A gyereket tanítani kell játszani! Ne higgyük, hogy magától tanulja meg! Eszközt kell adni a kezébe, és ő majd azt variálja kedve szerint. Szerencsére ma már ezt sok szülő és pedagógus tudja, és az óvodai, iskolai programokban helyet kap a játék (rájöttek, hogy nem haszontalan dolog, nem időpocsékolás).
A játék jóvoltából szebbnek, értékesebbnek látjuk a világot. Akkor is, ha valaki úgy vélekedik, hogy van fontosabb dolga. Igen ám, de ahhoz, hogy megtaláljuk helyünket a mai szupermodern, hihetetlenül gyorsan változó világunkban, s hogy elsajátíthassuk az újabb életformákat, ahhoz nyitottnak, kreatívnak kell lennünk, amit nem a könyvekből tanulhatunk meg, s biztos vagyok benne, hogy nem is a televízió és a számítógép előtti játékokból.
Nemcsak a felnőttek, de a gyerekek élete is felgyorsult, s a gyerekek a felnőttekétől alig eltérő életet élnek. Régen a gyerekkor lényege a játék volt. Játék, de nem pótcselekményként végzett játék, hanem mint természetesen végzett szabad cselekvés. Pszichológusok, szociológusok bizonyítják, hogy az egészséges ember kiteljesedésében mennyire fontos szerepe van a játéknak.
Ezért támogatni kell a megyék, falvak szerinti játékok gyűjtését és rendszerezését, hogy mindenki a saját helyi hagyományaival (ez esetben a játékaival) ismerkedhessen meg legelőbb, s aztán biztonsággal tanulhat mást is.
Sajnos csökken az énekes-táncos játékok szerepe, helyükbe iskolás, idegen eredetűek lépnek, illetve a számítógépes játékok; amelyeknek romboló hatását számos kutató bizonyította. Ezek a játékok egyoldalúak, nem beszélgetnek egymással a gyerekek, öncélúak, sokszor erőszakosak és durvák. Nem szólva arról, hogy órák hosszát egy helyben ülnek, nem mozognak, elferdül a gerincük, helytelen lesz a testtartásuk, sok esetben elhíznak. Ezekhez a játékokhoz nem kell fantázia, kreativitás – egyenesen biztosítják az elbutulást, az intoleranciát másokkal szemben. A gyerekek ma már nem beszélgetnek egymással, nem mernek egymás szemébe nézni, kicsi a szókincsük, ügyetlen a mozgásuk – egyszóval motorikai és lexikális korlátoltságúak nagyon sokan. Emiatt nem fejlődnek egészséges személyiséggé. Nem tanulják meg az alapvető viselkedési szabályokat.
A népi játékok által viszont kialakul a szabálytudat, amely nagyon fontos mindenki életében, aki nem egyedül él egy elhagyatott szigeten, hanem társadalomban, ahol megvannak az egymáshoz való alkalmazkodás szabályai. A játékok segítségével kapcsolatokat alakítanak ki egymással, megtanulnak egymásra figyelni és együttműködni. Szocializálódnak.
A mai élet szabta keretek nem teszik lehetővé, hogy a régi idők zenéjét magáénak érezze az ember. A felnövekvő generáció számára tudatos tanulással válhat élővé, tudatos tanítást igényel életre keltése.
A zenének és a játéknak érzelmi, értelmi és közösségformáló szerepe van. Korszerű pedagógiai célkitűzéssel ki lehetne nevelni a felnövő generációk azon rétegét, mely fogékony marad a már szinte csak foltokban jelentkező elsődleges néphagyomány felismerése és a kultúránkban továbbélő tradíciók iránt. Kodály az éneklést tartotta a zeneélmény legtermészetesebb módjának. Ez legtöbbször játékhelyzetben történik. A játékdal és a mozgás nem választható szét.
A kérdés, hogyan használhatók fel a népi játék dallamai, illetve a bennük rejlő néprajzi ismeretek az oktatásban?
Az énekkel és mozgással telített tevékenység érzelmekkel serkenti az értelmi képesség fejlesztését, változatos, hallási, látási, mozgási ingereivel aktivitásra készteti az agyunkat. Az ének és a mozgás együttese azt a lehetőséget biztosítja a gyermekek számára, hogy általános aktivitás- és mozgásigényüket kulturált formában éljék meg. A dalos-táncos játékok mozgásformái kedvező feltételeket teremtenek a gyermekek testi fejlődéséhez és tökéletesedéséhez. Az énekhang minden gyermek veleszületett „hangszere”. Énekes játékokat találunk a mozgásos, a szellemi és a párválasztó játékok között egyaránt. A gyermek a játékra való összpontosítás közben megtanul énekelni, pontosabban szolmizálni, tisztán intonálni, megismerkedik bizonyos ritmusfajtákkal. A gyermekdalok, játékok – más népköltészeti műfajok ismeretével együtt – lehetővé teszik annak az anyanyelvegyüttesnek az elsajátítását, mely a beszélt nyelvet, illetve az érzelmi kommunikációt foglalja magában. Nem beszélve a játék adta közös élmény megéléséről. A mozgásos játékok kiválóan alkalmasak a mozgásfejlesztésre, a mozgáskultúra kialakítására. Az egyensúlyérzéket fejleszti pl. az ugróiskola, az összehangolt, esztétikus mozgásban segíthet pl. a páros szökdelő, a vonulós játékok. A fürgeség, az erő fejlesztésére is számos játékot találunk (Adj, király, katonát!), a mozgásigény levezetésére alkalmasak a fogócskák, a futójátékok.
Feladatomnak, hivatásomnak tekintem küzdeni az önbutító játékok ellen. Ezért is örülök, hogy sok használható játékra bukkantam tanítványaimmal együtt, s elsősorban a pacséri diákoknak visszaadhatom, visszataníthatom nagyapáik, nagyanyáik játékait.
Tanítsunk meg minél több játékot a gyerekeknek! Megtehetjük ezt testnevelés-, hagyományápolás-órákon, illetve más tanítási órán pihentetésként, valamint néptáncórákon. Játsszanak a gyerekek, amikor csak lehet! Hagyjuk, hogy a megtanult játékokat szabadon használhassák, alakíthassák képzeletük szerint!
