisco Minden pillanat egyformán szent. A borostáimat is beleértve.
Donna Anna Nem értelek.
(Don Cisco kimegy.)
Don Cisco Nem találom a poharam!
Donna Anna Tegnap még azt mondtad, hogy halhatatlanná kell tenni minden valamirevaló szerelmet! Most meg – mit tudom én – se perc alatt elintézed egy talicskányi levéllel, egy fogmosásnyi köpettel vagy egy ócska ölelkező rímmel!
Don Cisco Vannak ismerőseim!
Donna Anna Mivel fizettél?
Don Cisco Ki mit kért.
Donna Anna Ott van a poharad a tükörnél.
(Don Cisco bejön.)
Don Cisco A nők mindig kiforgatják a Cisco-félék szavait. Remény sincs, halovány remény, hogy a dolgok megváltozzanak! A poharam meg nincs ott.
Donna Anna Csak tudni és érteni szeretném, hogy miben számíthatunk még egymásra? Az ígéretekkel már amúgy is tele a padlás. Jut eszembe, a poharadat tegnap kidobtam.
Don Cisco Jól van, nyugodj meg. Mindjárt öblítek, és jövök.
Donna Anna Azt már nem várom meg! (Becsukja a bőröndjébe. Don Cisco bejön.) Nincs több duma, érted? Én valami nemesemberhez akarok hozzámenni. Elegem van a szegénységből, a vígjátékokból és tragédiákból, románcokból…
Don Cisco Most melyikből?
Donna Anna Ki tudja, hogy éppen nevetünk-e vagy sírunk?
Don Cisco Látod, pontosan ezt akarom! Művészi elegyét mindkettőnek! De te nem fogsz szerepelni többé a verseimben! Választhatsz! A halhatatlanság olykor ilyen csekélységeken múlik. Mondjuk, egy rossz döntésen. Egy üvegpoháron…
(Donna Anna tanácstalan, elbizonytalanodik. Áll az ajtónál.)
Donna Anna Miért? Mit csinálsz? Kiradírozol? A világirodalom az világirodalom.
Don Cisco Ott a helyem! Már írják a tudományos szócikkeket, azokban benne lesz majd minden. Kivéve…
Donna Anna Kivéve?
Don Cisco A poéta általában kivár, hagyja, hogy az emlékek később rohanják meg! Megőszül, de nem felejti, hogy a nagy versek még hátravannak!
Donna Anna Semmit sem értek. Itt állok az ajtóban, legszívesebben sírnék egy nagyot. De nincs zsebkendőm!
Don Cisco Kedvesem! Húsz vagy harminc év múlva, ha majd visszagondolok, ez a fogmosás közbeni hisztéria egyáltalán nem ébreszt bennem kellemetes emlékeket!
Donna Anna Te egy pillanat alatt képes vagy lerombolni mindent.
Don Cisco Én csak ragaszkodom az igazsághoz.
Donna Anna Mi az igazság?
Don Cisco Nem tudom, de van, volt és lesz.
Donna Anna Akkor én összepakolok.
Don Cisco Van ilyen.
Donna Anna Van.
Don Cisco Tudod te, mi a szerelem?
Donna Anna Most, hogy összepakoltam, már nem annyira érdekes. (Az ajtó előtt megáll a csomagjaival. Elbizonytalanodik.) Mi van azzal a szerelemmel?
Don Cisco Mint a néma hattyú! Akár egy lágy muzsika mollban!
Donna Anna Azt a hattyút valamelyik nap én is láttam: a tolla sáros volt, a nyaka meg oly vékony, hogy csak alig fért át rajta egy-két sovány keszeg. Inkább satnya volt, mintsem gyönyörű.
Don Cisco Sokféle szerelem van. Az egyik az ilyen, mint a miénk. Akár az álom. De oly tünékeny is.
Donna Anna Az a hattyú nem sokat kívánt, de te mégis mindig csak azt a mögötte hullámzó tavat bámultad. Azokat az otromba tavirózsákat. Feláldoztál mindent és mindenkit a költészet rozoga oltárán.
Don Cisco Hát lehet ezt másképp?
Donna Anna Ó, istenem, hát hogy szerethetne egy ilyen embert egy nő? Egy valódi nő?
Don Cisco Tudod, mit? Ülj le ide. Majd elmész máskor.
Donna Anna Meg akarsz vesztegetni?
Don Cisco Légy rám is tekintettel! A beteg lelkemre. A tavirózsáimra.
Donna Anna Hány versről van szó?
Don Cisco Megbeszéljük. Az ihletforrás elapadt.
Donna Anna És most?
Don Cisco És most? Mit tudom én. Megyek, és bevajazom a tepsit. Most, hogy őszintén főzni akarok, már a költészet sem érdekel annyira. A szó, akár konyha falán a málló vakolat.
Donna Anna Ismerem már ezt a felajzott, de gyorsan lankadó figyelmet. Szapora szívverés, aztán hetekig tartó mélabú.
Don Cisco Holnap postafordultával el kell küldenem egy frissen írott költeményt magának Sevilla hercegének, Amado de Silvának!
Donna Anna Hát még az aranya! És ez olyan nagy baj?
Don Cisco Szó, mi szó, nem! De mégis! Ha belegondolok, a tepsi bevajazása nem segít a rímfaragásban. Meg van ennél egy nagyobb probléma is: amit rendeltek, az nem csupán egy ártatlan, lírai dalbetét, hanem egy, a korunk divatos eszméit magában foglaló hétsoros. Ez egy új forma. Még én sem tudok róla eleget.
Donna Anna Úristen! Mit kell tennem? Ez már a világirodalom?
Don Cisco Egy hétsoroshoz sok mindenre szükség van. Tekintetbe kell vennem korunk új áramlatait, ezek pedig nem sok jót ígérnek.
Donna Anna Miért szükséges neked megfelelni ezeknek a házi isteneknek? A művészet új papjainak? Legyél ódivatú. Merj!
Don Cisco Tudod, mit, inkább vajazz, a többi majd kiderül később. (Don Cisco ír, jegyzetelget.) Igen. Erre emlékszem.
Donna Anna Aki engem választ, az jól jár.
Don Cisco Na, igen. A választás szabadsága. Jól hangzik. De csak a művészet képes csodákra. Minden más csak utána következik. De hát így, ebben a főzőszezonban ki merészel költészetről álmodozni? (Don Cisco le-föl sétál. A közönség felé.) Már megint egy szerkezeti probléma. A cselekmény. Hogy fogom én ezt megoldani? (Csengetnek.) Mi történik?
(Kinyitja. Ott áll Malvinka. Don Cisco majdnem elájul.)
Malvinka El kell hinnie.
Don Cisco Pont most?
Malvinka Higgyen!
(Don Cisco megpróbálja becsukni az ajtót.)
Donna Anna Ki az?
Don Cisco Nem tudom.
Donna Anna Most mit hülyéskedsz?
Malvinka Azt a verset ön írta.
Don Cisco Melyiket?
Malvinka Várjon egy picit. Mindjárt felidézem. (lehunyja a szemét) Ott ülünk a kávéházban. Pontosan délután négy óra. Én folyton önt bámulom. Ön pedig engem.
Don Cisco És?
Malvinka Azt mondta, hogy szerelmes. Hogy csak engem szeret.
Don Cisco Jó, jó, de mikor volt az már!
Malvinka A múlt héten. Én emlékszem.
Don Cisco Én meg nem.
Malvinka Hisz ön a verseiben?
Don Cisco Magát még sosem csalták meg az érzései?
Malvinka Egy verset nem lehet, nem szabad túlélni! Don Cisco!
Don Cisco Én valahogy mindig életben maradok.
Donna Anna Tán csak nem valami posta?
Don Cisco Nem, nem.
Malvinka Tudja, én csak…
Don Cisco A retorika szintjén sok minden megtörténhet…
Malvinka Milyen szinten?
Don Cisco Mondjuk, egy vagy két emelettel feljebb.
Malvinka Persze, szövegelni, azt mindenki tud.
Don Cisco Azt mindenki. Emelkedettség! Az hiányzik!
Malvinka Az.
(Jön Donna Anna.)
Donna Anna Ez meg ki?
Don Cisco Tudom is én! Tudom én?
Donna Anna Akkor meg miért nem csukod be az ajtót?
Don Cisco Nem lehet.
Donna Anna Nem lehet?
Don Cisco Olvasott valami verset.
Donna Anna Talán a tiédet?
Don Cisco Ja.
Donna Anna Ez csodálatos.
Don Cisco Az.
Donna Anna Miért nem örülsz? Legalább mondj neki valamit.
Don Cisco Muszáj?
Malvinka Muszáj, kérem, muszáj!
Donna Anna Javaslom, menjünk beljebb!
Malvinka Micsoda palota.
Pepito Valaha istálló volt. Olykor érezni a szénaszagot.
(Leülnek.)
Donna Anna Asszonyom, kérem, mondja el, mi szél hozta? Aztán siessen, mert leég a hattyú…
Malvinka Már napok óta nem alszom.
Don Cisco Telihold.
Malvinka Bámulom a hold arany képét.
Don Cisco Mondtam!
Donna Anna Nincs vashiánya? Vérszegénység? Egyéb kólika?
Don Cisco Ha jobban megnézzük, akkor ez mind helyénvalónak tűnik.
Malvinka Ó, Donna Anna! Én éjjel gyakran felébredek, felmászom a tetőre, ölembe veszem a macskám, és csak ülök, várom a hajnalpírt a messzi ég alján. Érti?
Donna Anna Hogyne. Egy Don Ciscónak ez igazán semmiség.
Don Cisco Az.
Donna Anna És?
Malvinka Kérem, még nincs vége!
Don Cisco Elég volt ennyi is.
Donna Anna Hadd fejezze be!
Don Cisco De mi lesz az hétsorossal?
Malvinka A múltkor betévedtem egy vendéglőbe. Cseppentettem a szemembe, hogy ne szűnjön nedves csillogása. Olybá tűntem, akár egy túláradó patak. Éreztem vonzásom egyre növekvő erejét. Nagyokat pislogtam. A kinti utcákon lassan végigsöpört a sivatagi szél, és én tudtam, hogy az én életem ma bizonyosságot nyer! Eljegyez egy kedves ismeretlen!
Donna Anna Különös.
Don Cisco Semmi különös.
Malvinka És akkor…
Donna Anna Akkor?
Malvinka Hirtelen megláttam egy férfit. Ott ült némán, magába roskadva, de egy váratlan pillanatban láng gyúlt a szemében. Éreztem, ahogy a hirtelen melegség önt el. A vágy úgy támadt mindkettőnkre, akár az éhes oroszlán. Én itt a jóisten előtt esküszöm, hogy ártatlan vagyok! De hát a pokoli szerelmek úgy érkeznek, mint a forgószél.
Donna Anna Ez volna hát, amiről a Ciscók oly gyakran mesélnek?
Malvinka Aztán verset írt hozzám.
Donna Anna Forgószélben?
Malvinka Az úr minden egyes mozdulatomat figyelte. Így született e költemény. Azóta vagyok vérszegény és vashiányos. Példás keresztényként azóta szenvedek.
Donna Anna És mit mond?
Malvinka Folyton azt súgja, hogy keresd őt, keresd!
Donna Anna És maga megfogadta a tanácsot?
Malvinka Meg.
Donna Anna Tényleg megkereste?
(Csend.)
Malvinka Eljöttem.
Don Cisco Sajnos.
Donna Anna Várjon egy kicsit. Nem értem.
Don Cisco Nem baj.
Donna Anna Szóval… lehet, hogy… mégis… értem.
Malvinka Egy cseppet sem.
Don Cisco Azért nem ilyen egyszerű.
Donna Anna Neked nem. Te voltál az! Don Cisco!
Don Cisco Mi van ebben olyan drámai? A lélek nagyravágyó, olykor magával sodorja egy-egy szenvedély, mely nem is oly tékozló, mint elsőre gondolnád, csupán egy pillanatig tart, és vége…
Donna Anna Malvinka eljött, és egyáltalán nem úgy tűnik, mint aki csupán a holdba lenne szerelmes.
