A szerző, Korhecz Papp Zsuzsanna sokoldalú, jól felkészült restaurátorművész. A Magyar Képzőművészeti Egyetem restaurátor szakán szerzett diplomát. Közel másfél évtizedes szakmai munkássága alatt nemcsak a legértékesebb vajdasági műtárgyak restaurálását végzi nagy szakértelemmel és elkötelezettséggel – többek között nemrégiben fejezte be a szabadkai régi városháza monumentális történeti arcképcsarnoka festményegyüttesének restaurálását –, de mint a műtárgyak szakavatott ismerője és történetük kutatója, hiánypótló könyvek szerzője vagy társszerzője volt az elmúlt években.
A barokk a Vajdaságban vagy az Újjászületések című könyvek figyelemreméltó elismerést arattak vajdasági és magyarországi szakmai körökben egyaránt, de a kultúra iránt érdeklődők legszélesebb táborának tetszését is elnyerték. Ez nem véletlen, hiszen a művésznő – saját vallomása szerint –, azzal foglalkozik hivatásszerűen, amit a legjobban szeret és amit a legszebb foglalkozásnak tart: a restaurálással. Írásainak minden mondatán átsüt ez az érzés. A kívülálló kíváncsiságát óhatatlanul felkelti, aki maga is szeretne betekinteni abba a csak kevesek által megismerhető, rejtélyes, zárt világba, amit maga a restaurálás bonyolult műveletsora jelent.
Kratzmann Ede: Hatalom, Nagybecskerek, 1892
Az egyes műtárgyaknak is megvan a saját sorsuk. A hiteles restaurálás feltétele az a kutatómunka, amely által feltárul történetük – létrejöttük körülményei: mesterek és műhelyek tevékenysége, megalkotójuk egyéni tehetsége, felkészültsége, tudása. Az egyéni vonások mellett számos más hatás is közrejátszik. Az egyes kultúrák közötti kapcsolatok, a művészeti áramlatok, amelyek időről időre országhatárokon keresztül érvényesülnek, hatnak egymásra. Különösen igaz ez a historizmus és a századforduló idején, amikor a történelmi, gazdasági változások nyomán elindult nagyszabású építkezések a díszítőművészetek látványos térnyerését eredményezték, és reprezentatív köz- és magánépületekben öltöttek testet, a politikai, gazdasági, kulturális, oktatási élet legkülönbözőbb területein.
Az egyik leglátványosabb épületdíszítésnek számítanak a színes, festett, ólmozott üvegablakok, amelyek második nagy felvirágzási korszaka a gótika után, a historizmus és szecesszió időszakára esett, és egész Európában, majd Amerikában is óriási fejlődésen ment keresztül. Hosszú évtizedek teltek el, amíg a historizmus kötött ábrázolásmódjától eljutott a megújult szecesszió új kifejezésmódjáig. A színes üvegablakok a dekoratív síkábrázolás műfajába tartoznak. Az ablakokon beáramló fény nemcsak az üvegfestményeken ragyog fel, de az egész belső tér atmoszféráját is megváltoztatja azáltal, hogy megszínezi a levegőt. A színes fénypászmák a padlózaton a bútorzaton, a falazaton a nap járásának megfelelően vándorolnak, változnak.
Zsellér Imre: Árpádházi Szent Margit, Ada, 1909
Mindezeket a Vitrázsok a Vajdaságban című könyv szerzője, Korhecz Papp Zsuzsanna is jól tudja – ezért is olyan érdekes és olvasmányos ez a mű. A szerző Szabadka első vitrázsainak restaurálásáról és az első szabadkai műüvegesről megjelent tanulmányai után egy hiánypótló munkát vehetünk kezünkbe. A könyv kiváló tanulmány, átfogó összegzés a vajdasági színes üvegablakokról, a vitrázsokról. Örvendetes a fennmaradt alkotások nagy száma. Szinte hihetetlen, hogy a csaknem száz oldalon sorakozó színpompás üvegfestmények mennyi tudást, kulturális értéket hordoznak, üzenetük egy évszázad távlatából is tisztán olvasható. A Vajdaság is szerves része és örököse annak a nagy fejlődésnek, fellendülésnek, ami a 19. század második felében és a 20. század elején Európa-szerte végbement az iparban, a gazdaságban, a kultúrában és a művészetekben.
