1. A gól
Azt hiszem, hogy a gólra várakozás olyan állapotba hozza az embereket, hogy a gól bekövetkezésénél katarzist élnek át. A gólszegénység felértékeli a gólt magát. A gól pedig egy jó fröccsnyi adrenalint, dopamint és szerotonint szabadít fel az agyunkban, amire még ráerősítenek az endorfinok: a foci mámor.
2. A foci és a hazárdjáték
A fociban nem mindig a jobb csapat győz. Sőt nem is nagyon értelmezhető, hogy mi az, hogy „jobb csapat”. Vajon az a jobb csapat, amelynek a játékosai többet érnek a „piacon”... Van úgy, hogy egy kisebb állam fél GDP-je szaladgál a gyepen, ha ez így lenne, akkor egyszerű matematika lenne, hogy ki nyer. Vajon a jobban szervezett csapat a jó? Ha ez így lenne, akkor a győzelem az edzőtől függene, és akkor a foci IQ-teszt és sakkjátszma lenne. Vajon a gyorsabban futó csapat a jobb, vajon a technikásabb, jobban cselező, a magasabb átlagmagasságú? Nem tudni. Egy valami biztos a végeredmény, persze csak akkor, ha már vége van a meccsnek. Ezért lehet olyan sokat beszélni a meccsek előtt a semmiről. Olyan ez, mint az őstörténetről szóló profi, és félprofi, és amatőr, és dilettáns diskurzus, minél kevesebb az adat, annál több az elmélet, és mindenki a saját szintjén tud rengeteget beszélni.
Mi dönt hát? Minden! De ebbe egy focin kívüli tényező, a szerencse is beletartozik. A fociban jól lehet ölni a játékot. A kis csapatoknak nincs is nagyon más választásuk (Leónidasz a Thermophülai szorosban). Valahogy ki kell húzniuk, aztán lehet, hogy a végén mégis gólt kapnak.
Egy 11 játékossal védekező csapat kapujába begyötörni a labdát nem könnyű, esetenként szerencse kell hozzá. A fociban sokkal könnyebb a destruktív játék, mint a konstruktív, hiszen a konstruktív játék célja egy hét méter és valahány centiméter széles és kettő és valahány centi magas téglalap (7,32 X 2,44) eltalálása, amit a kapus különleges jogosítványai is gátolnak. Egy várost sokkal könnyebb lebombázni, mint felépíteni. A destrukciót folytató csapat előtt pedig nyílt a tér, szinte 360 fokos körben rúghatja, bikázhatja a labdát. Ezenkívül gyertyát rúghat, fejelhet, esetleg lefejelheti a labdát, vagy valakit, és gondoskodhatnak arról, hogy kevés legyen a gól, és ettől a dopamin működésbe lendítse a szurkolót.
A gól esetében gyakran a szerencse számít, a jobb csapatoknak sokszor van szerencséjük, de viszonylag gyakran nincs. Van úgy, hogy az erősebb csapat be tud gyötörni egy gólt, de van úgy, hogy nincs szerencséje. A szerencsétlenség legmagasabb foka a kapufa. A kapufa más néven: mellérúgás.
A foci tehát ideális terepe a hazárdjátéknak. Hazárdjáték az, ahogy az edzők egy bizonyos taktikával pályára küldik a csapatot, hazárdjáték az, amit a játékosok csinálnak a gyepen. A csatár esetében sokszor tizedmásodperceken múlik, hogy odaérnek-e a labdához, a védők esetében pedig egy rossz lépés kapott gólt jelenthet. És a néző, a szurkoló is hazárdjátőkot néz, és ha kedve van fogadásokat is köthet.
Csoda hát, hogy a játékosok is beszállnak a fogadásba... A bunda voltaképpen az, amikor a gazdaságban kartellbe tömörülnek a vállalatok. De a foci esetében a hazárdőröket nem zavarja, ettől lesz még érdekesebb, és kiszámíthatatlanabb a végeredmény.