Don Cisco A hold vagy egy Don Cisco? Egyre megy.
Donna Anna Majdnem. (Felhörpint egy pohár italt.) De mégsem!
Don Cisco Átkozott dolog a költészet.
Malvinka Nekem áldás.
Don Cisco Úgy látszik, félreérthetően fogalmaztam.
Donna Anna Inkább tökéletesen.
Malvinka Én szeretem magát, Don Cisco!
Donna Anna Úristen!
(Jön Pepito.)
Pepito Asszonyom, a tojásvágó!
Donna Anna Úgy tűnik, a dolgok örökkön változnak. Pepito!
Pepito A szűrőt még nem állt módomban kipróbálni!
Donna Anna Majd Sevillában lesz rá időnk.
Pepito Időnk? Az sosincs.
(Pepito fejcsóválva elandalog.)
Donna Anna Most, hogy Malvinka köztünk van, mert eljött, mert itt ül…
Malvinka Áll, asszonyom, áll.
Donna Anna Akkor üljön le.
Don Cisco Micsoda színjáték.
Donna Anna Vajon ki lehet a szerzője? Don Cisco! Én nem várom meg a következő felvonást! Pepito, megtalálta már a reszelőt?
Pepito Ott tartok, hogy…
Don Cisco A kibontakozás még oly messze.
Donna Anna Igyekezzen!
Pepito Kedves úrnőm! Én ezt sohasem fogom tudni meghálálni. Tíz éve nem jártam otthon.
Donna Anna Az ünneplésnek még nem jött el az ideje. Korán van, Pepito!
Don Cisco Most én vagyok a soron.
Malvinka Mindenkivel előfordul.
Donna Anna A költészet képmutatás és szemfényvesztés, kényes talány, olvasói sokszor észre sem veszik benne az eredendő csalárdságot. De neked itt és most felelned kell a bűnös sorokért!!
Malvinka De kérem, minden mondata őszinte.
Donna Anna Éppen ez a baj.
Malvinka Még nem is hallotta.
Donna Anna Föl ne olvassa! Még megfájdul a fejem.
Malvinka Isten ments!
Donna Anna (Don Ciscóhoz) Most a becsületed a tét. Isten előtt állsz, ne akarj újfent nagyot mondani! A végén még minden idegszálamat felhasogatnád! Méltó öltözetet viselsz, habos gallér, úri egyenruha. Tessék, rukkolj elő valami kiengesztelő fordulattal!
(Don Cisco letérdel. Arccal az ég felé.)
Don Cisco Hát ismeri valaki is az emberi lelket?
Oly fertőző a szerelem, mint megannyi
Halálos betegség: csíráját
Régóta hordozzuk: titok,
Mit sokszor magunk se értünk,
Ereje mégis legyűri bátor áldozatát,
Hiába a kard, hiába legott a büszkeség,
Suttogása édes és rémisztő,
Ha józan, akkor is részeg,
Ősi kínzógép, melybe
Önfeledten vissza-visszatérünk –
Hogy lázas fejünket
Szabadon belehajthassuk. Mert
Benne születünk mi mindig újjá!
De oly kegyetlen e század, mely
Tiltja otthonában e szent rajongás
Szülte isteni hevületet!
Van, ki érti ezt, és oltalmul
Választja magának e boldog szenvedést,
De akad, ki makacson elutasítja,
Nem számol a büntetéssel.
Malvinka Uram, teremtőm! Hát maga az! Micsoda fennköltség!
Donna Anna Perköltség inkább.
Pepito Mikor indulunk, asszonyom?
Donna Anna Ma sem értem. Miért egy ilyen költőt választottam!
Pepito El fogunk késni.
Donna Anna Már régen elkéstünk.
Pepito Ennyi hagymázas duma!
Don Cisco Én csupa-csupa elvek szerint élek. De nevezzük inkább magasztos eszméknek!
Malvinka Ez tényleg igaz?
Pepito Miért is mondana igazat?
Donna Anna Pepito! Egyre közelebb kerülünk a célunkhoz.
Pepito Ó, Sevilla! Narancsfaligetek!!
Malvinka Akkor megcsókolt, és fellibbentette combomról a fátylat!
Pepito Borzalom.
Donna Anna Ez már mindennél több!
Pepito Asszonyom, én már úton vagyok.
Donna Anna Pepito! Ne csak a konyhai instrumentumokat pakolja össze, hanem a ruháimat is!
Pepito Nincs olyan, hogy ezt ne hallanám! Asszonyom, összeraktam mindent. Számítottam e nehézségekre, melyek – szokásukhoz méltóan – erőnkön felüliek. Biztosat sosem tudhatunk! Ebben a házban.
Donna Anna Szerencsétlenség!
Pepito Egy újabb. De mindig a régi…
Donna Anna Elutazom! Don Cisco, ahogy ön, úgy én is. Mindenki a maga elve szerint. A boldogság rögös útja több bátorságot kíván!
Pepito Nocsak.
Don Cisco Várjon! Szeretném tisztázni! Szeretnék tisztán látni.
Pepito Hát lásson!
Don Cisco Fogja be!
Pepito Ezt még nem mondta!
(Donna Anna búcsúzik.)
Donna Anna Tűrhetetlen, hogy egy nő
Imigyen szenvedjen! Ki valaha szerelemből
Választott, szerelemnek essék áldozatul?
Hűségem, akár a szelíd tuja: örök e tájon,
De ki esküt szeg, törvényt bont:
Nélküle zörög tovább a falusi haraszt,
Nélküle virágzik a rododendron.
Nincs arra magyarázat, érv,
Ami itt ma történt,
Az föl nem oldható édes szavakkal!
(Donna Anna és Pepito el. Don Cisco a földön ül. Malvinka mozdulatlan.)
Malvinka Hát így vagyunk.
Don Cisco Micsoda nap.
Malvinka És még nincs vége.
Don Cisco Hagyjon magamra. Kérem. Csupa ostobaság az élet. Illúzió.
Malvinka Vannak azért szép pillanatok.
Don Cisco Mit akar ezzel mondani?
Malvinka Vegyen feleségül.
Don Cisco Mit mond?
Malvinka Senki sincs, ki méltóbban gondoskodna magáról.
Don Cisco Most, hogy Donna Anna kihúzta a lábam alól a szőnyeget, aminek maga is oka, hogy merészel ilyen kérésekkel zaklatni? Nem látja, hogy írok? Mintha nem lenne a világon semmi más, csak ez az átkozott szerelem!
Malvinka Miért? Van más?
Don Cisco Mit akar? Ne köntörfalazzon!
Malvinka Én az őszinteségnek hódolok. Nem volt még senkim maga előtt!
Don Cisco Ki szülte magát? Mondja meg!
Malvinka A legárvább lény vagyok e földkerekségen.
Don Cisco Nézzen a szemembe!
Malvinka Régóta vártam ezt a percet.
Don Cisco Nem erről akarok beszélni. Illetve…
Malvinka Hallgatom!
Don Cisco Csillapodjon, kérem!
Don Cisco Mondok én magának valamit. (Felhörpint egy pohár italt.) Ezt muszáj volt!
Malvinka Jaj! Csak nehogy öngyilkos akarjon lenni!
Don Cisco Éppen azt fontolgatom. A feleségem elhagyott, a költeményre, amit az oly nemes herceg megrendelésére írok, alig van még öt–hat órám, hisz mindjárt hajnalodik. Tudja, mit? Fogja ezt a tepsi süteményt, vigye haza! Most aludnia kell! Holnap talán én is elutazom Sevillába! Most menjen! Miután visszajöttem, megbeszélünk mindent. Jó, jó, majd csak egy kicsit leszek öngyilkos!
(Don Cisco kituszkolja Malvinkát az ajtón, majd kifújja magát.)
Malvinka A viszontlátásra, Don Cisco!
Don Cisco Bár sose látnám, Malvinka! (Don Cisco megáll a szoba közepén.)
Most, hogy száműztem magam
Az élettől: távoli tájakra vágyom!
Pennám, örök szolgálóm,
Helyettem is írja e verset.
Magányom olajfa liget, mely
Érett bogyókat terem
E kietlen földön!
Tán soha többé
Nem leszek oly éretlen zöld,
Hogy hibátlan szerelmem eltékozoljam!
Hisz minek az új érzés,
Minek is vakon kergetni az ismeretlent?
Megcsal bennünket a vágy,
Mi oly drága, mégis
Szörnyű pusztulásba vet!
(Sötét.)
2. jelenet
Egy falusi vendéglő. A két ott dolgozó: Pablos és Rosalina, két fiatal kiszolgáló.
Rosalina Mi lesz ma a vacsora, drága Pablos?
Pablos Csülök pékné módra.
Rosalina Igazán könnyű eledel.
Pablos Vendégek érkeznek.
Rosalina Jaj, édes szerelmem, hát engem sose kérdezel? Hogy akarom-e?
Pablos Te mindig akarod.
Rosalina Ha leszáll az est, én folyton unatkozom. Adj magozni valót!
Pablos Magozz, édesem. (Pablos egy tál olajbogyót nyújt át Rosalinának.) Te, gyönyörű kanca, te hegyi hópárduc, mit sem ér nélküled az élet! Ki ily meddő sivatagba tervez élni, annak jobb, ha talál egy kóbor vadmacskát! (Magához.) De még bizton nem állíthatom, hogy sikerült, mit ésszel elterveztem.
Rosalina Ó, te nyalánk-falánk! Ha rólam van szó, te nem ismered a pihenést! Egy szál illatos rozmaringért is elutazol a messzi piacra, bejárod a kék tengereket! Ha kell, marhát filézel, halat aprítsz, édesköményt gyűjtesz a forró kertben! Hogyan fogom én ezt meghálálni?
Pablos A törlesztőidő majd igen hosszúra nyúlik. Jobb, ha már most töröd a fejed.
Rosalina Ó, hogy mennyire igazad van. (Magához.) Ez teljesen hülyének néz!
Pablos Komoly terveim vannak.
Rosalina Mire gondolsz?
Pablos Jaj, hogy is mondjam? Hol is kezdjem? A múltkor éppen Don Miguellel vacsoráztam. Kilátogatott a birtokra.
Rosalina Don Miguel itt járt? És te nem is szóltál?
Pablos Hogy szóltam volna? Te éppen vadkanpörköltet főztél a konyhában!
Rosalina Fő az magától is!
Pablos Szóval, az uraság kivitt engem kocsiján a birtok földjeire. Szép, tágas látóhatár. De én e vad és kietlen tájat nézegetve gyakran elszontyolodom. Ezt ott a bakon ülve közöltem is Don Miguellel.
Rosalina Mégis mit akartál? Hogy Don Miguel halastavat létesítsen egy sivatagban?
Pablos Nem rossz ötlet, de egész más volt a szándékom.
Rosalina De mi?
Pablos Hogy megsajnáljon. Akkor most figyelj! Don Miguel egyszer csak levette a kalapját, lágy mozdulatokkal legyezni kezdte verejtékező homlokát, rám nézett, és a következőket mondta: ó, mélyen tisztelt Pablos úr, én jobbnak látom, ha nem változtatok az itteni dolgokon. Ön már régóta itt van, ön átlátja a helyzetet, nekem pedig – most figyelj! –, nem áll szándékomban új embert felvenni!
Rosalina Nem áll szándékában?
Pablos Nem!
Rosalina Biztos?
Pablos Már hogyne lenne az!
Rosalina Ez óriási.
Pablos Most jön a lényeg!
Rosalina Mi az?
