„Sok száz megányi információt tároltam az agyamban idio-szomatikus alapon – olyan adatokat, melyekhez tudatosan nem férhettem hozzá. Ralfi eltárolt bennem ezt-azt, aztán elfelejtett jelentkezni érte. Az adatokhoz, sajna, csak ő juthatott, méghozzá a maga kiagyalta szóbeli kulcs segítségével.”1
William Gibson Johnny, a kacattár című novellájában2 a tudás olyanfajta állapota, módusza kerül középpontba, amelyet a gyakorlati haszon, hasznosíthatóság, pragmatizmus és operacionalitás átmeneti hiánya jellemez. Ez a tudás továbbá nem is egy szubjektum sajátja, illetve nem egyetlen szubjektumé. Habár egyetlen önálló személy sem sajátíthatja ki, nem vonhatja ipszeitásának keretei közé, tehát nem birtokolható teljes mértékben, nem is kommunikálható, nem osztható meg, nem adható tovább. Annak ellenére sem, hogy már önmagában, önmaga struktúrája által megosztott. A tudásnak ez a fajta megosztottsága azonban hangsúlyozott módon: tárolására, illetve tárolási helyére és nem létmódjára vonatkozik, tehát nem közös kulturális kincs vagy tudományos ismeret.
1William Gibson: Johnny, a kacattár In: William Gibson: Izzó króm, http://www.scribd.com/doc/17565544/William-Gibson-Izzo-Krom, 2. o.
2William Gibson: Johnny, a kacattár In: William Gibson: Izzó króm, http://www.scribd.com/doc/17565544/William-Gibson-Izzo-Krom, 2–18. o.
Az emberi értelem és az egyre gazdagabb, immár teljességében átláthatatlan ismerethalmaz exteriorizációja nagyobbára az organizmustól (térbeli viszonyok tekintetében) lényegében független kibernetikus tárolókat, megjelenítő felületeket, egyéb technikai segédeszközöket vesz igénybe. A technikai protézis ilyképpen az emberi szervezeten kívül található. Bár állandó kapcsolatban van az élő szervezettel, növeli annak hatóerejét, fokozza pszichofizikai képességeit, a közöttük lévő határ viszonylag állandónak mondható. Ez a stabilitás az organikus test és a technikai protézis közötti distinkcióban gyökerezik.
J. Z. Young az emberi test hatókörének megnövekedéséről történeti kontextusban a következőképpen ír: „A ma embere lényegében mindennek a méretét, hatókörét megnövelte, amit a testével szokott megtenni. A fegyver fejlesztése a foggal és ököllel kezdődik, s az atombombával ér véget. A ruházat és a ház az ember biológiai hőmérséklet-szabályozásának a továbbfejlesztése. A bútor a földön való kucorgás és üldögélés helyére kerül. Az erőgépek, a szemüveg, a tévé, a telefon és a könyvek olyan eszközök, amelyek az ember hatókörét terjesztik ki időn és téren át, s mind az anyagi fejlődés példái. A pénz a munka kiterjesztésének és tárolásának az eszköze. Közszállítási hálózatunk most azt végzi el, amire korábban a lábunkat és a hátunkat használtuk. Valójában minden ember létrehozta eszköz úgy kezelhető, mint annak továbbfejlesztése, amit az ember hajdan a testével vagy annak valamely specializált részével végzett.”1
Az emberi organizmus és a technikai protézis, például egy külső adattároló esetében a közöttük lévő (térbeli) távolság, elválasztottság fenntartása teszi lehetővé az emberi szubjektumnak mint az értelemképző tevékenység centrumának a kijelölését. Ilyenkor ugyanis a technikai apparátus látszólag a szubjektum érdekeinek rendelődik alá, tehát meghatározott humán célt szolgál. „Miközben [az individuum] egy kommunikációs hálózatba íródik – de úgy, hogy mint önmaga, mint elem nem is előzi meg ezt az íródást mint folyamatot, hiszen csakis abban alakul ki, formálódik meg, s válik elemmé, bizonyos értelemben önmagává –, az értelem kihelyeződik az individuum mélységéből a kommunikációs eszközök tárolóiba, memóriájába s kijelzőjére, egy felületre. Természetesen nem az emberi felülmúlhatatlan gondolkodási képesség exteriorizációjáról van szó, hanem azoknak a műveleti lépéseknek a külső, gyakran felületi megfigyelhetőségéről és irányíthatóságáról, amelyek a mindennapi élet megszervezéséhez nélkülözhetetlen információkat (telefonszámokat, emlékeztetőket, határidőket) tárolnak, és ezek segítségével végeznek műveleteket (telefonhívásokat hajtanak végre, SMS-eket, MMS-eket küldenek).”2
A Gibson-novella esetében azonban az emberi memória relokalizációja, áthelyez(őd)ése egyszerre valósul meg exteriorizáció és interiorizáció formájában. Habár a tudás helye megváltozik, az emberi emlékezőképesség szerepét nem egy külső, puszta tárgyiasságában megragadható protetikus adattároló, hanem egy másik szubjektum veszi át. Az ember értelmi képességeinek kiterjesztése tehát immár nem csupán a tárgyi környezettel operál, hiszen egy további organizmust is igénybe vesz, amely adattároló módjára kezd funkcionálni. Az emberi tudás exteriorizációja ugyanis egy másik személy szempontjából megnyilvánuló interiorizációt és ezzel együtt saját képességeinek eltárgyiasítását vonja maga után.
