Az alkotómunkának központi szerepe van, illetve kellene hogy legyen az oktatási-nevelési folyamatban. A hagyományos pedagógia erre nem helyez hangsúlyt.
Az alkotásnak, az alkotómunkának a harmonikus személyiségfejlődésre, a konstruktív életvezetésre, a szociális kapcsolatokra gyakorolt hatását a kutató szakemberek kiemelkedő jelentőségűnek tartják, éppen ezért lényegesnek tartom, hogy ne csak az alternatív pedagógiai rendszerekben legyen meg a helye.
A Pedagógiai lexikon felvilágosítása szerint az alkotómunka részvételt jelent a szellemi vagy fizikai javak előállításában, személyes erőfeszítés útján. A múlt századforduló óta került előtérbe a felismerés, hogy az embernek minden ilyen tevékenysége az alkotómunka jellegével rendelkezik.
„Bármilyen munkát is végeztetünk a neveltjeinkkel, annak csak akkor van nevelő értéke, ha kitűzött pedagógiai céljainkat szolgálja, összhangban áll neveltjeink teherbíró képességével, ha annak végzésében a nevelt tudatosan, belsőleg is motiváltan vesz részt, ha a munkát mint eszközt a nevelés egyéb eszközeivel (pl. felvilágosítás, meggyőzés stb.) is párosítjuk” – írja a lexikon. Az alkotómunka csak így válhat a nevelési folyamat értékes tényezőjévé.
Ennek alapján mondhatjuk azt is, hogy az alkotás „…szűkebb értelemben a tudományos, illetve a művészi alkotómunka”, valamint, hogy a „személyiségfejlesztés egyik leglényegesebb feladata annak tudatosítása, hogy minden, az ember által létrehozott érték alkotás eredménye”.
Félig nyúzott bakkecske – Szabó Adrián a nagykikindai óvodás (Gyurcsik Valéria taníványa) – Kálmány Lajos népmesemondó verseny, 3. díj
Érdemes tehát alkotómunkának tekinteni minden olyan tevékenységet, amely a produktivitáson keresztül elősegíti a komplex személyiségfejlődést, a megfelelő ismeretek megszerzését, készségek kialakítását és képességek fejlesztését.
Az iskolai nevelés, képzés célja az autonóm személyiség kifejlődése. Ugyanakkor a mai oktatási gyakorlat rendkívül túlértékeli az intellektuális fejlesztés szerepét. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az intellektuális képzésnek nem kell helyet kapnia az iskolai nevelés-oktatás folyamatában, inkább egyfajta hangsúlyeltolódásról van szó az autonóm személyiség fejlődésének érdekében. Intellektuálisan tartósan magas szinten teljesíteni csakis az érzelmileg kiegyensúlyozott ember képes. Ezért az iskolákban mindenképpen helyet kellene kapniuk a harmónia újrateremtését célzó programoknak, tréningeknek.
Intellektuálisan tartósan magas szinten teljesíteni csakis az érzelmileg kiegyensúlyozott ember képes. Ezért az iskolákban mindenképpen helyet kellene kapniuk a harmónia újrateremtését célzó progamoknak, tréningeknek. |
A nevelés-oktatás célja a gondolkodó, kiegyensúlyozott, stabil értékrendű emberek kinevelése. A magatartás-tudomány egyik legújabb megállapítása, hogy a mai „modern társadalomban a szorongáskeltés új lehetőségei alakultak ki, amelyek az önkényuralom hatékony eszközeivé váltak” – hangsúlyozzák a szakértők. Divatos kifejezés, de nagyon találó, hogy értékválság van, és az értéknélküliség miatt bizonytalanná váló emberek tetszés szerint fölhasználhatóak manipulatív célokra.
Nagyon jó volna, ha az iskolában sikerülne felébreszteni a diákokban az alkotás örömét. Az iskoláknak föladatuk volna, hogy serkentsék a diákok kreativitását, belső alkotóenergiáikat előcsalogassák, de mindezt nem könnyű megvalósítani. Csíkszentmihályi Mihály Flow (Áramlás) című könyvében foglalkozik azzal, hogy hogyan lehet elérni, hogy az ember örömmel végezze a leghétköznapibb dolgait és az alkotómunkáját is. A tapasztalat az, hogy aki ezt tudja (vagy azért, mert megtanulta, vagy azért, mert ösztönösen érzi), az sokkal könnyebben tanul, az agya másként működik. Tehát az embernek alapvető igénye van a játszásra és a tevékenységre.
A későbbiekben azt is megnézzük, hogyan dolgoztak a reformiskolák az alkotómunka tekintetében. A nyár pedig nagyon jó alkalom arra, hogy gyerekeinknek biztosítsuk az alkotás és a sikerélmény lehetőségét, az iskolában úgyis olyan kevés lehetőségük van erre.
A rovat megjelenését a Bolyai Alapítvány támogatja.