Pablos Ön a leghűségesebb szolgálóm! Tisztelettel önnek ajándékozom e csinos, kis vendéglőt, amelyet még az őseim építettek! Üknagyapám és üknagyanyám, Don Pedro Miguel és Donna Maria Miguel. Ez a hely szent! Itt még maga a hős lovag Amadis de Gaula is megfordult egyszer, titokban megszállt néhány napra! Noha – érthető módon – a legendás lovag nem kívánta felfedni magát, én a múltkor megtaláltam cifra kézjegyét a családi bibliánkban! Egy kézzel írott, helyi recept, amely alatt a pompás lovag aláírása díszeleg! Ezt mondta Don Miguel.
Rosalina De hisz azt te másoltad bele. Az egy desszertnek a neve.
Pablos Jó, jó, azt hiszed, hogy elhitte volna?
Rosalina Te becsaptad Don Miguelt?
Pablos Neki tetszett ez a felfedezés.
Rosalina Amadis de Gaula – amikor itt hált –, receptet másolt Don Miguel őseinek bibliájába?
Pablos Miért is ne? Gondoltam én. Nem is olyan rossz!
Rosalina Nahát!
Pablos Találjunk ki valamit, hogy jobban menjen a bolt!
Rosalina De hát mit?
Pablos Elveszlek feleségül! Don Miguel is így akarja. Muszáj feleséget találnom!
Rosalina És én? Engem meg sem kérdezel?
Pablos Én …
Rosalina Nem kérek én az ilyen jóságból.
Pablos Akkor ez a vendéglő örökre a miénk lenne.
Rosalina Várj egy kicsit.
Pablos Holnapig! De egy perccel se tovább.
Rosalina Mire ez a nagy sietség?
Pablos Gondoljon csak bele: mi ketten megvalósíthatjuk azt, amit Ádám és Éva elmulasztott.
Rosalina Ez lenne hát a Paradicsom? Ez a szutykos kocsma?
Pablos Egy kicsit szálkás, az igaz. De a vendégeket tánc közben ez nem zavarja!
Rosalina Hogy éppen veled éljem le az egész életemet?
Pablos Miért? Miután Don Miguel nekünk adományozta e gyönyörű helyet a hozzá tartozó birtokokkal, mi gyorsan továbbadunk rajta.
(Pablos kimegy egy pillanatra.)
Rosalina Don Miguel már sokkal előbb megkérte a kezem, mint ez a hazudozó!
(Pablos jön vissza.)
Pablos Jövök már, jövök! Csak mondjon igent! Rosalina! Hát nem erről álmodott valaha? Egy jómódú család, szépséges birtok, nyugalom és béke!
Rosalina (magához) Egy szavát sem hiszem. Jól van, jól van, majd meglátjuk! Az élet olykor furcsa!. Ki ismeri sorsa gubancos fonalát?
Pablos Okos beszéd.
Rosalina Mégis hóbort az egész!
Lázas önkény a nem várt fordulat –
Nyárra tél, őszre tavasz.
Sokszor semmi ésszerűség
Benne nincs: úgy
Nézni a tavaszi
Mezőt, hogy már az ősz
Dércsípte, száraz virágai lángolnak
Jövőt látó szemünk előtt! Miért is
E világ, ha dönteni nem segít
A bölcs természet?
Pablos Valakik jönnek! Dehogyis valakik! Vendégek!
Rosalina A vadkan fő, az italok behűtve.
Pablos José Manuel atya érkezik segédletével.
(Érkezik José atya és két apáca.)
Pablos Atyám! Isten hozott a házamban! Régen járt errefelé.
José atya Úgy, fiam! De ha jól tudom, ez a nemes, ősi épület nem a te tulajdonod, hanem Don Miguel uraságé!
Pablos Miket beszélek! Atyám, csak elkalandoztak a gondolataim.
José atya Semmi baj! Azért vagyunk mi, hogy figyelmeztessük!
Rosalina Gazdag akar lenni!
José atya Kiiii?
Rosalina Pablos! Az előbb mondta.
José atya Bátorkodjon csak merészet álmodni, de nem fog könnyen menni.
Pablos Hogy én?
José atya Isten előtt nem lehet titkolnivalója!
Rosalina Több a titka, mintsem gondolná!
José atya Nincs olyan, amit én ne tudhatnék.
Pablos Rosalina! Nem is értem!
José atya A két nővér. A két angyal. A nevük a mellükre tűzve. Limai Rózsa és Caracasi Bernadett.
(A két nővérnek rezzenéstelen az arca.)
Pablos Micsoda szigorúság! Felettébb aggasztó a helyzet.
Rosalina Meg tudnak bocsátani? Van megbocsátás?
José atya Az ő szolgálataikra mindannyiunknak szüksége van! Nélkülük semmire se menne az egyház. Pláne az őserdei kannibálokkal. Az ilyen ínséges időkben, aminőt talán még nem is látott ez a viharos időket megélt ország, a szellem oly téveteg és erőtlen! Valódi gyámolító kerestetik! Rengeteg az elesett. A politika mit sem ér, ha a közerkölcs mér régen szakadékba szédült! A herceg – a méltóságos Amado de Silva úr – pontosan látja országunk labilis és tűrhetetlen állapotát, ezért új megoldásokat javasol!
Pablos Megoldásokat? De hisz több száz éve élünk így!
José atya Igazi fejedelem ő! Sok pénzt ígért a sevillai színházaknak!
Pablos Atyám, de én mit csináljak? Nekem víz kell!
José atya Fiam! Az ön hite megrendít, és mélyen örvendezteti az én lelkemet! De vizet itt még maga az Úr se találna.
Pablos Az Úr, az Úr! Ásott ő már itt valaha is?
José atya Szorgos keze van. De hiábavaló dolgokkal nem igen foglalatoskodik.
Pablos Meg se próbálja?
José atya Jut eszembe, fiam, a minap egy levelet kaptam a hivataltól, hogy magának továbbítsam.
Pablos Köszönöm.
José atya Egy újdonság! Caracasi Bernadettel és Limai Rózsával mi közösen egy céget alapítottunk. Nem tartozik szorosan a vallás kötelékébe, de a távolról nagyon is azt szolgálja. A lélek nemesedését! Mi látjuk a jövőt.
Rosalina Mi az atyám? (Pablos kibontja a levelet. Olvassa.) Mi történt? Don Miguel eladja a birtokot?
Pablos Ehhez Don Miguelnek semmi köze. Ez nekem jött.
José atya Ez a levél egyenesen a herceg kormányzóhivatalából érkezett. De egy, az örökösök felkutatatására szakosodott bíró jól olvasható pecsétje is megtalálható rajta!
Pablos A mindenségit!
Rosalina Pablos! Már megint keres az adóhatóság?
Pablos Keres.
Rosalina Oly forgandó a szerencse!
José atya Minden Istentől való. Szerencse, hogy ez így van.
(Pablos tátott szájjal olvassa a levelet.)
Pablos Nem igaz! Rosalina! Atyám! Tudják, mi áll ebben a levélben?
Rosalina Ki vele!
José atya Csak türelem. Az isteni törvény mindenekfelett!
Pablos Olyan ünneplést rendezek, hogy annak a híre még Limába és Caracasba is elhallatszik!
(A két nővér kifejezéstelen arccal ül.)
Rosalina Ne hülyéskedj már, Pablos!
Pablos Mindenki figyeljen! (A légycsapóval leüt néhány legyet.) A fenébe is ezzel a sivataggal! Ennyi büdös legyet! Tisztelt Juan Pablos úr! E levélben tájékoztatom, hogy az ön mélyen tisztelt rokona, Carlos Queiroz, apai nagybátyja ez év június 1-jén hirtelen elhalálozott, és mivel közeli hozzátartozó nem jelentkezett, sem gondoskodója nem akadt, és mert maga Carlos Queiroz úr sem készített testamentumot, a sevillai bíróság úgy határozott, hogy hosszú vizsgálódási procedúra után egyedüli örökösként rokonát, Juan Pablos urat – született 1634-ben, megkeresztelkedett ugyanebben az esztendőben – jelöli meg. Ő az, aki a jelenlegi hatályos jogszabályok szerint megörökölte a már említett Carlos Queiroz úr tulajdonát, amely nem más, mint egy köztiszteletben álló, jelenleg a herceg felügyelete tartozó emeletes ingatlan! És az ebben található, az alábbi pontokban felsorolt és megjelölt berendezések! Tizenhat vécékagyló, tíz csap, huszonhat szekrény, mór motívumokkal díszített, harminchárom faragott ágy, tizennégy tükör, fából, valamint fémből készült konyhai edények és evőeszközök, vödrök és fürdőzésre is alkalmas húsz darab hordó az udvaron. Hat zsák nádcukor, öt üveg porított gyömbér, tíz rakomány sózott hal, valamint négy bödön disznózsír. Továbbá egy használaton kívüli borospince, amelynek kulcsa a helyi katolikus gyülekezet oltárának titkos széfjében található. Nem utolsósorban pedig egy fából ácsolt, szálkás fakereszt, amelyen a Megváltó fémből készült alakja díszeleg. Az örökös, a fentebb már említett Juan Pablos, e bírósági végzésben megjelölt, elhunyt személy örökségét 1664. június 15-én veheti át egy hivatalos átadási ceremónia keretében, amelyen maga a herceg is részt vesz!
Rosalina A fenébe is a jogszabályokkal! Miért kell erre két napot várni!
Pablos Istennek szeme van! Drága, atyám! Isten lát!
José atya Lát, fiam, lát. Hogyne látna. Hát persze.
Pablos Nem akarok én már vizet fakasztani, dehogy is! Bort ide, Rosalina!
José atya Kedves fiam! Itt az alkalom, hogy végre megtérj szűkös otthonodból a gazdag városba, hol lelked nyugalomra és kedves házastársra lelhet.
Pablos Mi van, atyám? Máris megházasítana?
José atya Minek késlekedni? Pablos, fogadja el Isten szeretetét, és ne kételkedjen tovább!
Pablos Atyám, nem tudja merre található ez a többemeletes ingatlan?
José atya A levél a herceg hivatalából érkezett, az átadás pontos ideje és helye egy újabb levélben lesz megjelölve. De ezt már csak ön veheti át Sevillában.
Rosalina És én? Don Miguel öreg és aszott, mint a kecske. Fiatal testem nem remeg a vágytól, hogy láthassa.
Pablos Nyugodj meg, Rosalina! Én most elmegyek Sevillába, bár ha jól meggondolom, Don Miguel ígérete is egészen jól hangzik! De két legyet egy csapásra? Tudod, mit? Te itt maradsz. Megvárod szépen Don Miguelt. Elmondod neki, hogy döntésem megszületett. Elfogadom az ajánlatát. Az igazságot még nem szabad tudnia, hátha visszakozik, és ezzel közös ügyünk csak gyengülne! És – tudja csak meg – a birtokot örömmel átveszem, amint lehetséges!
Rosalina Add írásba!
Pablos Mi a baj, Rosalina?
Rosalina Az előbb még feleségül akartál venni!
Pablos Mindent a maga idejében. Folyjon hát a bor, a pezsgő! Igyunk hát erre a boldog napra! (Bernadetthez és Rózsához.) És maguk? Meg se szólalnak?
(Bernadett és Rózsa befújják magukat egy illatszerrel.)
Bernadett Szakmai oka van.
Rózsa Felmérjük a terepet.
Pablos (magához) Micsoda szavak!
Rózsa A legújabb gyártmány.
Bernadett Majd Sevillában bemutatjuk.
Rózsa Hatásos, mint láthatja.
(Rosalina leül José atya mellé. )
Rosalina Drága atyám!
José atya Slendriánul fogalmaz.
Rosalina Ülhetek az ölébe?
(Bernadett és Rózsa arca hirtelen Rosalina felé fordul.)
Rosalina Jó, csak vicceltem.
José atya Nálunk a két jelszó: a hűség és a hitbuzgóság. Az öl nem idetartozik. Mi a vallási közösséggel egyetértésben nemrég egy házasságközvetítő és társkereső céget alapítottam Sevillában. Tudniillik a magányos emberek lassan és észrevétlen mind a hitüket vesztik, és ez istenre nézve rendkívül előnytelen…
Rosalina Szegények!
