Nálunk, Vajdaságban október első hetében anyanyelvünkre terelődik a figyelem, az adai Szarvas Gábor nyelvművelő napok jóvoltából, ahol összegyűlnek a nyelvet, a nyelvhelyességet ápoló gyerekek, fiatalok, tanárok és a nyelvvel foglalkozó szakemberek. Ám az, aki óvodában, iskolában dolgozik, napról napra szembesül azzal, hogy baj van a nyelvvel, baj van a gyerekek beszédével. Ennek oka igen sokrétű, az egyik az, hogy többnyelvű környezetben élünk, és a közösségben domináló nyelv „megrontja” nyelvünket, a szülők keveset foglalkoznak, beszélgetnek gyermekükkel, keveset mesélnek neki. Ezenkívül a modern kommunikációs eszközök, mint a komputerek, ezen belül a társasági oldalak és a „csetelés”, valamint a mobiltelefonos üzenetváltás sajátos nyelve és nyelvhasználata is rányomják a bélyegüket a felnövekvő nemzedékek nyelvi és beszédfejlődésére. A beszéd és a nyelv pedig a legemberibb kapcsolatteremtési forma, amely csak a nyelv közvetítésével és a beszéd gyakorlásával alakulhat ki és fejlődhet megfelelően. A nyelvet és a beszédet csak beszéddel lehet fejleszteni. A mobiltelefonos üzenetek, a számítógépes csevegés hatására csökken a közvetlen emberi érintkezés, leszűkülnek a nyelvi kapcsolatok, silányabbá válnak.
De miért olyan fontos a beszéd? Azért, mert a beszéd a kommunikációs képességek alapja, a kapcsolatteremtő képességek kialakulásának és fejlődésének első és alapvető szintje. A beszédre épülnek hierarchikusan az olvasás és az írás képességei is, amelyek nélkül nem nagyon tudunk a mai világban meglenni, tanulni, haladni a korral. A kommunikációs képességeket bizonyos hierarchikus rendszerben szemlélhetjük. Például: a beszédnek valamilyen formáját, a hangokkal, kézmozdulatokkal, gesztusokkal, mimikával történő beszédet az is gyakorolhatja, felfoghatja, aki sem írni, sem olvasni nem tud. Azonban már olvasni nem tud az, akinél nem fejlődött ki a beszéd képessége. Írni pedig csak az tud megtanulni, aki elsajátította az olvasás alapvető szintjét.
A beszéd képességét bizonyos részképességek alkotják, mint amilyen az alapokat jelentő beszédtechnika. Azok, akik az iskolába induló gyerekekkel foglalkoznak, tudják, hogy a tanulók többsége nem beszél tisztán, érthetően, szépen, és ezáltal megnehezül a beszédértés is, amely a beszéd technikájára ráépülő részképesség. A beszéd értése kettős szerepű, attól függően, hogy a beszélő vagy a beszédet hallgató szerepében van-e valaki. Ezután, ahhoz, hogy a beszéd értelmes legyen, hogy gondolatokat fejezhessünk ki, ismereteket szerezhessünk, megfelelő szókincsre is szükség van, a szavak jelentésének megfelelő felhasználására. Egyes beszédkutatók a beszédtechnika és a szókincs mellé az egyén nyelvi szerkezetalkotó képességét is felveszik, amiben a szószerkezetek tudatos alkotása, a mondatalkotás, az összefüggő beszéd, a monológ, a párbeszéd is szerepet játszik.
Gyermekeink fejlődése szempontjából kiemelném még a beszédészlelés készségét is, amely lehetővé teszi az egyén számára, hogy felismerje a beszédhangokat, a beszédhangok egymáshoz kapcsolódását, a hosszabb hangsorokat, és képes legyen arra, hogy az elhangzásnak megfelelően megismételje őket. Ennek köszönhető, hogy a gyermek megtanulja anyanyelve szavainak hangzását, és egyre több szót fel tud ismerni. Ha ebben a folyamatban zavar jelentkezik, akkor hat a gyermek artikulációjára, a szókincs alakulására, a grammatikai struktúrák felismerésére, aminek a következménye a szegényes beszéd, az írott nyelv, az írás elsajátításának nehézségei, emellett az idegen nyelv elsajátítását is igencsak megnehezíti.
Ehhez kapcsolódik a beszédértés képessége is a beszéden belül, hisz az olvasás, írás, számolás, illetve valamennyi tananyag elsajátításának egyik alapvető feltétele a megfelelő szintű beszédmegértés. Ha nem érti a beszédet, a tanuló nem képes a tananyag befogadására sem.
A beszédmegértés az elhangzó szavak, szókapcsolatok, mondatok, mondatsorozatok jelentésének, tartalmának megértése. A beszédmegértési zavarok tanulási zavarokhoz, csökkent iskolai teljesítményhez vezethetnek, s végigvonulhatnak a gyermekkoron, sokszor fiatalkorban is fennállhatnak. Gyermekkorban inkább viselkedési zavarokkal, idősebbeknél deviáns magatartással járhatnak együtt, közvetlenül érinthetik az egyén megismerési képességét, amihez a gondolkodás is hozzátartozik.
A beszéddel foglalkozó szakemberek szerint ha óvodás gyermekénél észleli, hogy beszéde érthetetlen, halandzsa, ha makacs, elhúzódó pöszesége van, ha a kérdésekre nem megfelelő válaszokat ad, ha nem veszi észre, ha a nevét mondják, szólítják (auditív alak-háttér megkülönböztetés), ha zavarja mások hangos beszéde (auditív inger felvételének zavara), ha szereti, ha a tv hangosabban szól, illetve a környezete hangosabb, ha figyelmetlennek, feledékenynek tűnik, mielőbb forduljanak logopédushoz.
Óvodás- és iskoláskorban egyaránt jelentkező tünetek: ha gyakran megkérdezi: „mi van?”; „mit mondtál?”; ha a másik gyereket figyeli, amikor szóban közölték, mit kell csinálni; ha nem köti le a figyelmét a mesélés; nem tudja megismételni a hallottakat; nem képes megtanulni a verseket, dalokat; rosszul énekel, „botfülű”; hamar kifárad (a zajos környezetben); beszédét diszgrammatikus mondatok jellemzik; beszédmegértése vizuális és mozgásos kíséret (segítség) mellett megfelelő; hosszabb szavakban felcseréli a hangokat, szótagokat. Iskoláskorban pedig: rendszeresen elfelejti, mi a házi feladat; nagyon lassan dolgozik, a másikat figyeli; sokat kérdez, visszakérdez; tollbamondásnál lassú, sokat hibázik, szavakat, hangokat felcserél, helyettesít; gyenge a helyesírása, nem teszi ki az ékezeteket; nyugtalan, figyelmetlen, feledékeny; hallás után nehezen jegyez meg dolgokat, fejszámolásban gyengébb, mint az írásbeliben. Ezeknek a nehézségeknek a hátterében nagy valószínűséggel a beszédmegértés zavara áll. Szakember segítségére van szükség, hogy minél kevesebb problémával, tanulási és magatartási, viselkedési gondokkal küszködve fejezhesse be iskoláit, és sikeres legyen a munka világában is.