3. A foci varázsa, a bírói tévedés
Fura, de a foci népszerűségének használnak a bírói tévedések. Évtizedek múlva is beszélnek Maradonna kézzel beütött góljáról, és hónapokig egy megadott, vagy meg nem adott gólról. Napokig egy lesgyanús helyzetről. Egy tévesen megítélt szögletről nem is beszélnek, ez olyan a fociban, mint a „jónapot”. És nem tudom, hogy a meccsek hány százalékát, de biztos elég sokat, a bírói tévedések vagy szándékok döntenek el. Olaszországban az idén tavasszal volt egy botrány, de ki beszél már erről.
Egy bírói tévedés hatása ugyanolyan a vesztes csapat szempontjából, mint Trianon a magyarság szempontjából. A vesztes, az, akit a tévedés sújtott, hiába kiabál, nyög, hiába durcás, a döntést nem változtathatja meg semmi. Mi, magyarok hiába mutat(t)unk etnikai térképeket, az nem segít, ugyanúgy, mint az Argentína–Mexikó meccsen stadionban kivetített lassítás. A gól az, amit a bíró megad, a határ az, amit meghúztak, a kisebbségi jogok meg azok, amiket az államhatalom jóváhagy. A semleges néző örül annak, ha valami történik, a „show” szempontjából jobb az, ha valami történik. Ez persze az a része a hasonlatnak, ami sántít, hiszen Knut Vollebæk az EU kisebbségjogi megbízottja azt szereti, ha hallgat a kisebbség, és inkább a többséget képviseli, ebben viszont Joseph Blatterre, a FIFA első emberére hasonlít, aki azt szeretné, hogy a bírói tévedéseket szó nélkül viseljék el a csapatok. A történelem, a tévedés kedvezményezettjei pedig mosolyognak, ünnepelnek, vagy úgy tesznek, mint a német kapus a meg nem adott gól után – úgy folytatják a játékot, mintha mi sem történt volna – és azt mondják: ez a foci varázsa. Az élet pedig nem habos torta, a múltat megváltoztatni nem lehet.
4. A foci az élet modellje
A focimeccs egy dráma. A drámajelleg annál nagyobb, minél nagyobb a tét. A foci csak akkor játék, ha a gyerekek játsszák, minden más esetben harc, csata, taktikai összeütközés. Szun-cu mester könyvét a háborúról alkalmazni lehet a focira, és Clausewitzet is. A foci a meccs előtti nyilatkozatok folytatása, csak más eszközökkel. A foci tehát háború, de nem csak ez.
A foci színház. A szabálytalanságok jelentős része színjáték, rájátszás, a szabálytalanság elkövetője pedig mindig az „én ártatlan vagyok” játékot játssza, ami hasonló azokhoz a szövegekhez, amelyeket egyes elítéltek mondanak a börtönben. Rossz helyen voltam rossz időben: a becsúszás a labdára irányult, és véletlenül találta el az ellenfél lábat. Megélhetési bűnözés: muszáj volt lerúgni, mert ha nem, elmegy, és gólt rúg, ha nem ütöm ki a labdát kézzel a gólvonalról, akkor gólt kapunk. Előre megfontolt szándékkal elkövetett bűntett: lefogom a védőt, hogy te fejelhess, meglököm a kapust, hogy alászaladjon a labdának. Gyos hajtás, közlekedési szabálytalanság: amikor ketten szaladnak a labdáért és rángatják egymás mezét. A foci konyhai veszekedés, amikor a kapus szidja a hátvédeket, vagy a sorfalat állítja. A foci néptánc-fesztivál: egy valamire való csapat a gólöröm idején táncra perdül. A tizenegyespárbaj pedig a gyerekek kör-papír-olló játéka a csapatok között (vagy az egyik győz, vagy a másik), hogy aztán táncra lehessen perdülni.
A fociban a „ha-akkor” oksági összefüggés gyakran érvényesül, mégsem mindig. Van úgy, hogy sokat fektet be valamelyik csapat valamibe, de a végén kudarcot vall. Ez a tőzsde logikája, ill. logikátlansága. Senki sem tudhatja biztosan, hogy a részvény ára felfelé megy-e, a fociban senki sem tudhatja, hogy a befektetett energia gólt hoz-e. A vesztes csapat is fut, de nem nyer…
A focit lehet utálni, lehet szeretni, de a foci működik… Nem a hibái ellenére, hanem éppen azok miatt, hiszen minden néző és az egész emberiség tele van hibával és tökéletlenséggel. Ezt a tökéletlenséget modellezi a foci.