José atya Pedig a nemzet akkor erős, ha tagjai – már elnézést – képesek a boldog nemzésre, mely előfeltétele a harmonikus együttlétnek! Utána jöhet csak Isten! Miután megházasodnak, a templomot se kerülik.
Rosalina Mennyi szerencsétlen!
José atya És mi hárman – Rózsa, Bernadett és én – látván a világ szomorú sorsát egy új, motivált gyülekezeti csapatot alakítottunk ki, amely arra hivatott, hogy segítse az eltévelyedőket, hogy felvilágosítson mindenkit! Hogy kellő ambícióval és lelki vértezettel, istennel a hátunkon még minden lehetséges! Fogy a nemzet!
Rosalina Atyám! Magányos vagyok nagyon!
José atya No de most igyunk! Pablos napja ez. (José atya feláll, koccint a két nővérrel.)
Ki most városunkba tér,
Házasságra, családra esküszik,
Boldog időket jövendölve
Járja utcáit a vak jós: Teiresziász
Hatalma most talán nagyobb,
Mint Sevilla hercegéé! Kit csendre
Int, kit vigasságra hangol
Az igazságnak szent napja majd!
(Mindenki koccint, isznak. A nővérek köhögnek.)
Pablos Hazai!
Rosalina Meg sem kérdezed őket?
Pablos Ha a lélek erős, akkor a test is bírja!
Rosalina Miért is ne?
Pablos A vagyon nemsokára engem illet! Legyen áldott apai nagybátyám, isten nyugosztalja Queiroz bácsikát, akiről mind ez idáig – be kell vallanom – nem is hallottam!
Rosalina Milyen könnyű megvilágosodni!
Pablos Valóban.
Rosalina De hol van itt isten keze?
José atya Majd meglátja.
Pablos Azt mondja, atyám, hogy tévúton járunk, ha azt hisszük, a nehézségek bennünket örökre elkerülnek?
José atya Fiam! A Halál ott komédiázik, ahol nem is hisszük! Lehet, hogy most éppen e kocsma padlásán gerendát fűrészel: hallgassa csak kicsit a percegést!
Pablos Úristen!
José atya Sose feledje, fiam: életünk véges, a vigasságok ideje egyszer majd lejár: s mi táncolva vonulunk az égen, de közben kivívhatjuk a Halál fenséges csodálatát!
Pablos Ennyi volna?
José atya Mit akar még, Pablos?
Pablos Nem panaszkodom. A hátam görbe, de nem fáj, a nyakam hajlott, de egészséges, a fejem még megoldja a gondokat! Miket is beszélek? Holnap után már azok sem lesznek! Lemondok a fájdalomról és a szenvedésről.
Rosalina Nem vagy méltó a lemondásra!
Pablos Majd Sevillában betérek az atyához. És akkor helyére rakom a dolgokat!
José atya Ha a főtéren jár, nézzen be hozzánk! Ott látja majd a feliratot: La vida es sueno.
Pablos La vida es sueno?
José atya Pontosan.
Rosalina Odakinn szellő fújdogál! Hideg lesz ma este.
Pablos Megyek is.
Rosalina Hova, hova olyan sietősen?
Pablos Estére Sevillában kell lennem.
Rosalina Hallasz?
Pablos Én most csak az Úr szavára figyelek. Kiválasztott vagyok!
Rosalina És? Két kiválasztott nem lehet?
Pablos Minden hős magányos. Miután elnyeri jutalmát, csak akkor házasodik. Ott helyben szólítja majd maga mellé boldog választottját!
Rosalina (magában) Most mit csináljak? Ha maradok, lekésem e mennyei pillanatot! Ha utánamegyek, elveszhet a birtok! Rosalina, Rosalina! Micsoda ostoba helyzet ez!
(A rozoga ajtón át vendég érkezik. Don Tabasco, a falusi bolond.)
Don Tabasco Uraim, szép jó napot! Ez itt egy vidéki színház?
José atya Szó, mi szó, az is lehetne.
Pablos Ó, Don Tabasco! Én most nagyon sietek!
Don Tabasco Nem magához jöttem!
Pablos Isteni szerencse.
Don Tabasco Éppen ez az. Rájöttem.
Pablos Rájött? Csak ne most!
Rosalina Mondtam az előbb, a megvilágosodáshoz elég egy perc.
Pablos Éppen itt? Nem látja, hogy csomagolok?
Rosalina Inkább fejvesztve menekül.
Pablos Az örök boldogságba.
Rosalina Nem bolondság ez?
José atya Az ígéretét ne felejtse.
Don Tabasco Pablos úr, várjon!
Pablos Don Tabasco! Tán csak nem most akar rendelni?
Don Tabasco Éppen pásztorjátékra készülök.
Rosalina Éppen?
Don Tabasco Épp hogy kisütött reggel a nap, s én arra gondoltam, hogy színjátékot rendezek.
Pablos Rendezzen csak. De otthon.
Don Tabasco Otthon? Maga őrült! Közönség nélkül?
Pablos Most csókolom mindannyiukat! Isten úgy akarja, hogy Sevillába tegyem át a székhelyem, és én vállalom e küldetést! Aztán, Rosalina, nemsokára jövök.
Rosalina Most siess, mert elsírom magam.
(Pablos elviharzik.)
Don Tabasco Ez meg hova?
Rosalina Meghalt valami rokona.
Don Tabasco Ebben a melegben?
Rosalina Könnyen megromolhat.
Don Tabasco Atyám, maga ismer! A szentegyház szentjeit én úgy imádom! Arcképük kinn függ a falamon. Minden éjjel velük beszélgetek. Szevillai Szent Izidor van középen, körülötte meg a többiek.
José atya Volna egy ajánlatom, Don Tabasco! Ha meg nem sértem!
Don Tabasco Halálosan érzéketlen vagyok a sebekre, atyám!
Rosalina Hogy mi mindent összehord!
José atya Önt óvja egy láthatatlan szellem.
Don Tabasco Bizony. De nem is látom.
José atya Ha önt hallom, mindig vidám leszek.
Rosalina Én kevésbé.
José atya Don Tabasco! Én munkát adok magának! Jöjjön Sevillába! Új idők járnak arrafelé! Esküszöm, ott nyithatna egy kis színházat is! Kedvére szerepelhet, bemutathatja szent szenvedélyének mindig újabb és újabb gyümölcseit.
Rosalina Atyám! Elment az esze?
José atya Dehogy is, lányom! Most jött meg. Az új idők szellemétől nem áll távol az efféle bolondos kísérletezés. Nyugodjon meg! Sevillában én magát is várom!
Rosalina Nagy az én bajom, atyám!
José atya Ne rontsa el!
Rosalina Mennék én Sevillába. Pablos öröksége hajt, és talán egy kicsit a szerelem is.
José atya Akkor ne késlekedjen.
Don Tabasco Uram! Ezt a kéziratot ma találtam a padláson!
José atya Micsoda idill!
Don Tabasco Vegye csak kézbe!
José atya Mily antik, bölcs szöveg.
Don Tabasco Atyám! Nézze a rajzot! Árkádiában vagyunk, aztán többször is több helyen. Pásztorok és mezei virágok. Vergilius se csinálhatta volna jobban.
José atya Megtanulta már a szöveget?
Don Tabasco Meg én! Semmi gondom! Kivéve, hogy szükség volna egy női szereplőre. Mindkettőt én nem játszhatom.
José atya Erre is gyógyír Sevilla! Ahol sok a színház, ott akad még szabad színész is!
Don Tabasco Remélem, úgy lesz.
José atya Sose adja fel!
Don Tabasco Már nem.
José atya A munkatársaim majd mindent intéznek önnek.
Don Tabasco Megőrülök, annyi a hitem!
José atya A pásztorjátékot ne hagyja itt!
Don Tabasco Jaj, milyen jó, hogy mondja!
(Don Tabasco elmegy. Rosalina kissé részeg.)
Rosalina Már ő is elment?
José atya Majd Sevillában kijózanodik. Csak bízzon Istenben!
Rosalina Szédülök, istenem!
(Rosalina elmegy. José atya kifújja magát.)
José atya Mennyi az idő?
Benadett Nálam fél tíz.
Rózsa Nálam tíz perccel múlt.
José atya Hánykor is nyitunk?
Bernadett Fél tízkor.
Rózsa Mint minden reggel.
Bernadett Túl sok a beteg.
Rózsa Ott ül fél Sevilla.
Bernadett A bíró, az elnök, a kufár.
Rózsa Emlékszel az udvari szakácsra?
Bernadett Rosszul ment neki.
Rózsa A főzés.
Bernadett Meg egyebek.
Rózsa Aztán jött a felesége!
José atya Még megvárjuk Don Miguelt! Mindjárt itt is lesz! Nálam mindjárt tíz. (A nővérekhez.) Fújják be magukat rendesen!
Rózsa és Bernadett Izzik bennük a tűz, a lélek
Akárha mindig másra vágyna:
Oly szertelen valamennyi!
Ha fáj a szív vagy beteg a test,
Mi meggyógyítjuk!
(Bernadett és Rózsa befújja magát illatszerrel. Sötét.)
(Az első felvonás vége.)
Második felvonás
1. jelenet
Sevilla egyik tere. Balról egy épület. Rajta villogó felirat: La vida es sueno. Jobbról egy tér, ahol gyülekeznek az emberek. Meleg van, mindenki legyezi magát. Egyszer csak érkezik Donna Anna és Pepito. A hölgyek kendőben és szemüvegben, a férfiak kalapban. Mindenki álcázni próbálja magát.
Donna Anna Hát megőrült a világ?
Pepito Szórakozást keresnek maguknak. Ki itt, ki ott.
Donna Anna Ebben a melegben?
Pepito Ez egy menő iroda. Kombinatív gyógymód.
Donna Anna Micsoda kor! Nemrégen még freskókat festettünk ősi templomok falára, most pedig e csacskán villogó épület hirdeti a hitet? Mi maradt hát belőle? A fennmaradásért mindenre képesek vagyunk?
Pepito Jól mondja! Mindenre képesek. Ha azt vesszük, hogy Sevilla lakosságának majdnem a fele még meg sem házasodott, vagy a házasságából éppen lázasan menekül, akkor talán jobban érthető e nemes vállalkozás, mely e boldogtalan szerencsétleneknek igyekszik párt találni!
Donna Anna No, és a pénz?
Pepito Nem ingyen van. De egy sevillai túlontúl is büszke! A szerelmi élet rendjének helyreállítása mindent megér!
Donna Anna Nem fogalmaztál valami óvatosan. De micsoda barlang ez?
Pepito Mint azt mondják, az adatok titokban tartása garantált, senkit nem érhet szégyen! Az eszmeiség pedig lenyűgöző! Mióta Izabella és Ferdinánd alapos rendet tett, ez már az ötödik ilyen vállalkozás Spanyolhonban, virágoznak a nemzetmegmentő programok! Vagyis: a nemzet megmenti saját magát! (Donna Annához) Alkalmasint kipróbálhatná!
Donna Anna Hogy én? Mit képzel, Pepito? Hogy a testi vágyaimat ily nyílttá tegyem? A szerelem nemes eszméjét egy randipartivá zsugorítsam? Ennél többre tartom én magam!
Pepito Az a költő a maga elrontója. Semmi természetesség! Semmi szexus.
Donna Anna Mit mond?
Pepito Csak ami igaz.
Donna Anna Mi volna az?
Pepito Legyek őszinte?
Donna Anna Most már mindegy! Sevillából már úgy sem nem zavarhatom el.
Pepito Igen, úgy tűnik, ez már a végső elkeseredés.
Donna Anna Valami jó ötlet?
Pepito Nem is tudom. Láblóbálgatás a hidakon?
Donna Anna Egyéb?
Pepito Maskaraöltés ünnepnapon?
Donna Anna Ez már közelít.
Pepito Templomi kegyhelyen imádkozni?