Az emlékezőképesség relokalizációja során működésbe lépő, avagy aktivizált organizmusok holonikus rendszert alkotnak. Egy olyan összetett kommunikációs struktúra elemeivé válnak, amely az emberi elme emlékezőképességének kiterjesztése során alakul ki.
Kollár József A kiterjesztett elme mint holonikus rendszer című írásának meghatározása szerint a holon „egy olyan egészet jelöl, mely egyrészt részekre osztható, másrészt maga is egy nagyobb egész része.”3 A fogalom eredetét Kollár Arthur Koestler Szellem a gépben4 című művére vezeti vissza. A holonikus rendszerek hatékonyságának magyarázata abban a tényben rejlik, mely szerint „stabil közbülső részrendszerekből könnyebben jönnek létre komplex struktúrák, mint pusztán alapelemekből. Az ily módon létrejövő bonyolult rendszerek [ugyanis] nem hierarchikusan szerveződött merev szerkezetek, hanem plasztikus, holarchikus szisztémák. Az efféle rendszerekben a rész és egész világosan elkülöníthető egymástól, de nem abszolút értelemben. Az egész mindig egy nagyobb teljesség része, míg a rész egy kisebb egésze.”5 A Gibson-novellában Johnny agya kacattárként szolgálja a holonikus rendszert. Az agyában eltárolt adatok azonban nem saját tulajdonát képezik, azokhoz tudatosan hozzá sem férhet. Az információkat Ralfi tárolta el a kacattárban, azok viszont a nagy hatalmú jakuzáktól származnak. „– Aggódtunk miattad, Johnny – dünnyögte a Pofa. – Nagyon. Tudod, amit a fejedben hordasz, a jakuzák tulajdona. Egy őrült állat rabolta el tőlük, fiam. Azóta felfordult már.”6 A holonikus rendszer elemei ebben a speciális esetben inkább törekednek önállóságra, mintsem együttműködésre. A kiterjesztett elmének eme, kommunikációs egyensúlyától megfosztott viszonyrendszerében a holonok inkább hajlandóak az „autonóm döntéshozatalra”, mint a kooperációra.7
„Sötét jakuza-árny vetül a város adatbankjaira: a Neon
Krizantém Fiai alig észrevehető nyomaimat kutatják a bankszámlák és tranzakciók között. Információn alapuló gazdaság a miénk, tanítják az iskolában. Amit viszont nem mondanak el, legalább ennyire fontos: lehetetlen úgy mozdulni, élni, bármilyen szinten tevékenykedni, hogy ne hagyj magad után nyomokat, személyes információk darabkáit – töredékeket, melyek fellelhetők, tovább követhetők.”8
----------------------------------------------------------------------------------
A dolgozat a Nyugat–Kelet: centrum–periféria dinamikák a kontinens kétharmada között (L’ouest – est: dynamiques centre-périphérie entre les deux moitiés du continent) című nemzetközi projekt keretében 2010. augusztus 30-a és szeptember 4-e között a krakkói Jagelló Egyetem könyvtárában megrendezett tanácskozásra íródott. A Pluridiszciplináris közelítések (Des regards pluridisciplinaires) alcímet viselő projekt az Új Sorbonne Egyetem (L'Université Sorbonne Nouvelle – Paris 3) keretében működő Egyetemközi Magyar Tanulmányok Központja (Centre Interuniversitaire des Etudes Hongroises) szervezésében valósul meg.
1 idézi Marshall McLuhan: A Gutenberg-galaxis. Előszó, http://www.cinege.hu/download/04/kommszig/mc_luhan_guttenberg_galaxis.doc, 3. o.
2Beke Ottó: Hálózat és egyén In: jelHÁLÓ. Összehasonlító irodalomtudományi, nyelvészeti és médiaközi kutatások – Bölcsészettudományi Kar–Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium, Újvidék, 2008, 193. o.
3 Kollár József: A kiterjesztett elme mint holonikus rendszer (Koestler és a kognitív tudomány), http://www.c3.hu/~prophil/profi053/kollar.html
4Arthur Koestler: Szellem a gépben – Európa Kiadó, Budapest, 2000
5Kollár József: i. m.
6William Gibson: i. m. 4. o.
7Kollár József: i. m.
8William Gibson: i. m. 14. o.
