Üdvözlőlap – Berta Klaudia (2. osztály, EmArt Műhely, Szabadka)
Szegény családból származom. Édesapám pék volt, édesanyám háziasszony, heten vagyunk testvérek. Természetesen minden évben megünnepeltük a karácsonyt. Ennek érdekében édesapám egy évben a szőrmebélésű bőrkesztyűjét adta el.
A karácsony nálunk nem azt jelentette, hogy elmentünk a bevásárlóközpontba bevásárolni, mert nem is lett volna miből.
Voltak cukrász ismerőseink, akikhez már jóval a karácsonyi ünnepek előtt eljártunk segíteni a szaloncukrot csomagolni. Csomagolás közben persze jól is laktunk vele, de a segítségért hálából adtak is annyit, amennyi nekünk bőven elég volt. Rokonoknál segítettünk a gyümölcsöt betakarítani, így almából és dióból sem volt nálunk hiány. Narancsból az ünnepre egyet vettünk kilencünk számára. Így pontosan tudtuk, hogy a narancsban tizenhárom gerezd van, tehát mindenkinek másfél jutott.
Az ajándékokra sem költöttünk pénzt. Nagyanyám megtanított bennünket kötni, így ajándéknak köthettünk sálat, zoknit vagy kesztyűt. Kézimunkát is lehetett készíteni, vagy rajzolni valamit.
A karácsonyi készülődés lényege a titokzatosság és a szeretet, az együtt készülődés volt. Mindannyian részt vettünk az éjféli és hajnali misén.
A szegénység nem azt jelentette, hogy éheztünk, és beszédtéma sem volt ez. Nem volt semmire kifogás vagy önsajnáltatás. Igyekeztünk saját munkánkkal közösen megteremteni mindazt, amire szükségünk volt. Karácsonytól újévig minden napra jutott egy névnap: István, János, Tamás, Dávid és Szilveszter. Ünneplésből tehát nem volt hiány, ami közös szórakozást is jelentett. A magány és az unalom fogalmát nem ismertük.
Most hat unokám van. Őket is ilyen szellemben neveltük. Az ajándékot maguk készítik el, drága ajándékot ők sem kérnek. Kézimunkát, rajzot készítenek mindenkinek karácsonyra is. A mi generációnkhoz képest a különbség annyi csak, hogy mindenhez kevesebb a türelmük. A kötést például szívesen tanulták, ám egy sornál tovább nem jutottak. Egyelőre. De ez a nevelés szempontjából nagyon fontos, hiszen nem csak a számítógéppel barátkoznak, a családtagokkal nem csak a számítógépes játékokról tudnak beszélgetni. A közös munka, az együttlét, a szeretet a lényeges. A gondok, a megpróbáltatások pedig hozzásegítenek mindenkit ahhoz, hogy ne legyen fennhéjázó, és elfogadja a sikertelenséget is leckének.