Donna Anna Neem! Ez nagyon rossz!
Pepito Narancsfát ültetni az alkonyatban?
Donna Anna Minek? Hiszen annyi van!
Pepito Talán valami bosszú, az kéne. Öltözzön fel. És várakozzon itt.
Donna Anna Hogy én kiadjam magam?
Pepito Tud jobbat?
Donna Anna Valahol el kell kezdeni. De éppen itt, ebben a szentséges fertőben?
Pepito Az egyház működteti, így hát nincs mitől félnie. Üljön le, és várjon a sorára.
Donna Anna És maga?
Pepito Sok a dolgom. De este eljöhet velem, munkát találtam.
Donna Anna Nem szeretném, ha itt a téren bárki is felismerne!
Pepito Egy kis maskara, és amit még gondol.
Pepito elmegy. Donna Anna ott ül a sorban. Az emberek beszélgetnek, de akad, aki csak a földet bámulja.
Rokkantak és a testi fogyatékosok. Süketnémák mutogatós párbeszéde. Térzene. Időnként hangosbemondó.
Hang Ki megunta életét, de boldogságát nem találja, álljon be a sorba, és türelmesen várakozzék! Mi megértjük az ön bánatát, mi önnel vagyunk, és amint lehetséges, baját orvosoljuk. A mi hangunk az ismeretlenség békés homályából jön, de természetesen mi vagyunk azok: José Manuel atya és két segítője.
Zene. Donna Anna rágyújt egy vékony cigire. Sóhajt. Valaki kijön az épületből, kiakaszt egy kartonpapírt:
Ebédszünet! A várakozók méltatlankodnak. A vakok kérdezősködnek, a rokkantak botjukkal a földet ütik.
Donna Anna Ezt nem hiszem el! Drága Pepito! Miért is hagytál itt?
A Vak Lát valamit? Mi történik? Kérem, segítsen!
Donna Anna Látok, de nem sokat.
A Vak Asszonyom, én belehalok!
Donna Anna De mibe, kérem?
A Vak Hogy mibe? Ön jó helyen várakozik? Fizetett már?
Donna Anna Én csak úgy megálltam a téren, észre sem vettem, hogy ilyen hosszú a sor. Azt hittem, piacon vagyok…
A Vak Maga is vak?
Donna Anna Hagyjon már, kérem!
Hadirokkant Mit képzelnek ezek? Alig tudok járni!
Donna Anna Üljön le.
Hadirokkant Azért mert maga járóképes, lenézi a másikat?
Donna Anna Hogy én? Én teljesen véletlenül keveredtem ide!
Hadirokkant Még azt mondja, hogy véletlenül! Most állt be ide a sorba! Elém. Tudja, mennyit szenvedek én? Minden nap oly nyomorúság az életem: meg se tudom mosni a fogaimat! Egyszerűen kiesik a kefe a kezemből!
Donna Anna De hát nem értem! A keze teljesen egészséges!
Hadirokkant Nem is az a baj! Ne untasson már! Maga háziasszony, igaz? Nem érzi úgy néha, hogy ég a bőre? Hogy valósággal lángol?
Donna Anna Ha dühös vagyok.
Hadirokkant Éget a szerelem! Alig bírok megférni e kocsiban!
Donna Anna feszengve ácsorog. A szemüvegét igazgatja. Az emberek izegnek-mozognak. Érkezik Pablos.
Hadirokkant (Pabloshoz) Nehogy ide álljon! Maradjon csak a sor végén! Mit képzel? Megvárja az ebédszünetet, aztán ön lesz az első? Mi meg itt rokkanjunk meg?
A Vak Kérem, maga vak?
Pablos Nem, kérem, nem, én még látok…
Hadirokkant Ki tudja, meddig?
A Vak Sose lehet tudni!
Pablos Persze, a sor vége! Itt vagyok a végén.
Pablos zavartan ácsorog a sor végén, megtörli a homlokát. Kisvártatva feláll. Nyugtalan.
Pablos Én csak José atyát keresem? Netán itt lakik?
A Vak Itt! Hát nem látja?
Hadirokkant Mi mindannyian rá várunk!
Pablos Akkor várok én is.
Pablos leül, majd legyezi magát. Feláll, kérdezni akar.
Pablos Jó, jó, de én magánügyben jöttem! Én nem akarok megházasodni, ha jól értem, itt…
A Vak Nem jól érti! Tele van a pofazacskója, vagy mi?
Hadirokkant Kérem, beszéljen érthetőbben, különben beverem a száját.
A Vak A magánügy is pénz.
Hadirokkant Még több is.
A Vak Húsz pezeta.
Hadirokant Ha magánügy, akkor huszonöt.
Pablos Huszonöt?
Hadirookant Ha jól látom, nincs túl sok ideje.
A Vak Lássa be, még így is jól jár.
Hadirokkant Rajtunk keresztül jut be a Paradicsomba.
A Vak Az élet álom. Huszonöt pezeta.
Hadirokkant Vagy itt ácsoroghat még vagy két napig.
Pablos Azt nem! Nekem holnap…
A Vak Jaj, de nehézkes!
Hadirokkant Biztos, faluról jött. Nézd már az arcát!
A Vak Nézem!
Pablos Most mit néz? Ez az összes pénzem!
Hadirokkant Mindenkinek ezt mondja!
A Vak Tudja, mióta vakoskodom itt?
Pablos Fogalmam sincs.
A Vak Reggel fél négy óta.
Pablos Úristen! Huszonnégy pezeta. Jó, annyi van.
Hadirokkant Huszonöt.
Pablos Négy!
A Vak Az én nagyapám még ott volt a mórok elleni nagy háborúban! Kéz és láb nélkül halt meg! De boldogan! De még mennyire!
Pablos Kéz és láb nélkül?
A Vak Mit számít a test? Ez csak egy ócska tömlő.
Hadirokkant Na, és a szent háború? Micsoda idők!
Pablos Persze, persze. (keresi a pénzt) Hol is van?
Hadirokkant Mi itt feláldozzunk magunkat, ön meg itt háborog ilyen semmiségeken?
A Vak Huszonöt pezeta! Mit számít?
Pablos Teljesen igazuk van. A nagy dolgok nem tűrnek halasztást.
Hadirokkant Mit gondol, meddig tudok én még itt várni ezzel a sérült lábbal?
Pablos keresi a pénzt a zsebében. Odaadja a vaknak.
A Vak ( a hadirokkanthoz ) No, gyere, menjünk!
A Vak leveszi a szemüvegét, a hadirokkant eldobja a mankóját, kiállnak a sorból, elmennek.
Hadirokkant Hogy ennek meddig kellett dumálni!
A Vak Már majdnem belevakultam!
Pablos be szeretne állni a helyükre.
Pablos De uraim!
Jön Don Tabasco. Don Tabasco elővesz egy papirost, azt olvassa.
Don Tabasco Jó napot, uraim! Én…
I. Polgár Hátul a sor vége.
Pablos (álcázza magát, nehogy Don Tabasco felismerje) Ő nem is fizet?
Don Tabasco Uraim! Én színházat jöttem alapítani!
I. Polgár Színházat?
II. Polgár Megbolondult?
I. Polgár Maradjon a sor végén!
Don Tabasco Maradok én, maradok!
Don Tabasco is nyugtalan. Donna Anna is felismeri Don Tabascót, de közben titkolni
igyekszik kilétét.
I. Polgár Mikor lesz a premier?
II. Polgár Szokott izgulni?
Don Tabasco Éppen szereplőket keresek legújabb darabomhoz! De azt mondták, hogy ebben a házban meg fogom találni! (átszellemülve) Ó, Granida, merre vagy? Most éppen Daifilo vagyok, ki egy perzsa hercegnőért kegyeiért esedez!
I. Polgár (gúnyosan utánozza) Mi haszon tenéked hegyeken-völgyeken bujdosva nyavalyognod?
Az emberek jót nevetnek. Érkezik Rosalina. Kendő a fején. Észreveszi Don Tabascót.
Rosalina (halkan) Don Tabasco! Maga már ideért?
Don Tabasco Ó, Rosalina!
Rosalina Halkabban, az istenért! Azt akarja, hogy felismerjenek? Pablost látta már?
Don Tabasco Tudja, milyen rossz a szemem. Csak közelre látok? Mit szeretne? Maga is színházat alapít?
Rosalina Kell is nekem színház!
Csend. Rosalina nézi a sort.
Rosalina (Don Tabascóhoz) Itt mindenki szerelmes akar lenni?
Don Tabasco Itt már mindenki az!
Rosalina Hogy-hogy? Már előre?
Don Tabasco Miért is mondjuk, hogy most éppen szerelmesek vagyunk, máskor meg hogy nem? Hiszen Éroszt magunkban hordozzuk, s ez a különös érzés át meg jár bennünket minden pillanatban! Csak mi adunk vonzódásainknak különféle neveket! Én éppúgy szeretem Khloét, mint a jó bort! A felhőket, miként a szépséges Gismondát! Szüntelen gyötör bennünket a vágy!
Pablos és Rosalina nem veszik észre egymást. Érkezik Don Cisco, megáll a sor végénél, műbajusszal és műszakállal álcázza magát. Az Ebédszünet felirat lekerül az ajtóról. A tömeg felsóhajt.
I. Polgár No, végre!
II. Polgár Hé, emberek, ne tolakodjanak!
I. Polgár Hogy én önt lökdösöm?
II. Polgár Hát nem ön áll a hátam mögött?
Don Cisco szájtátva bámul.
I. Polgár Ön meg mit bambul?
Don Cisco Költő vagyok.
II. Polgár Miért? A költőknek szabad?
Don Cisco Mi ez itt? Ha megkérdezhetném önöket!
I. Polgár A boldogság művészetének alkímiai laborja.
Don Cisco Jól hangzik.
I. Polgár Világos?
II. Polgár Mint olaj a tűzre, úgy hull itt minden szerelmetes szó lelkünk vágyaktól pezsgő kútjába!
I. Polgár (Donna Anna felé) A szemérem, kérem, a szemérem!
Don Cisco Küldetésem van! Hercegi meghívásra érkeztem.
I. Polgár A téma?
Don Cisco Micsoda kérdés! Az egész élet! Egyetemes mondanivaló!
II. Polgár ( az I. Polgárhoz) Ez egy balek! Futóbolond.
I. Polgár Látszik, hogy faluról jött!
II. Polgár Azt hiszi, hogy ettől a szövegtől mindenki elájul!
I. Polgár Hé, mindjárt leesik a bajusz!
Don Cisco Ó, igen, valóban!
Halad a sor. Mindenki megkönnyebbül. Érkezik Malvinka. Don Cisco félrehúzódik, jegyzetelget. Donna Anna is takargatja magát.
Malvinka A fene enné meg ezt a meleget! Nem látták errefelé Don Ciscót?
I. Polgár Netán a férje?
Malvinka Annak szánta a sors, de a nemes úr lelépett, mielőtt megtartottuk volna az esküvőt! Ma a piacon macskagyökeret vásároltam, azzal gyógyítom magam!
I. Polgár És ne felejtsen el diétázni!
Malvinka Ó, ha a toronyórát nézem, megrohannak a régi érzések!
II. Polgár Muszáj?
Malvinka elővesz egy papirost. Arról olvas.
Malvinka Kegyes hozzám a szerelem!
Mégis veszítek minden egyes pillanatban,
Ha nem látom őt,
Sírok e rögtönzött földi hanton,
Megbabonázva
Bámulom az esti alkonyt!
Don Cisco Úristen, Malvinka!
II. Polgár (Don Ciscóhoz) Rosszul van?
Don Cisco Micsoda kajla rímek!
Malvinka Ezt ő írta!
Don Tabasco Micsoda fájdalom!
I. Polgár Ilyenkor is írogat?
Malvinka Úgy hallom, itt is vannak költők!
I. Polgár (Don Ciscóhoz) Meg akarnak ismerkedni?
Don Cisco Most épp nagy munkában vagyok. Nem érek rá.
