Kertész Zsuzsanna felsőhegyi általános iskolás (Csonti Melinda tanítványa) – Kálmány Lajos népmesemondó verseny, 1. díj
1919-ben alapította Rudolf Steiner a Waldorf-iskolát. Ez egy tizenkét évfolyamos egységes iskola, amelyben a gyerekeket nem szelektálják értelmi képességeik szerint. A Waldorf-iskolában nincs lehetőség érettségizni, de felkészítik rá őket a tizenkettedik év után. Gyakran óvoda és gyógypedagógiai intézet is kapcsolódik hozzá. Állami támogatásból és a szülők által befizetett összegből tartják fönn. A Waldorf-iskola teljes egészében más, mint az összes többi. Külsőleg is teljesen különbözik a kaszárnyaszerű épületektől: szokatlan formák, rusztikus falak, természetszerű épületek. A színeket Steiner Goethe hatására választotta. E szerint a színelmélet szerint minden árnyalatnak megvan a maga jelentése. A Waldorf-iskolák sikere a szülők, a gyerekek és a tanárok együttműködésétől függ. Steiner iskolájában nem szerette a kötelező házi feladatot, az önkéntes munkákat pártolta, és helytelenítette a kikényszerített figyelmet. Ehelyett igyekezett színessé, mozgalmassá tenni a gyerekek életét. Az ezekhez használt eszközök: ének, zene, színjátszás, festékek, színes papírok.
Steiner az alkotó fantáziát az ember életében nagyon fontos tevékenységnek tartja, véleménye szerint a mindennapi életben sem lehetünk meg nélküle. A róla és nevelési koncepcióiról szóló könyvben magyarázzák ezt: „A fantáziátlan ember olyan utat jár be, amelyet mások szabnak meg neki: nem képes megtalálni a saját pályáját, mert nincsenek ötletei, nincs benne kezdeményezőkészség. Nem tud élni a szabadsággal.” Steiner az alkotó fantáziát hozza kapcsolatba az alkotómunkával, hiszen a fantázia jelenti az erőt, hogy túllépjen a jelenen és kapcsolatot teremtsen saját tevékenysége által a jövővel, ami megvalósulni készül. Ez a képesség minden kisgyermeknél megalapozható, de ki is irtható. A szülő sokféle módon fejlesztheti gyermeke alkotótehetségét. Először kétéves kor után jelentkeznek az alkotás igényének jelei.
A gyermek általában ceruzát kap a kezébe, és örül, hogy képben látja saját mozdulatait. A Waldorf-pedagógia tanácsolja, hogy a szülő ne rajzoljon a gyereknek semmit, mert a konkrét ábrázolások megzavarják a kisgyerek természetes fejlődését.
A gyerekeket a ritmus is nagyon vonzza. Táncolnak, énekelnek maguknak zenei kíséretre. Zajt keltő játékszerek helyett érdemes inkább olyan tárgyat adni a kicsinek, amellyel dallamot is tud létrehozni, például xilofont, agyagfurulyát…
Steiner fölhívja a figyelmet arra, hogy ne kapjanak óvodáskorúak sok tárgyat, és főleg ne kész dolgokat, amelyekre egyébként is gyorsan ráunnak, mivel csak egyféle célra alkalmasak. A gyerekek mindenféle kész játékszer nélkül jól elszórakoznak, úgy, hogy önmaguk építenek, alkotnak valamit a található tárgyakból, például takarókból, deszkákból házat. A Waldorf-óvodákban a lehető legkevesebb a kész játék. Van viszont ceruza, kréta, festék, ecset és gyurma. Vannak termények, kavicsok, fadarabok, kagylóhéjak. Fontos szerepük van még fonalaknak, szövetdaraboknak, kendőknek. Ünnepek táján a gyerekek nagyon sokat foglalkoznak ezekkel az anyagokkal: jászolt, húsvéti nyuszit, képeslapot készítenek. A tevékenységek közben énekelnek, a saját maguk költötte dallamokat dúdolják. Egy példa arra, hogy milyen érdekes játékot lehet alkotni apró papírszeletkékből: „Egyik nap Peter egy halom papírszeletkét hoz magával otthonról, mindet befestette élénk színekkel. Az óvónő megkérdezi, mit hozott. Ez tűzijáték! – mondja a kisfiú, felmászik az asztalra és szétszórja a papírokat az egész szobában.”
Az alsóbb osztályokban, ugyanúgy, mint az óvodákban, teret kap a kézi foglalkozás és az alkotómunka. A legtöbb tantárgy tanítása alatt lehetőség van drámajátékot bemutatni. A gyerek, amikor valamit alkot, egész személyiségét beleadja, teljesen beleéli magát. Mindez türelempróba is, hiszen nem mindig sikerül úgy az alkotás, ahogy a gyerek eltervezte. Azonban a kész művészi tárgyak dicsérete, a siker kárpótolja a munka közben elszenvedett kudarcokért. A művészi alkotások tehát az akaratot erősítik. A tanító tanácsai és a gyerek alkotásigénye iránti figyelme a további tevékenykedésre motiválják. Úgy tartják, hogy a Waldorf-iskolák a fej, a szív és a kéz pedagógiáját valósítják meg, vagyis a gyermeket teljességében oktatják.
Magyarországon Vekerdy Tamás nevéhez fűződik a Waldorf-iskolák indítása.
A rovat megjelenését a Bolyai alapítvány támogatja.
