Egyik esetnél sem találtak indítékot. A boglyavári tanya közelében bukkantak a harmadikra. Kartondarabon jól olvasható felírat: „Minden mocskos áruló így végzi!”. Az előző áldozat mellett is hevert üzenet: „Árulkodó Júdás, végre megdögöltél!” A legelsőnél pedig: „ Ronda szokás másokat bemószerolni!” Mindegyik mellett más kézírás, de a grafológus szerint egyazon kéztől származik.
Garas nyomozó az erdőszélen kutatott. A másik kettőre is a környéken találtak rá. Nekivágtak reflektorokkal, kutyákkal. Egy nyír tövében feküdt. Középkorú, alacsony férfi. Ő volt a harmadik; a bagolyvári tanya közeléből.
A rendőrök szerint holtában hozták ide. Mit keresett volna az erdőszélen, ő, aki csak elvétve járt szabadba. Inkább a sarki kocsmában zenélgetett óradíjért.
Egy hónapon belül a harmadik… „Ez már sorozatgyilkosság!”
A helyszínelő Szabados százados veszi fel a jegyzőkönyvet. Leginkább irodista az őrsön, méghozzá főirodista. Húsz éve kopó, nem is akármilyen. De most helyszínel, érdekli az ügy.
Szabadosnak borongós a viszonya Garassal, más beosztás, más terület… szakmai féltékenység; kölcsönösen.
A hulla betyárijesztő, ám a körülötte sürgölődőknek csupán munkadarab. Megnyílt koponya, szájszélen bordó, lekonyuló vérfolyások, dülledt, sötétséget hasító világló szemgolyók. Vassal verték be a fejét. A vér állaga és a fehér szemek árulkodnak a gyilkosság idejéről.
Garas őrmester kideríti, hogy mindhárom áldozat nemrégiben Szabados századosnál járt az őrsön.
Az első személy szemetelő szomszédja ellen tett feljelentést, a második, néhány nappal később szintén nála, a háza körül hangoskodó vandálokra. A legutóbbi pedig a minap jelentette fel agresszív apját.
Szabados arca jegyzetelés közben időnként rángatózik. Kollégáinak feltűnt, hogy mintha az utóbbi időkben jegyzetelés nélkül is ezt tenné.
Az áldozatjelöltek távozta után Szabados képtelen volt fékezni dühkitöréseit. Olykor szaggatottan, akár ötször-hatszor megismételte: „Árulók! Árulók!!!”
Aztán pár formaság, s Szabados kezén kattan a bilincs.