Malvinka Szakáll és bajusz nélkül nem költő a költő! Ha dús a bozont, az ihlet is az! De hát hol van már a tavalyi hó?
Don Tabasco Asszonyom, én tudom, hogy hol van! Én Don Tabasco vagyok! Én is úgy szenvedek, mint maga!
II. Polgár Lassabban, lassabban!
I. Polgár Vén hülye.
II. polgár Ez nem egy istálló!
Malvinka Mivel sújtott le önre az élet?
Don Tabasco Baltával!
Malvinka Micsoda szörnyűség! (elcsodálkozik) Baltával?
Don Tabasco Üssön agyon, ha nem igaz! Volt nekem egy fából ácsolt színházam vidéken, de leégett. Ami megmaradt belőle, azt eladták a szomszédok tűzifának!
Malvinka Minő sors! Mi volt a neve?
Don Tabasco Mielőtt nevet adtam volna neki, akkor történt ez a katasztrófa.
Hangosbemondó Kérem! Most már végre mindenki bejöhet!
Mindenki beözönlik. A főtéren csak két kisgyerek marad, ül a földön, papírgalambokat hajtogatnak. Majd
fakarddal vívnak. Kergetik egymást. Majd ők is elmennek. Sötét.
Második jelenet
Egy szoba. Két nő ül benn: Limai Rózsa és Caracasi Bernadett. Apácaruhában, de fejkendő
nélkül. Hajuk zölddel és pirossal kifestve, borzosan.
Rózsa Következő! Kérem!
Bernadett Nem érünk rá! Gyorsan, gyorsan!
Rózsa Nem kérünk igazolványt!
Jön Donna Anna. Retikül a kezében.
Rózsa Üljön le.
Bernadett Neme?
Donna Anna Nő.
Bernadett Férjezett?
Donna Anna Igen.
Bernadett Menekült?
Donna Anna Menekültem.
Bernadett Sevillai?
Donna Anna Nem, kérem! Ozalunai.
Bernadett Nézzen a szemembe! ( Donna Anna szemébe néz) Mily tiszta tekintet! Ilyen lehet a hajnal Ozalunában!
Rózsa Szempillái?
Bernadett Sajnos, mind mű!
Rosalina Bernadett szemébe néz.
Donna Anna Lát valami furcsát?
Bernadett Persze, hogy látok!
Rózsa Írom.
Bernadett (Donna Annához) Pihenhet.
Rózsa (félreérti) Én?
Bernadett Donna Anna! Kérem, mondjon el mindent!
Donna Anna Én egy egyszerű nő vagyok. Kérem, én gyerekkoromban oly sokszor bámultam a csillagokat. Ha – ma is – lehunyom a szemem, mindig azt figyelem, azt a lecsorgó, aranysárga fényt, amely olyan tiszta, akár az ígéretek. Úgy látszik, az egész életet illetően tévedtem! Szekerem kereke eltörött. Én meg itt ülök rajta, ülök mozdulatlanul. Berozsdásodott minden alkatrészem. (retiküljéből elővesz egy cigarettát és egy kézitükröt) Nem vagyok ideges. Egy cseppet sem! Csak szeretem nézni magam cigarettázás közben. A szálló füstben annyi a kép, annyi a megfoghatatlan vágy és különös álom!. És én hiába gondolok mást. Hiába gondolok magamnak újabb szerelmeket. Ezek is csak olyanok, mint a messzi, tündöklő csillagok Ozaluna éjszakai egén! Világítanak, de már régen nem is léteznek! Csak fényük utazik a vak időben.
Csend.
Bernadett Donna Anna! Ön egy egészséges hullócsillag! Megsúgom: ön közel lakik Istenhez. (Rózsához) Írja!
Rózsa Közel… lakik… Is-ten-hez.
Donna Anna Látja, ezért nem találok magamnak hús-vér embert. Férfit, ki ösztöneimnek megfelelne. Túlságosan belemerültem a misztikus varázslatokba.
Bernadett Isten nem varázslat!
Donna Anna De ott van minden illatban! Csak egy szippantás! Amikor nagyapám kertjében egyszer megszagoltam egy virágot, furcsán éreztem magam.
Bernadett Mit érzett?
Donna Anna Rájöttem arra, hogy Isten egy illat! Illat, mely belengi a világot.
Bernadett Meséljen a férjéről!
Donna Anna Jaj, csak azt ne! Költő. Don Cisco a neve. Rosszul hangzik! Ennél nagyobb csapás nem is érhetett volna. Don Cisco számára a világ csupa álom, merő káprázat! Dicsfény, melyből rám csak kevés hull! Én meg szép lassan felolvadok ebben a nagy semmiben!
Bernadett A költők szörnyűek! Meddő álmodozás az életük, nem ismernek sem istent, sem vallást! Mindenkitől különböznek, s ezt még fennen hirdetik is! Köszönjük, Donna Anna! Menjen a másik szobába! Amíg új párját megtaláljuk, kérem, ott várakozzék!
Donna Anna el.
Rózsa A következő!
Bernadett Felírt mindent?
Rózsa Mint mindig.
Érkezik Pablos.
Rózsa Önnel már találkoztunk egyszer.
Pablos Ó, igen.
Rózsa José atya üdvözli önt, Engedje meg, hogy átadjuk a meghívót a holnapi ünnepélyre, amelyen Juan Pablos úr átveheti megérdemelt és nagybecsű örökségét, amelyet – José atya beszámolója szerint – maga Amado de Silva, Sevilla hercege fog átadni önnek személyesen!
Pablos Micsoda nap lesz! Hogy nekem a herceg átadja a megérdemelt örökséget? Istenem! Repülök! Tudtam, én hogy érdemes élni ezen a földön! Mindenki azt kapja, amit megérdemel! Hány évig böjtöltem, hány évig tengődtem vigasztalanul egy sivatagban!
Rózsa Nem ám!
Bernadett Kérem, vásároljon egy öltönyt! Így nem jelenhet meg a herceg előtt!
Pablos De hát semmi pénzem!
Rózsa Megoldjuk.
Bernadett José atya az ön számára is vásárolt egy újmódi öltönyt. Rózsa!
Rózsa hozza a ruhát, ami egy félig egy papi, félig pedig egy nemesi öltözet keveréke. Pablos csodálkozik.
Bernadett Nem tetszik a szabásminta?
Pablos Szó mi szó, talán lehetne jobb is.
Rózsa Félig pap, félig nemes.
Bernadett Holnaptól kezdve el fog felejteni mindent! Új ember lesz magából. Szabásminta ide, szabásminta oda, új arculattal fog vág neki a dicsőséges jövőnek! Gondolt már a nősülésre?
Pablos Jó lenne, az biztos!
Rózsa Mondjon el mindent!
Pablos Hiába leszek gazdag, ha közben magányos maradok. Terveim nemsokára beválnak, ott legbelül oly lángok fűtenek, úgy érzem…
Bernadett Nézze! Estére kiválasztjuk új párját! Ön törvény szerint él, és már bizonyos, hogy holnap nyerni fog.
Pablos Ó, istenem, elfelejtek minden rosszat, mindent, ami valaha is földbe tiport, megalázott!
Rózsa Köszönjük, hogy eljött. Délután találka!
Pablos hálálkodva távozik.
Bernadett Fújjuk ki magunkat!
Rózsa Inkább be!
Rózsa illatszert fúj magára.
Bernadett Ez egyszer kezdek elfáradni.
Rózsa Hosszú még a nap.
Bernadett Talán csak nem vagy magányos?
Rózsa A hit kellően megzaboláz.
Bernadett Nincs mit tenni!
Rózsa A középkor emléke még itt kísért a lemeszelt falon!! A freskók szentjeinek képe minden áldott nap átüt a friss festésen.
Bernadett Pedig jó lenne valami érintés. Valami átütő könyörület!
Rózsa Ó, igen, néhanapján én is ezt gondolom.
Bernadett Rajtunk a sor, hogy megreformáljuk az évszázados cölibátust.
Rósza Az intelmek túl szigorúak.
Bernadett Hányan vannak még?
Bernadett Ma még vagy harminc szerencsétlen.
Rózsa Holnap meg négy-öt boldoggal több.
Bernadett Ezért dolgozunk.
Rózsa Lerakjuk egy új egyház alapjait.
Bernadett Alapjába véve nem rossz.
Rózsa José atya mikor érkezik?
Bernadett Estig tárgyal a birtokról Don Miguellel.
Rózsa Don Miguel berágott?
Bernadett Mivel Pablos és Rosalina szó nélkül hagyták el a birtokot, Miguel úr immár nem tart rájuk számot. Az ajánlatot örökre elpuskázták!
Rózsa Szegények.
Jön a következő személy: Don Tabasco.
Bernadett Maga már járt itt!
Don Tabasco Én minden évben eljövök, imádom, ha vigasztalnak!
Bernadett Semmi eredmény?
Don Tabasco Üldöztem néhány szépasszonyt. De sajnos, mint férjnél volt. És – hiába lángolt a szerelem tüzes rózsája –, a felszarvazott urak mind megbolondultak, nem ismerték el a szabad szerelem eszméjét, jól elagyabugyáltak.
Bernadett Szép tudomány.
Don Tabasco Szóval nagyon akarok valami nemes és jótét lelket!
Bernadett Világos.
Don Tabasco De hája ne legyen!
Bernadett Mi ebbe bele nem szólhatunk!
Don Tabasco És jámbor legyen, de ne birkaképű! Alázatos, de ne szenvelgő! Legyen gyöngéd, mint a párnatoll! Bársonyos és puha!
Bernadett Jó, jó, nagyon belelovalta magát!
Rózsa Türelem, uram!
Bernadett Egy kicsit keveri a szezont a fazonnal.
Rózsa És mindig rosszkor mondja a jót.
Bernadett Döcög a ritmusa.
Rózsa Lehet, hogy éppen Don Tabascónak van igaza?
Bernadett Meglehet.
Rózsa Mindenkit jól összezavar!
Bernadett A hevület viszi sírba!
Don Tabasco el. Jön Rosalina.
Rosalina Jaj, úgy elfáradtam! Annyi az eszme errefelé, hogy már zúg tőlük a fejem!
Rosalina Alig kapok levegőt!
Bernadett Nem tudja, mit akar!
Rózsa Döntésképtelen.
Bernadett De közben már előre fél a következményektől!
Rosalina Félek, hogy Don Miguel – az a rusnya dög – egyszer megcsókol!
Bernadett Egy csóktól tart? Semmi egyéb?
Rosalina Kényes vagyok! Azért jöttem ide, hogy szerelembe essek, de ne teherbe! Azt inkább későbbre hagynám! Juan Pablost, a birtok immáron gazdag felszolgálóját üldözöm! Bizonyítanám: komoly személyem valóban méltó a feleségszerepre!
Bernadett Rosalina! Tegnap még egész mást mondott a fogadóban.
Rosalina Ki emlékszik a tegnapra?
Rózsa (álmodozva) Mi is oly sokat próbálkoztunk!
Bernadett De Rózsa! Még egy ilyen elszólás, és holnap visszautazol Limába!
Rózsa Majd értesítjük!
Rosalina el.
Bernadett Nem véletlen, hogy ez a Pablos elhagyta.
Rózsa Csak testi vágyai űzik-hajtják. Nehéz egy nap!
Bernadett Mikor volt könnyebb?
Rózsa Talán csak az antik korban!
Jön Don Cisco. Borostás és fáradt.
Bernadett Mennyi rossz hajlam egy személyben.
Rózsa Lett volna inkább szerzetes!
Bernadett Ez korántsem aszkéta!
Don Cisco Arctalan világ ez! Csak fecseg a jós is, a pap félrebeszél, a király nemes tettekkel próbál helyrehozni évszázados hibákat! Mit tehet a költő? Álomra hajtja a fejét, vagy szembesíti a mindenkori bűnösöket!
Bernadett Nemes beszéd.
