Vajdaságban – miért, miért nem – újdonságnak számít a drámapedagógia módszerének alkalmazása az iskolai nevelésben-oktatásban. Pedig a hatékonysága vitathatatlan. Idén megérkezett az első fecske Fekete Ágnes drámapedagógus személyében, és körülrepdeste iskoláinkat. Vajon csinál-e nyarat? A Drámafutár program vezetőjét itteni élményeiről, tapasztalatairól és további terveiről kérdeztük.
A zentai November 11. Általános Iskola 7.b osztálya volt idén a Drámafutár program utolsó kedvezményezettje.A beszélgetés ott készült.
Fekete Ágnes
Hogyan értékeled az osztály hozzáállását a közös munkához-játékhoz, hogy érezted magad velük?
– Izgalmasabb, játékra, közös gondolkodásra nyitottabb osztályt nem is kívánhattam volna a Drámafutár lezárásához. Természetesen csak erre a tanévre vonatkozik a lezárás, mert reményeink szerint a következő tanévben is folytatódik a programunk. Nagyon okos és edzett gondolkodású osztály ők, a maguk belső harcaival, problémamegoldó kezdeményezéseivel. Nagyon jól rálátnak saját, osztályon belüli dinamikájukra, működésükre… de nem ér, hogy kibeszéljem őket… annyit elárulok, hogy egyik kedvenc csapatom voltak
Milyenek a tapasztalataid más vajdasági osztályokkal? Volt-e különösen nehéz eset?
– Minden egyes osztály egy külön élmény, egy külön izgalmas találkozás… de ami mindegyikben azonos, az a számomra is hihetetlenül nagy nyitottság, amivel a drámaórákat fogadták. A játékkedv, a közös történetalakítás, egymás véleményének meghallgatása, a rengeteg kérdés, melyek a történetek kapcsán felmerülnek, s a közös megoldási lehetőségek keresése összekovácsolhatja az osztályt. Teljesen új helyzetben kínál tanulási lehetőséget. Olyan folyamat ez, ahol a diákok alkalmat kapnak arra, hogy egy adott problémát (pl. a kiközösítést) több szempontból megvizsgáljanak. Emotív és analizáló folyamatokat egyaránt beindít, lehetőséget ad a történet újraírására, a történet szereplői közt felmerülő konfliktusok feloldására, különféle megoldási javaslatok tételére. Alaptézise, hogy nincsenek rossz válaszok. A belebukás félelme minden tekintetben kizárható. Játszva tanulásnak nevezik ezt a folyamatot, amikor is saját maguk jönnek rá dolgokra. Ez a kérdezés műfaja, mely rengeteg feltevésre épít.
Voltak persze nem könnyű esetek. Hol a csoportot vezető pedagógus okozott némi nehézséget, hol maga az osztály, amely nagyon érintett volt egy-egy témában, s olykor szótlanná vált… de azt gondolom, ezek azok a pillanatok, amikért létezik a dráma. Hisz kihívások nélkül motiváció sem lenne.
n Milyen visszajelzéseket kapsz a foglalkozásokról a diákoktól, és milyeneket a szemlélőként részt vevő tanároktól?
– És már szinte válaszoltam is a kérdés egy részére az előző gondolatfolyammal… a tanárok, pedagógusok nagyon sokszor úgy értékelik, ha bejönnének egy-egy foglalkozásra, akkor azzal gátolnák az osztályt, úgymond megnémítanák. Ez részben igaz is. Sok esetben sokkal oldottabbak a diákok, ha külső szemlélő nélkül zajlik a foglalkozás, bár teljesen nyitott a program minden érdeklődő pedagógusszemnek és -fülnek. Én azonban azt gondolom, ha jó a kapcsolat tanár és diák közt, akkor nincs ez a görcs, vagy elmúlhat a játék hevében. Az osztályfőnöknek, osztálytanítóknak azonban sok izgalmat rejthetnek a drámaórák, hisz az osztályát teljesen más tanulási folyamatban csípheti el, egy oldott, szókimondó hangulatban, ahol az otthonról hozott értékrendek még jobban felszínre kerülnek. Az órát végignéző tanárok mindenképpen pozitívan vélekednek, izgalmas tanulási folyamatnak tartják ők is, az osztályukról más felállásban tanulhatnak meg többet. Nem beszélve arról, hogy egy adott témát boncolgató foglalkozást továbbvihetnek egy osztályfőnöki órán…
A Drámafutár elnevezésű program tanítási drámafoglalkozásokat kínál általános és középiskolai osztályok részére. A foglalkozások vezetője Fekete Ágnes magyar szakos drámajáték-vezető, aki a budapesti Káva Kulturális Műhelynél szerzett egyéves színész-drámatanári gyakorlatának tapasztalatait most Vajdaságban is kamatoztatja. Programcsomagjuk hat különböző témájú drámaórát tartalmaz. Az egyes foglalkozások mindegyike egy-egy, a diákokat érintő emberi, erkölcsi és társadalmi problémáról szól. A problémát egy konkrét történeten keresztül vizsgálják, melynek a diákok aktív, cselekvő résztvevői, alakítói. |
n A középiskolások vagy az általános iskolások nyitottabbak a drámapedagógia módszerére?