Zsellér Imre: Szent Imre herceg, részlet, Ada, 1909
A könyvnek nagy előnye, hogy érthetően, logikusan követi a történeti előzményeket, a nemzetközi összefüggéseket. Összefoglalja a műhelyek és művek kapcsolatát, felsorolja és részletesen ismerteti a magyarországi és a külföldi üvegfestő műhelyek és az egyes üvegfestő mesterek tevékenységét. Végül kitér a legfontosabb üvegmegmunkáló és üvegfestészeti technikák ismertetésére, majd végül kis tanulmányban ismerteti a vitrázsrestaurálás legfontosabb alapelveit. A szöveges részt kiválóan értelmezik a fennmaradt művekről készült jó minőségű felvételek. Nem köztudott, hogy a vitrázsokat nehéz fotózni. Az ablakok esztétikai megjelenítésében, az egyes színárnyalatok érzékeltetésében, élvezhetőségében külön problémát okoz a ráeső és áteső fény jelenléte, a fényerősség, az átláthatóság, a nagy magasságból adódó torzítások, és még sok más körülmény. A fotósnak mindezen tudás birtokában kell a legmegfelelőbb körülményeket megtalálni a felvételek elkészítéséhez és az így kapott fotókat továbbgondozva megformálni az eredeti megjelenés elérése érdekében.
Mindezeket összefoglalva: a gyönyörű vajdasági üvegablakok, ezek az eddig lappangó kincsek, most Korhecz Papp Zsuzsanna és munkatársai jóvoltából a szép színes fotókon láthatóvá válnak, megelevenednek a könyv lapjain. Az üvegfestmény-részletekből, a vitrázsokat megelőző színes kartontervekből és a különböző üvegfestészeti technikák leírásából betekintést nyerhetünk a korabeli üvegfestő műhelyek titkaiba, mindenki számára megismerhetővé válnak az egykor csak a beavatottak által ismert módszerek.
Szerencsések lehetünk ha egy ilyen művet birtokolhatunk, vagy ha másnak, családtagjainknak, szeretteinknek, barátainknak ajándékozhatunk. Szakembernek és érdeklődőnek jó szívvel, szeretettel ajánlom a könyvet, és kívánom, olyan örömmel forgassák lapjait, mint ahogy én tettem.
Budapest, 2010. november 17.
Vitrázsok a Vajdaságban
Előszó
KORHECZ PAPP ZSUZSANNA
Könyvünk célja, hogy bemutassuk a mai Vajdaság szakrális és középületeiben lévő századfordulós, 1918-ig létrejött üvegfestészeti anyagát, melyek túlnyomórészt a budapesti vitrázskészítő1 műhelyek termékei s amelyek ma is lenyűgöznek szépségükkel és utolérhetetlen szakmai színvonalukkal. Vidékünk, a korabeli, királyi Magyarország déli része, mint más vidéki régiók, szorosan kötődtek a kiegyezés utáni (1867) nagy gazdasági és társadalmi fejlődés hatására, a historikus szellemű építkezések szükségleteinek kielégítése céljából létrejött fővárosi üvegfestészeti műhelyekhez.2 Kivételkénttalálkozhatunkabajor, abécsi, atiroli ésaszászvitrázskészítők alkotásaival is. Ameglévő anyag túlnyomó többsége katolikus templomainkat gazdagítja, de a pravoszláv hívek is éltek szakrális tereik e dekorálási lehetőségével, valamint a kevés, megőrzött zsinagógában is jelentős belsőépítészeti tényező a színes üvegablak. Alegnagyobbegyütteseka 19. századvégén, 20. századelején épültneogótikustemplomainkbannyűgözik le a szemlélőt. Középületeinkbensokkalkevesebbemlékkeltalálkozhatunk, melyekkiemelkedő színvonala tanúskodik a korabeli gazdagságról. Magánépületeink esetében kivételes szerencsének tudható be, ha a viharos történelem és az impériumváltásokellenéremegőrződtekakorabelivitrázsok. Azeredetilegsokkalgazdagabbanyagmég ígytöredékébenisegységesképet ésszínvonalatképvisel.
1 A francia eredetű, eredetileg ablak elé keretre kifeszített függönyt jelentő vitrázs (vitrage) szó csak a vajdasági magyar nyelvben jelenik meg a szerb nyelvű elnevezés hatására, a festett üvegablak eredeti francia elnevezése a „vitrail” (ejtsd vitráj). A magyarországi szakirodalom az üvegfestészet elnevezést használja, mely a német „Glasmalerei” megfelelője, az angol nyelv a „Stainled glass”, azaz ólomüveg ablak fogalmat használja.
2 A zombori Stanišić műhely a család által 1898-ban nyitott üvegkereskedésből fejlődött, 1908-tól végeztek üvegfestési munkákat, azonban jelentősebb megbízásokat az 1920-as évektől teljesítettek. A zágrábi Vitro műhelyt 1908-ban alapítja a Budapesten és más európai centrumokban tanult Ivan Marinković, művei szintén a 20-as évektől jelennek meg a mai Vajdaság területén.
Dr. Mester Éva budapesti üvegrestaurátor művész, színdinamikai szakértő a könyv szaktanácsadója. A könyvet a jövő héten három helyen mutatják be: december 1-jén a szabadkai Városháza dísztermében 18 órai kezdettel, 2-án a Zentai Alkotóházban 12 órai kezdettel és a Topolyai Múzeumban ugyanezen a napon 17 órai kezdettel. |
