A nyitott gondolkodás élménye másodszor

2010. május 27., csütörtök, délután fél négy, azaz helyi idő szerint: a harmadik óra. És még a negyedik és az ötödik plusz húsz perc szerb (muszáj, nemsokára dolgozat). Szín: a zentai November 11. Általános Iskola egyik Vajdaság-szerte tipikus osztályterme. Poros műanyagpadló, kopott-összekarcolt padok, a levegő fülledt. Nyissátok ki az ablakokat! Nyári erővel árad be a napfény és az udvaron tornázók kiabálása. Következik: a Drámafutár program idei utolsó fölvonása. Szereplők: a 7.b és Fekete Ágnes drámapedagógus.

A padokat a falhoz tolta, a székeket körbeállította az osztály. Egy körben ülnek Ágival, aki a foglalkozás alatt mindenkinek te.

– Mi jut eszetekbe arról a szóról, hogy áldozat? – teszi fel a nyitókérdést Ági.

– Hát a gyilkosság – vágja rá egy fiú. – Akit megölnek, az az áldozat.

– De úgy is lehet valaki áldozat, hogy csak bántják, kiközösítik – veti föl egy lány.

Szemek villannak össze, szájak húzódnak el. Alighanem akasztott ember házában kötél említődött – valószínűleg aktuális a téma az osztályban.

– Érdekes megállapítás. Mit gondoltok, miért lesz valakiből áldozat, miért bántják, miért közösítik ki?

– Az öltözködése miatt, a haja miatt, a viselkedése miatt, a gondolkodása miatt, a bőrszíne miatt, a körülményei miatt – sorolja egy szuszra egy zöld blúzos lány.

– Akkor most elmesélek-eljátszunk egy történetet. Gittáról szól, akit az osztálytársai, Botond, Sanyi és Bogi mindennap a játszótérre rendelnek, levetetik vele a cipőjét, ésmindenfélét csinálnak vele. Hogy mit, a fantáziátokra bízom. Gitta mindig elmegy, mert megfenyegették: ha nem teszi, nagyon meg fogja bánni.

Egy-két-há, Ági csettint az ujjával. A következő pillanatban eltűnik, a székén már Gitta ül. Görnyedt tartás, megtört tekintet. A cipője mellette hever, az egyiket tétován fölemeli, lassú mozdulatokkal a lábára húzza. Arcán váltakozik a szomorúság, a bizakodás, a félelem, a kétségbeesés, a bizonytalanság. Végül fölrántja a másik cipőt, és elszánt léptekkel kisiet a teremből. A 7.b lenyűgözve néz utána.

A folyosóról már Ági tér vissza.

– Milyen érzelmeket vettetek észre? Mi játszódott le Gittában? – kérdezi mosolyogva.

– De jó színésznő vagy! – dobja be valaki elragadtatva. És bizony a 7.b levett-dekódolt mindent az arc apró rezdüléseitől kezdve egészen a lassuló-gyorsuló mozdulatokig.

A forrószék-játék következik. Ági helyén ismét Gitta ül. Lehet kérdezni. Két kérdés és két válasz vetődik föl ismételten:

– De hát miért hagyod?

– Miért, mit tehetnék?

És: – Mit csinálnak tulajdonképpen a cipőddel?

– Erről nem akarok beszélni.

Gitta szabad préda, és szabad a képzelet is. Van, amiről csak hallgatni lehet.

Ezután Ági három csoportra osztja az osztályt. Hétfői, keddi és szerdai Botond-Sanyi-Bogiékra. Mindenkiből lehet több, csoportlétszámtól függően. Gitta a játszótérre megy, innentől kezdve szabad a vásár. A késésért külön büntetést helyeznek kilátásba. Mindhárom csoport leveteti vele a tornacipőt, és nem maradnak el a homályos célzások sem a cipő további sorsát illetően. Ami látható: A Botondok és a Sanyik fociznak vele, sárba rúgják, dobálják egymásnak. („Fú, de büdös! Vidd innen a koszos szartaposódat! Késtél. Tudod, hogy mi jár ezért…”) A Bogik a háttérben röhögve asszisztálnak. Az egyik Bogi számon kéri, az áldozat miért is nem csatlakozik inkább hozzájuk. Nem tudom, Gitta mit nyerne vele, a kérdés támadó, nem rábeszélő. A jelenetek elemzésekor a 7.b egy emberként állapítja meg: az a hülye cipő Gitta önbizalmának, méltóságának, önbecsülésének, önérzetének a szimbóluma. Ennyi.

Gitta hazamegy a sáros cipőjében. Bezárkózik a szobájába. Most a 7.b Gitta, Ági az anyja. Szokásos szöveg:

– Lányom, mi van veled? Megint késtél! Hol mászkálsz? Csupa sár a cipőd! Nem tudsz vigyázni? Tisztítsd ki a cipődet! Nem majd, most! Baj van az iskolában? Egyest kaptál, tudom! Én mindent megteszek érted, te meg… Botond apukájával találkoztam, milyen kedves ember! Hogyhogy Botond nem a barátod? Micsoda?! Bántanak az osztálytársaid?! Beszélek velük! A szüleikkel! Bemegyek az osztályfőnökhöz! Nem, nekem sosem volt ilyen problémám! Hogyhogy ne csináljak semmit? Akkor hogy tudnék segíteni?