Don Cisco Inkább igaz!
Bernadett Nincs arra szó!
Don Cisco Derék dolog szeretni a nőket, ismerni lelkük minden szép elferdülését! De inkább rossz az, mintsem jó, hiszen előbb vagy utóbb áldozatként tekintenek le ránk! És megsemmisítő lesz a végső vereség! A nyereség pedig oly kevés, hogy abból értelmünk aligha gyarapszik!
Bernadett Kérem, akkor mégis mi célból jött ide?
Don Cisco Ez a nemzetmegmentő program teljesen lenyűgöz!
Bernadett Köpönyegforgató!
Rózsa Nem tudom követni!
Don Cisco (a közönség felé) Nézzenek meg jól! Bármikor megtérhetek! Ez irigyelt kényelmem egyik oka! A szabadságom pedig nem eladó! A herceg külön kérésére érkeztem ide, és este már nála vacsorázom! De Sevilla gazdag és előkelő város, nem hagyhatom ki az élvezeteket sem!
Rózsa Nahát!
Bernadett Végre, hogy lassan észhez tér!
Don Cisco A költő bennem megérett arra, hogy verssorait ne csak a báj és a képzelet öntetszelgő játéka alakítsa, hanem maga az igazság!
Don Cisco el. Bernadett és Rózsa legyezi magát.
Bernadett Fárasztó egy alak!
Rózsa Nem érdemli meg Donna Annát!
Bernadett Folyton hazudik!
Rózsa De bátor!
Bernadett De kit szeret?
Rózsa Magán kívül? Senkit!
Bernadett Tetterős, de szószátyár!
Rózsa De változhat még sokat!
Bernadett Talán!
Rózsa Ha mi is úgy akarjuk.
Érkezik Malvinka.
Malvinka Ó, drága szent lelkeim, maguk biztos tudják, hol lakik Isten! Akarom mondani, a költő? Régi szerelmeim, édes poéták, ismeretlen tömegsírba vet benneteket a hűtlen emlékezet! Több könnyet nem hullajthatok!
Bernadett Ez már a gyógyulás felé vezető út!
Rózsa Micsoda dráma!
Bernadett Keresztény analízis.
Rózsa Vértanúságra készül.
Bernadett Költők áldozata. Másról sem szól a világirodalom. Még jó, hogy az egyház szárnya alatt biztonságban lehetünk!
Rózsa Lehet, hogy jobb lenne szabadon viselni, mit a sors ránk mér, vállalni bátran, mi jön, s nem ily megnyomorító, gyermeteg szolgálatban! Üdvözülni kínok nélkül? Ki hallott már ilyet?
Bernadett Mégis mi a terved?
Rózsa kirúzsozza a száját.
Bernadett Furcsa vagy mostanság! Általesvén a böjtökön…
Rózsa Ez csak a változó idők szele!
Bernadett Újabb felekezet, újabb szokások?
Rózsa Csak megerősítem külső és belső körvonalaimat!
Malvinka Sevilla gyönyörű város! Akadt itt egy férfi, kissé talán torzonborz, mégis szava a magasságos eget ostromolta! Hangja színe, mint egy kövér felhőé, arca, akár a kelő nap! Egy leégett színházról mesélt, s most azért jött, hogy itt újra megalapítsa! Hite erős alkatú, lelke hozzá a motor!
Rózsa Legyen hát, mit kíván!
Bernadett Nehéz Malvinkával vitatkozni!
Rózsa átnyújtja Malvinkának a szájrúzst.
Rózsa Ez hatásos!
Malvinka Megyek! Hitem szerint ma eljön, kit keresek!
Bernadett El, bizony!
Rózsa Legyen erős, Malvinka!
Bernadett Tanulja meg utálni a költőket!
Malvinka Tanulom!
Malvinka el.
Bernadett Mára végeztünk.
Rózsa Sose hidd!
Jön Pepito.
Pepito Megbocsássanak, kérem, Pepito vagyok, Pepe! Guillermo Pepe Gonzales Tobias! Én csak az úrnőmet keresem! Anna a neve! Ennyit elárulhatok! Szegény asszonyom hóbortos férje elől menekül, de közben – úgy tűnik –, továbbra sem közömbös a másik nem iránt. Erős hajlandóságot mutat! De ki tud hát szerelem nélkül élni? Kell a boldog riadalom! (Rózsára mosolyog) Ennyi szépségtől hamar elsápad az ember!
Rózsa Hogy ez mennyire így van!
Bernadett Rózsa!
Rózsa De hisz igazat mond!
Bernadett Kihalt belőled a tisztesség?
Rózsa Nagyon sajnálom, de oly kényelmetlen e szék!
Bernadett Tisztelt Guillermo Pepe Gonzales Tobias úr! Úgy hiszem, mindenki megkapta már a meghívót, este nagy ünnep lesz Sevillában!
Pepito Tudok róla, oda csábítanám asszonyomat is, csak azt tudnám, hol van?
Bernadett Donna Anna még az est előtt találkozik kiszemeltünkkel!
Pepito Láttam, hogy szenved!
Bernadett Ott mindenki csupán egy apró jelre vár, egy aprócska gesztusra, hogy felismerhesse leendő vőlegényét, menyasszonyát!
Pepito Jól hangzik!
Rózsa És ön?
Pepito Hogy én?
Rósza Magányos e bájos város falai között?
Pepito Nincs egy pezetám se
Rózsa Mily nyomorú idők!
Bernadett Vége a műszaknak!
Rózsa Had öleljem meg, Pepito! Had segítsek magán ebben az emberfeletti küzdelemben! Látja? Isten is önnel van!
Bernadett Földi létünk csupán egy átmeneti korszak.
Pepito Sosem ölelt még apáca! Imádom az ilyen átmeneti korszakokat!
Rózsa Úgy édesebb, ha titkos!
Pepito Ez is a megváltás-tan része?
Rózsa Semmi esetre sem a pokol!
Bernadett Ne legyen szégyenlős, Pepitó!
Rózsa Tanúm van rá, hogy nem történt semmi!
Bernadett Ne akarjon semmi rosszat!
Pepito Én nem! Esküszöm, Sevilla egy csoda!
Sötét.
Harmadik jelenet
Egy gyönyörű kert, hátul erkély, lépcsők. Álruhában és kimaszkírozva, felismerhetetlenül ott érkeznek a
szereplők: Pablos, Donna Anna, Don Cisco, Rosalina, Don Tabasco és Malvinka. Egy pillanatra megállnak, a
nézők felé fordulnak.
Don Cisco Itt vagyok hát, készen az estre!
Pablos Nemsokára új fény ragyogja be Sevillát!
Malvinka Végre, hogy szabad vagyok! Ameddig élek, remélek!
Rosalina Sorsom fölött magam dönthetek!
Don Tabasco Pásztori tájék az én lelkem!
Donna Anna Félig álruhában bár, de szent küldetéssel.
Don Cisco Boldog, ki a költő sorai közt olvasni tud!
Malvinka Legfőbb kincs: jámborság és mérték!
Don Tabasco Amor sanctus! Csak istennel édesülve teljesül!
Don Cisco Úgy fáj, ha félreértenek! Ó, ti mindig ellenem forduló metaforák!
Donna Anna Az élet kincs, pazar gyűjtemény!
Rosalina Legyen hát erőnk!
Don Tabasco Szűz szeretet, kiben nincs semmi bűn!
Mindenki felélénkül, keresi a párját, az azonos jelzéssel rendelkezők keresik egymást. Egymástól távol leülnek
a párok. Don Cisco Rosalinával, DonTabasco Malvinkával, Pablos Donna Annával.
Don Cisco Micsoda nap! Úgy látom, maga az! De kicsoda?
Rosalina Egy szomorú nő, aki szökésben van!
Don Cisco Micsoda világ! (magához) Kedves és bájos.
Rosalina (magához) Nem éppen az én fajtám, de stílusa megnyerő.
Don Cisco Hol is kezdjem? Hol is kezdje egy pár, aki még nem is volt nászúton?
Rosalina Ez a kert alkalmas!
Don Cisco (magához) Mily csekély benne a szemérem!
Rosalina (magához) Ez valósággal olvas a gondolataimban!
Don Cisco Költő vagyok!
Rosalina Még csak ez hiányzott!
Don Cisco A rang, a szociális helyzet éppoly meghatározó, mint az érzelem! Maga mely nemesi család sarja?
Rosalina Hogy melyik? Nemesi család?
Don Cisco Tudom! Minek is sorolná?
Rosalina Az enyém…
Don Cisco Remélem, nem becsültem alá a vagyonát?
Rosalina Ó, dehogy!
Don Cisco Bocsánat a figyelmetlenségemért! Ha bármiben is tévednék, javítson ki!
Rosalina Nem is tudom!
Don Cisco Nehéz a szó! (magához) Úri hölgy, ki még nem ismeri a költőket!
Rosalina (magához) Mondjam meg neki?
Don Cisco (magához) Mily gyorsan elárult magáról mindent!
Rosalina (magához) Szeressen meg! Aztán majd kitálalok!
Don Cisco Érzem a szívemet!
Rosalina Ó, uram, bennünket nem véletlenül rendeltek ide!
Don Cisco Ó, az biztos! Milyen szívdöglesztő!
Don Cisco Ezer bocsánat! A nevem: Don Cisco.
Rosalina Az enyém pedig Rosalina.
Don Cisco A feleségem – őszinte leszek –, elhagyott. Egyszer csak fogta magát, egy mondvacsinált ügy miatt, se szó, se beszéd, elköltözött hazulról!
Rosalina Nem könnyű ez élet!
Don Cisco Van ennél lesújtóbb?
Rosalina (magához) Miről meséljek? A kocsmáról? Nálunk aztán sosincs sötét!
Don Cisco Látja! Pont erre lenne szükségem! Fényre, mely általjárja az árnyékos szobákat!
Rosalina Éjjel pedig gazdag kísértetek ülnek a tetőkön, békésen szivaroznak a holdfényben!
Don Cisco Kísértetek a holdfényben?
Csend.
Rosalina Nehéz kimondani, igaz?
Don Cisco Valahogy nem jön az ember torkára!
Rosalina Olyan.
Don Cisco De maga olyan kiművelt!
Rosalina Mindig is utáltam a a pincéreket!
Don Cisco Maga ismer pincéreket?
Rosalina Én? Mit gondol? Egyszer láttam egy gondterhelt felszolgálót, aki nálunk dolgozott, odalenn vidéken, a konyhán. Ennél undorítóbb dolog nincs is a világon! Bűz és ételmaradék! Ordenáré hagymaszag! Milyen jó, hogy gazdag családban születtem!
Don Cisco (magához) Hát még nekem! Ha már itt vagyunk, engedje meg, hogy feltegyek egy kérdést! Mondja, kedves Rosalina, maga szűz még?
Rosalina Hogy gondolja? Hogy én? Nem voltak még nekem olyan vágyaim! Ki jött volna hozzám? Lássa be: egy nemes hölgy igen kényes! És oly törvények védik, melyeket igen nehéz általhágnia!
Don Cisco Igaz! Miért is vagyok ma ilyen ostoba?
Rosalina Ma este van valami kötelező programja?
Don Cisco Jaj! Egy apróság! Felolvasnom kell valamit! Még ma este!
Rosalina Hol? Kinek?
Don Cisco Majd meglátja!
Rosalina (magához) Egyelőre jól megy!
Don Cisco (magához) Meghatotta!
Rosalina (magához)Ha oly szavatartó, mint amilyen nyájas…
Don Cisco (magához) Látom a jövőt!
A másik sarokban Pablos és Donna Anna. Komikus jelenet. Mindketten szeretnének megszólalni, szólásra
nyitják a szájukat, aztán mégis csendben maradnak. Az egyik pillanatban éppen egyszerre szólnak.
D. Anna és Pablos Azt akarom mondani…
Donna Anna Mondja csak!
Pablos Kérem!
Nevetnek.