– Sajnos csak két középiskolába jutottam el a drámaórákkal, úgy érzem, ott nehezebb összehozni egy ilyen foglalkozást, mint általános iskolában. Egy-egy ilyen foglalkozás legalább három egymást követő iskolai órát vesz igénybe, s nem minden intézményben egyszerű a megoldani azt, hogy elmaradjanak a negyvenöt percek.
n Összehasonlítva a vajdasági és a magyarországi diákokat, milyen következtetés vonható le?
– Magyarországon már nem új dolog a drámapedagógia, sok iskolában beilleszkedett a tantervbe is, tehát nagyon sok diák már érintett ez ügyben. Ismerik a formát. Vajdaságban pedig abszolút az újdonság erejével hat. Az itthoni érdeklődő szempáráradat nekem felülírhatatlan élmény és motiváció. Nem beszélve arról, hogy bármilyen vajdasági rendezvényen nagy valószínűséggel összefutunk, egymásra ismerünk, s örülünk egymásnak, hisz mindenkivel van egy közös történetünk.
n Melyek a legnépszerűbb témák és melyek a legkevésbé azok? Szerinted mi ennek az oka?
– A Születésnap, az Áldozat és a Fű alatt című drámaórák voltak a legkeresettebbek. A Születésnap témája a kiközösítés, annak érzése, és ennek mint problémának a több szempontú vizsgálata áll az óra középpontjában. Az okokat, a folyamatokat és a következményeket gondolja át a gyerekekkel közösen. Az Áldozat című óra központi kérdései: Mitől függ, ki mikor kerül áldozati helyzetbe? Hogyan lehetséges az áldozat szerepéből kilépni? Ki a felelős egy ilyen helyzetben? A Fű alatt foglalkozáson a felelősség, a felelősségvállalás, a bizalom kerül előtérbe, ezeknek a vizsgálata.
Ezek nagyon is élő, emberi problémák, amiket fontos górcső alá venni. A fiatalkori nem kívánt terhességről szóló drámaórát s a Leárnyékolt című, elfogadásról, beilleszkedésről, az identitás megőrzéséről szólót mindössze egy-egy iskolában kérték. Ez is egy jelzés.
A történetek szereplőit megjelenítve a gyerekek megtapasztalják a felkínált témáról való nyitott gondolkodás élményét, a probléma több szempontú vizsgálatát, megismerik egymás gondolatait, felelősséget vállalnak döntéseikért, s a történetbe beleszövik saját életük tapasztalatait. Az osztály tagjainak lehetőségük nyílik arra, hogy a gondolkodás kiindulópontjaként megajánlott helyzetbe saját értékrendszerüket helyezzék. További céljuk a diákok személyiségének, valamint kommunikációs és szociális készségének fejlesztése. |
n Elégedett vagy-e a Drámafutár program vajdasági fogadtatásával?
– Tizennégy iskolába jutott el a Drámafutár, ötven osztállyal találkoztam, és maximálisan elégedett vagyok a fogadtatással. Az, hogy sokkal nagyobb az igény a drámaórákra, mint amennyit most tudtunk nyújtani a vajdasági iskoláknak, bizonyítja a pedagógusok nyitottságát és a dráma mint gondolkodási forma értékességét és hatékonyságát.
n Jövőre is lesz Drámafutár.
– Már gondolkodom, és a nyári szünidő is alkalmat ad rá, hogy újra átgondoljam, melyek azok a témák, amelyekről egy drámaóra keretén belül szívesen foglalkoznék a diákokkal. Amit szinte mindenhol problémaként vetettek fel a pedagógusok, az a családi háttér bizonytalansága. A család szerepe az életünkben izgalmas témának tűnik…
n Hol kaphatunk információt a program további alakulásáról?
– A honlapunk mindenki számára elérhető, a www.feketics.com/dramaped oldalon találhatnak információt a programmal kapcsolatban, valamint minden egyéb rendezvényünkről. De kérdéseket, javaslatokat is nagyon szívesen fogadunk a dramaped@gmail.com vagy a feketecsuma@gmail.com e-mail címre.