A 7. b Gitta-kórusából ilyen szólamok hangzanak:

– Semmi bajom. Hagyjál. Pocsolyába léptem. Mindennap kések, nem tűnt föl? Mindennap sáros a cipőm, nem vetted észre? Mondom, hogy semmi. Hagyjál már. Nem akarok beszélni róla. Jó, akkor Botond, Sanyi és Bogi mindennap leveteti velem a cipőmet a játszótéren, ők sározzák össze. Ezért kések. Úristen, nehogy szólj nekik! Senkinek! Az osztályfőnöknek pláne! Veled nem csináltak ilyet gyerekkorodban? Mit tennél a helyemben? Fogalmad sincs? Hogy hogyan segíthetnél? Süssél rántott sajtot!

Végül az egyik lány foglalja össze a közvéleményt: Ha Gittának jó lenne a kapcsolata a szüleivel, soha nem kerülhetett volna ilyen helyzetbe. Egy-két-há, csettintés. Ági eltűnik, megjelenik Botond. Erőfitogtató testtartás, hátrafeszített váll, gőgös fejmozdulatok, fél kéz a csípőn. Mindenki kérdezhet.

– Miért csinálod ezt Gittával?

– Mert megtehetem.

– De nem gondolod, hogy rosszul esik neki?

– Én élvezem, az a lényeg!

– De mért alázod meg folyton? Nem lenne egyszerűbb megverni?

– Mert nem vagyok akkora lúzer, mint te. A verés nyoma látszik, ez nem.

– Mondd, törődnek veled a szüleid?

– Közöd?

– De törődnek?

– Erről nem akarok beszélni.

– Miért titkolod?

– Nekem nincsenek titkaim. Csak erről nem akarok beszélni.

– És ha én is elmondom egy titkomat?

– Kit érdekel? Nem akarok róla beszélni és kész! Én mindig azt csinálom, amit akarok.

– A barátaiddal se beszélsz? Szerinted Sanyi és Bogi igazi barátaid? Nem csak az alattvalóid?

– Mondom, hogy azt csinálok, amit akarok. És ők is azt csinálják, amit akarok.

– Egyedül fogsz maradni. Majd a főiskolán nem leszel ekkora király.

– Nézd, az a helyzet, hogy vannak lúzerek és királyok. Én nem vagyok lúzer. Te igen.

Az osztály diagnózisa: Botond valószínűleg valamilyen otthoni feszültséget vezet le Gittán.

A hétfői-keddi-szerdai események elteltével Gitta belép az osztályba. Botondék még nincsenek ott. Gittát egy szék jelképezi. Ági azt kéri, mindenki menjen olyan közel hozzá, amennyire az eddig történtek alapján jónak látja. Kisebb kör alakul, kartávolságra csak két lány áll, az ezüst öves és a zöld blúzos. Megérkeznek Botondék. Az osztály szétszalad, csak az ezüst öves lány nem mozdul el. Van, aki szinte a szekrénybe bújik, van, aki hátat fordít, van, aki a fejére ránt egy párnát(?) a szekrény tetejéről, aztán söpri magáról a port. Fárad a 7.b.

Ági egymás mellé helyez négy széket. Az első a szülő, a második az osztályfőnök, a harmadik az osztály, a negyedik Gitta. Mindenki amögé áll, aki szerinte segíthet Gittán.Csak az ezüst öves lány választja a szülőt, mert ő legalább akart segíteni. Ketten az osztályfőnökre voksolnak: neki van a legnagyobb hatalma. A többség szerint az osztály a legbefolyásosabb tényező, és hármuk szerint Gitta: ha jobb lenne az önismerete, segíthetne magán.

Utolsó kör épül a székekből. Ági elkezd egy mondatot, mindenki maga fejezi be: Gitta olyan ember… Néhány verzió: Aki szégyelli magát. Akit befolyásolni lehet. Akit meg kellene védeni. Aki magányos. Passz. Aki gyáva. Aki dzsenga. Aki félénk. Aki áldozat. Akinek nincs jó viszonya a szüleivel. Majd később. Akinek szülői és baráti támogatás kell. Akinek problémái vannak. Aki kedves és jó, de senki sem akarja befogadni. Ki-ki döntse el, hogy a válaszával mennyit árult el saját magáról.

Nagy taps, a 7.b kidől. Ági még javasolja, hogy adandó alkalommal írják meg Gitta és Botond dalát, vagy játsszák el tíz évvel későbbi találkozásukat. Tőke Márta iskolapszichológus (akinek az osztály ezt a délutánt köszönheti) nem hagyhatja ki a kérdést: Mit tanultunk a mai napon? Sorjáznak a közhelyek és a közhelyek igazságai: ne bántsuk egymást, legyünk megértők, elfogadók a mássággal, ne éljünk vissza a hatalmunkkal. Folyt. köv. a polgárin.

Ági búcsúzik. Szőke fiú tartja a tenyerét: csapjon bele! A többiek:

– Poznanicin fönt vagy? Face-en? Bejelölhetlek? Írd föl az e-mail címed a táblára krétával, legyen ma valami hagyományos is.

Hogy mi az osztály véleménye az ilyenfajta „játszva tanulásról”? Kitörő, lelkes, kiabálós „Jóóóóó!”. És várja jövőre is Fekete Ágnest az akkor már 8.b, érkezzen bármilyen témával.