A Timp Kiadó gondozásában, 80 oldalon jelent Budapesten Danyi Zoltán hetedik önálló kötete. Alcíme szerint fejezeteket tartalmaz, ami részben műfaji eligazítás is. Több annál, hogy prózák gyűjteményének tartsuk, inkább egy koherensebb formát jelöl, kisregényszerű cselekményt, időben kronologikusan előrehaladó gondolatmenetet. Közben következetes miliőt követhetünk nyomon, melyre időnként félrevonuló csendesség telepedik, máskor hullámokat vet, és mindezt egybefogja az egymásmellettiség központi gondolata, vizuálisan talán ezt az egybefonódást láttatja a címlap tipográfiája is. A leváló mondatok és kettészakadó bekezdések meditatív láncra fűzik a történeteket. Ilyenkor az egész fejezet egyetlen körmondat. A főhős intenzív jelenlétét önéletrajzi motívumokkal és kendőzetlen szókimondással erősíti az egyes szám első személyű előadásmód.