Pablos Amikor még a vendéglőben dolgoztam… (magához) Úristen! Mit beszélek? Vagyis amikor még nem Sevillában éltem, akkor oly sokszor vágyakoztam ide.
Donna Anna Hát igen. A vágyak.
Pablos Olykor azt éreztem, elpusztulok! A vágyaktól.
Donna Anna De talán mégsem jó, ha beteljesülnek.
Pablos A nevem: Pablos.
Donna anna Donna Anna.
Pablos De ki tudja, meddig?
Donna Anna Én csalódtam a házasság boldognak hazudott intézményében, ezért mostantól a csillagos eget választom!
Pablos Ha az ember kiül a márványból faragott erkélyére, rágyújt egy esti szivarra, mi mást is gondolhatna?
Donna Anna Rozmaring és levendula!
Pablos Mily könnyű is azt gondolni: csupa álom az élet!
Donna Anna Ha egy percre is, de megéri!
Pablos De minek a pillanatnak élni, ha megválthat bennünket egy nem várt gazdagság!
Donna Anna De mit számít a vagyon? Mérgünket aligha csillapítja.
Pablos Nekem mégis nagy a szerencsém!
Donna Anna Én csak nemesi családból származó férfit választok!
Pablos Pénzem, mint a pelyva!
Donna Anna Pablos! Megbízom önben, de ha becsap, engem többé sose lát!
Pablos Donna Anna! Éppúgy békére vágyom!
Donna Anna (magához) Nem elég dacos!Ez nagyon egybecseng azzal, amit Don Cisco szokott mondani.
Pablos Egy langyos fürdő, ágy, reggeli kávé! Dúskálok az anyagi javakban! A palotám már valahol itt áll! Nem lesz keserű az élete, ígérem!
Donna Anna Könnyeket csal a szemembe!
Pablos Ha valaki a csupasz igazságot mondja…
Donna Anna Ön az egyetlen férfi, aki nem hazudik!
Pablos Én soha!
Donna Anna Legyen a férjem! Elköltözünk majd vidékre!
Pablos (magához) Onnan jöttem!
A másik sarokban Don Tabasco és Malvinka.
Don Tabasco Csak törékeny nyugalmunkat fel ne dúlja semmi! Amúgy meg türelem kell mindenhez! Ezt én mondom, Don Tabasco, a falusi bolondból lett színész!
Malvinka Mennyi bölcs szó!
Don Tabasco Hölgyem! Szívemet oly sokszor gúnyolta már ez az ostoba század!
Malvinka A szívemből szól, Don Tabasco!
Don Tabasco Ne sírjon, kérem! Ma végre kigyúlnak a fények, a színpad felizzik! Eljön az idő, a várva várt, midőn a színészmesterség elnyeri megérdemelt jutalmát! Hisz semmivel sem könnyebb ez, mint folyton csak élni! Azt amúgy is lehetetlen! Én, aki ezt választottam, az életről mondok le!! Valóság helyett, ím, marad e maskarás játék!
Malvinka Máris könnyeket csalt a szemembe! Az előbb még azt hittem, vége mindennek! Most pedig…
Don Tabasco Most pedig…
Malvinka Képes lennék önnel elutazni a világ végére is! De ki tudja, hogy az merre van?
Don Tabasco Hisz bennem?
Malvinka Önt kerestem egész életemben! Az ön színháza az enyém is!
Don Tabasco Ó, asszonyom, micsoda ajándék ez!
Malvinka Szerelmem, Daphnisz! Tétlen nézzük, hogy a világ megnyomorít minden szerelmes tiszta lelket?
Don Tabasco Ó, Khloé!
Don Tabasco és Malvinka félrevonul, szöveget tanulnak. Zene. Fény gyúl. Érkezik Sevilla hercege kíséretével,
továbbá José atya, a két nővér, velük pedig Pepito.
Don Cisco A herceg!
A kertben jelenlévők megzavarodnak. A herceg és kísérete birtokba veszi a kertet és a házba vezető lépcsősort. José atya keresztet vet. A két nővér divatos ruhában álldogál, közrefogják Pepítót, aki szemlátomást jól érzi agát. A herceg méltóságteljesen sétálgat. José atya a herceg minden mozdulatára figyel.
Sevilla hercege Hadd szóljak hát! Az éj leszállt. De aranyló fénybe vonja e házat a sok lobogó, ünnepi fáklya! Ez a nap kiváló alkalom, hogy magasztalhassuk szent városunkat. Mert a küldetés örök. A cél pedig egy: ne felejtsük emberségünket, mely oly sokszor fordul visszájára, kivált, ha szerelembe esünk! Íme, a kert, mely oly emlékeket hordoz, mit feledni nem szabad! E buja hely az első emberpár bűnös sóhajaitól terhes. De mi, akik ismerjük az ősi bűn titkát, mert naponta engedünk a kísértésnek, most mégis jóvátétellel tartozunk azoknak, akik nálunk is többet szenvednek. Kik ők? Az árvák. A legmagányosabbak, akiket magukra hagytunk – de szeretetteljes törődés nélkül elvesznek! Ezennel tudatom, hogy Sevilla jeles nemesemberének, a néhai Carlos Queiroz úrnak sajnálatos halála miatt az események felgyorsultak! Én, Sevilla hercege úgy döntöttem, hogy a már üdvözült Carlos Queiroz üresen maradt palotájába – rendeletem alapján – árvák költöznek!
Pablos Árvák? Miféle árvák?
José atya Csendet kérünk!
Sevilla hercege Én, Sevilla hercege ezennel árvaházat létesítek az elhunyt pompás birtokának helyén. Carlos Queiroz uraság törvény szerinti egyetlen örököse pedig egy távoli rokona, nevezetesen Juan Pablos, falusi felszolgáló! E fényes palota a jövőben törvényes árvaházként fog működni. Az említett örökösnek, persze, szigorú kötelessége gondoskodnia Sevilla és a környék árváiról, akik a mai napon végre elfoglalhatják új otthonukat!
Rosalina Elájulok!
Pablos Ez nem lehet! Ez valami félreértés…
José atya Tényleg azt gondolja?
Pablos Nem értem!
Rosalina Mi lesz a gazdagsággal?
Pablos Hiába a sok terv!
José atya Juan Pablos úr mától fogva köteles ellátni a kastély új lakóit!
Pablos Hogy én?
José atya A jóisten akarta így! A herceg pedig csak törvénybe foglalta azt, amit valaha az Ég ránk rótt.
Pablos Ha tudom, inkább otthon maradok!
José atya Jobb, ha belenyugszik! Úgy boldogabbak lesznek e szegény árvák is!
Pablos Nem könnyű!
Rosalina Takarítónak talán jó leszek?
José atya Rosalina jó választás!
Odajön Donna Anna.
Donna Anna (Pabloshoz) Csúnyán becsapott! Semmi nemesi vér, semmi vagyon! Az ember mindig csak csalódik.
Pablos Tudtam én?
Donna Anna Nem áhítom többé a szerelmet! Pepito! Hol van?
Pepito Két angyal karjában!
Donna Anna Csak nekem nem sikerül?
Pepito Mindenkinek sikerül.
Pablos Valaki átvert!
Donna Anna Elég ebből! Haza akarok menni!
Pepito a két nővérrel sétálgat. Don Cisco felismeri Pepitót. Donna Anna pedig Don Ciscót, aki Rosalinával
társalog.
Rosalina (Don Ciscóhoz) Ön az egyetlen, akiben még cseppnyi hitem van! Ugye, nem akarja, hogy takarító legyek egy árvaházban! Ugye, nem? Ön gazdag ember! Mondja azt, hogy szeret, hogy elvisz innen?
Don Cisco Hogy unom!
Donna Anna Micsoda arctalan csevegés!
Rosalina Kérem, segítsen rajtam!
Don Cisco (papírt szorongat a kezében) Én… tulajdonképpen… szeretem. De… most mit is mondjak? Ez nem az a pillanat, amikor…
José atya Figyelem! A herceg szólni kíván!
Sevilla hercege Most pedig szólítom költőnket, aki eme különleges napon eljött hozzánk, hogy felolvassa frissen írt költeményét, egy valódi és utánozhatatlan hétsorost! Ma éjszaka egész Sevilla ünnepel, de előtte hallgassuk a költőt!
Donna Anna Don Cisco!
Rosalina Költő volna?
Malvinka Elájulok! A nagy poéta Sevillában!
Don Tabasco Micsoda pillanat!
Pablos Már csak ez hiányzott!
Don Cisco felvánszorog a lépcsőre. Toporog. Lassan olvas.
Don Cisco Megszeppenve bár, de nem feladva
A jót, most itt gyülekezünk némán.
Mert olykor borul a rend, az ősi!
De mindaz, amire vágyunk, –
Maga a halhatatlanság!
Kinek a hírnév, kinek a poézis,
Kinek az éj messze illatozó rózsája!
Don Cisco miután olvas, megtörli izzadt homlokát. Taps fogadja. Taps. Don Cisco zavartan meghajol.
Don Tabasco A művészet áldás! Ó, én Khloém!
Malvinka Illatos Daphniszom!
Pablos Hát itt van már megint a vén bolond?
Don Cisco Malvinka! Remélem, nem szeret már.
Malvinka Kigyógyultam magából.
Don Tabasco Ki ez az úr?
Malvinka Máris féltékeny?
Don Cisco De hiszen ez Don Tabasco!
Malvinka A nagy színházalapító! Csodálja csak!
Mindenki a két együgyű felé fordul, megmosolyogják.
Rosalina Sehol sincs nyugalom?
Donna Anna Pihenjünk végre!
Don Cisco Ó, Donna Anna! Maga itt?
Donna Anna És maga?
Don Cisco Mindannyian lázasan kerestünk valamit.
Donna Anna Én csak kíváncsi voltam.
Don Cisco Megérte?.
Donna Anna Láttunk új dolgokat. Nem elég? De ez a társkereső klub nem az igazi.
Don Cisco Itt csakis az árváké a jövő!
Donna Anna Meg Pepitóé. A két nővér elcsavarta a fejét. Amúgy is mindig visszavágyott Sevillába.
Don Cisco A költészethez csend kell. Falusi otthon és zöldellő természet.
Donna Anna No, végre! A régi hang. Csak semmi alakoskodás!
Don Cisco Esküszöm!
Don Tabasco és Malvinka mint Daphnisz és Khloé. Malvinka úgy tesz, mintha aludna.
Don Tabasco Mily békésen szunnyad! Mily édesen piheg a szája! Narancsnak sincsen ilyen illata, ligeteknek sincsen ilyen lehelete! Csókolnám, de félek, hogy a csók a szívembe mar, és megrészegít, akárcsak a friss méz. Meg aztán csókommal álmából kelteném. De jaj, a tücskök harsogásukkal nem is hagyják már sokáig aludni.
Don Tabasco egy papírt nyom a mellette álló José atya kezébe. Aki meglepve nézi, majd olvassa.José atya mint
Philétasz.
José atya Érosz, gyermekeim, egy isten. Fiatal és szép, szárnyaló isten. Ezért is leli örömét a fiatalságban, ezért ad szárnyakat az emberek lelkének. Hatalma nagyobb még Zeuszénál is. Ura az őselemeknek, ura az égitesteknek. Az ő parancsára folynak a vizek, és fújnak a szelek.
Don Tabasco megcsókolja az alvó Malvinkát. A közönség tapsol, éljenezik. José atya is meghajol.
Sevilla hercege Menjünk hát! (Rosalinához és Pabloshoz) Hagyjuk e boldog párt, hisz van dolguk elég! Mi pedig ünnepeljünk, mert ma még miénk a rang és az öröm!
Zene. A szereplők lassan kivonulnak. Csak Rosalina és Pablos marad ott. Különböző helyekről pedig előjönnek
az árvák. Mindenfelé ők láthatóak: az erkélyen, a fák alatt, az ablakban, a hintán. Rosalina és Pablos
meglepve figyeli új otthonát.
VÉGE
