Molnár Sz. Szintia: Róka a kútban (zentai Százszorszép óvoda, Szorcsik Lívia tanítványa) – Kálmány Lajos Népmesemondó Verseny
A tehetségekelkótyavetyélése minden társadalomban – Harsányi István szavaival élve – „megbocsáthatatlan pazarlás.” Ezt számos országban felismerték, és sok tehetséggondozó kezdeményezés jött létre. A tehetségek azonosítását azonban továbbra is a tehetséggondozás egyik legkritikusabb pontjának tartják, hiszen bármilyen jól felépített legyen is egy szakmai program, csak akkor lehet hatékony, ha az adottságaik alapján valóban odavaló személyek kerülnek beválogatásra. Ugyanakkor a teljesítmény megjóslása hatalmas kihívás, mivel az számos tényező együttes eredője. Így ez az egyik legtöbbet vizsgált terület a tehetségkutatáson belül, miközben továbbra is a gyakorlati munka egyik alapvető problémája.
A tehetségidentifikáció irodalma az egytényezős megközelítések felől a mind összetettebb, komplex eljárások felé mutat. Olyan jól felépített szakmai beválogatási rendszerre van szükség, amely ismeri az eszközök széles spektrumát, azok módszertani előnyeit és korlátait, valamint figyelembe veszi az egyén erősségeit és gyengeségeit, az egyéni képességprofilt. Az intelligencia csak a teljesítményen keresztül mérhető. Az intelligencia és mérése olyannyira elválaszthatatlan egymástól, hogy tulajdonképp azáltal jött létre, hogy elkezdték mérni. Az iskolai sikeresség, illetve sikertelenség gyakorlati problémájából indult el az intelligenciatesztek fejlesztése. Létezik az úgynevezett Otto-koncepció 1957-ből, amely a tehetség kritériumai közé sorolta a tartósan magas teljesítményt is. Azóta ez a megközelítés kevéssé elfogadott, sőt az egyik legkutatottabb terület a tehetségkutatásban az alulteljesítő tehetségek vizsgálata. Hasonlóan Sternberg 1993-as ötszögű elméletében (kiválóság, ritkaság, érték, teljesítmény, kimutathatóság) a tehetség kritériumaként határozza meg a teljesítményt (productivity) és a kimutathatóságot (demonstability). Az előbbi azt jelenti, hogy a tehetségnek meg kell nyilvánulnia valamiféle eredményben. A kimutathatóság feltétele szerint pedig az egyén kiemelkedő képességének mérhetőnek kell lennie valamely érvényes és megbízható mérési technika segítségével.Mindenesetre az intelligencia és az iskolai sikeresség összefüggéseivel kapcsolatosan számos vizsgálatot végeztek, amelyek nem csupán a tehetséggel kapcsolatban igen informatívak, hanem az oktatás rendszerével kapcsolatban is. Az intézményes oktatást nem tudjuk elválasztani a mérhető intelligenciától. Terman és Oden kutatók 1947-ben a teljesítményükben legsikeresebb és a legkiemelkedőbb intelligenciájú vizsgálati személyeket hasonlította össze. Eredményeik szerint korántsem az extrém magas intelligencia faktora az, ami bejósolja a sikerességet és a teljesítményt, sokkal inkább olyan személyiségtényezők, mint a kitartás vagy az önbizalom. Számos további vizsgálat is felhívta a figyelmet a személyiségtényezők hatására.
Például Terman követéses vizsgálata nyomán megállapította, hogy az intelligencia és a teljesítmény korrelációja alulmúlta az elvárásokat. Ennek nyomán a kutatások egyre nagyobb érdeklődéssel fordultak az egyéb személyiségtényezők felé, amelyek befolyásolhatják a teljesítményt, illetve a sikerességet. Egy horvátországi kutatásban a szerzők azt találták, hogy másmilyen személyiségtényezők kapcsolódtak a matematikai sikeresség és az anyanyelv terén megnyilvánuló sikerességhez. A szerzők szerint ez a tényező a kritikai gondolkodásra hajlamosít, és ezen keresztül függhet össze a matematikai gondolkodással. Gagné kognicentrizmusnak nevezte azt a hajlandóságot a tehetségkutatásban, amely hajlamos az intellektuális képességet a többi, specifikus képesség fölé helyezni. Ez a tendencia napjainkban visszaszorulóban van, egyre több helyen hangsúlyozzák a komplex azonosítás és a non-intellektuális tényezők fontosságát. Ugyanakkor a gyakorlati eljárások során sokszor még mindig fölérendeltként kezelik a tehetség megítélésében az intellektuális tényezőket. A tehetségazonosításban újabb fejleménynek számítanak az emocionális tényezőkkel, az önértékeléssel, énképpel és társas készségekkel kapcsolatos vizsgálatok.
