Elkezdődött az új tanév, és már javában tart az első negyedév. Elmúlt a tanévkezdéssel járó hajsza, most már nyugodtan gondolkodhatunk, és elemezhetjük a tényeket, amelyekkel szembesültünk az elmúlt időszakban. Számomra az egyik ilyen elemzésre és gondolkodásra késztető tény az első osztályba induló gyermekek tesztelésekor tapasztalt „hiányosságok” halmaza. Ugyanezeket vagy nagyon hasonló dolgokat tapasztaltak más szakemberek is, akik napról napra találkoznak óvodás és iskolás gyerekekkel.
Az iskolába induló gyermekek javának szegényes a szókincse, sok a beszédzavarokkal, beszédhibával küszködő gyerek, az iskolába indulók háromnegyedénél helytelen a ceruzafogás, ha megkérjük, hogy ugorjon egyet, álljon egy lábra, dobja el, kapja el a labdát, igen ügyetlennek bizonyul. Ha elkezdjük boncolgatni a különböző feltérképezett nehézségek hátterét, azt látjuk, hogy majdnem mindegyik a mozgásra, a mozgás fejlődésére vezethető vissza.
A beszéd, az olvasás, a rajzolás, az írás, a számolás stb. a mozgás fejlődésétől és fejlettségétől függ.
Hogy mennyire fontos az ember fejlődésében a mozgás, az is bizonyítja, hogy az egészséges, „normális” gyermekfejlődést is a különböző mozgásformák megjelenése útján követik, ezek megjelenése jelenti a fejlődési mérföldköveket, és mondhatjuk azt is, hogy utal az értelmi fejlődés milyenségére is. Mikor kezdi el emelni a fejecskéjét, mikor fordul át az oldalára, hasára, mikor kezd ülni, állni, kúszni, mászni, térden járni, mikor teszi meg első lépéseit, mondja ki az első szót, mikor tud lépkedni a lépcsőn, és még folytathatnánk a sort, mindez utal arra, hogy gyermekünk hogyan fejlődik.
A fejlődési út, amelyet emberként meg kell hogy tegyünk, mindenki számára egyforma, ám mindenkinek megvan a saját tempója, és általában vannak kisebb-nagyobb egyéni eltérések. Ha valami kimarad, annak oka és sajnos következménye is van.
A mozgásfejlődés szoros kapcsolatban áll az idegrendszer érésével, a központi idegrendszer egy-egy meghatározott területe irányítja a gyermek mozgásának és észlelésének fejlődését is, ugyanakkor ha a mozgásfejlődés bármelyik szakasza kimarad, vagy nem gyakorlódik be eléggé, a kapcsolódó érzékelő- és irányítóközpontok sem fejlődnek, differenciálódnak megfelelően. Sokszor csak sokkal később, óvodás- vagy iskoláskorban, különböző tanulási nehézségek, viselkedési problémák, magatartászavarok megjelenésekor derül ki (amikor szakemberhez kerül a gyermek), hogy több terület is elégtelenül működik. Ennek az az oka, hogy csak mozgással, mozgás útján járódnak be az idegpályák, fejlődnek és működnek az agyi rendszerek.
Kúszással, mászással, pörgetéssel, hintázással stb. stimulálódnak az idegpályák és az agyközpontok, fejlődik az idegrendszer, és döntő fontosságú tapasztalatra tesz szert a gyermek.
Az orvostudomány, az agykutatások bebizonyították, hogy az agyközpontok, az egyensúlyi rendszer megfelelő ingerlésével az agyban biokémiai folyamatok indulnak be, amelyek révén az idegrendszer összehangoltan működik, és nagy hatásuk van az ember pszichés működésére is. A mozgás fontosságát felismerve számos foglalkozás, terápiás gyógymód alapszik a mozgás és érzékelési rendszer fejlesztésén, így alkalmazzák őket a figyelemzavaros, hiperaktív, önértékelési zavarokkal, tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeknél.
De mi az, amit mi is otthon, az óvodában, iskolában megtehetünk? Vegyük elő a kissé elfelejtett hintáztató-döcögtető dalocskákat, mondókákat, játékokat, és mondogassuk, játszunk a csecsemőnkkel, kisgyermekünkkel, unokánkkal. Szereljünk hintát, kötelet, kötélhálót mászásra, hintázásra az udvarunkba, vagy ha nincs rá mód, vezessük el gyerekünket a játszótérre. Engedjük meg neki, hogy forogjanak a tengelyük körül, még ha néha bele is szédülnek, hagyjuk és buzdítsuk, hogy másszon fára, ugróiskolázzon, gumit, kötelet ugráljon át, kipróbálja a trambulinon való ugrálást, zavarócskázzon, vagy csak egyszerűen fejjel lefelé lógjon. Sorolhatnám még a különböző szereket és játékokat, amelyektől sokszor eltiltjuk gyermekünket, mert féltjük őket. Sose feledjük, hogy mindennek megvan a maga miértje, a hatása az idegrendszer, az agyközpontok fejlődésére, és ezen keresztül a beszéd, a gondolkodás, a tanulási képesség fejlődésére is. Felügyelettel, biztonságos környezetben próbálják ki magukat gyermekeink.
Arról se feledkezzünk meg, hogy már nálunk is vannak óvodai és iskolai programok, amelyek az agyközpontok és az idegpályák stimulálására épülnek, mint amilyen a szerbiai Mensa által kidolgozott NTC tanulási rendszer is, amely bekerült a Szerbiai Oktatási Minisztérium által jóváhagyott pedagógus-továbbképzési katalógusba is, és amelyet jó szívvel ajánlok az óvónők, óvodai vezetők, tanítók, iskolák figyelmébe.
Óvodai foglalkozáson, iskolai tanórán pedig játékos gyakorlatok útján fejleszthető a koncentráció, a figyelem, a mozgás koordinációja, gondolkodás gyorsasága, az információfeldolgozás kapacitása, a gyermekek értelmi és kreatív képességének fejlesztése.
