Želimir Žilnik elismert szerb rendező, nagy tiszteletnek örvend a palicsi filmfesztiválon is. Ő az egyetlen, aki megkapta a Lifka- és az Underground Spirit díjat egyaránt. Utóbbival a független és a szerzői filmek készítése terén végzett kiemelkedő alkotómunkát ismerik el, a Lifka-díj pedig tulajdonképpen életműdíj, és az európai filmezéshez való kimagasló hozzájárulást jutalmazzák általa. Želimir Žilnik egy olyan rendező, akit nehéz lenne beskatulyázni. Provokatív témákat boncol, de teszi ezt különös érzékkel. A dokumentumfilmjeiről ismert, de más filmműfajokban is brillírozott. Nišben született, de kötődik Vajdasághoz. A kommunista rezsim nem szerette, a Berlinálén viszont fődíjat kapott. A filmjeit a kritikus hozzáállás jellemzi, egyik alkotásával Jugoszlávia szétesését is előjelezte.
Želimir Žilnik ezúttal mégis új arcát mutatta meg. Az 1942-ben született rendező, így túl a nyolcvanon, úgy gondolta olyan filmet készít, amely közel áll hozzá és a generációjához. A film külföldön Eighty Plus (80+) címen ismert, a munkacíme Sloboda ili barbarizam volt, a címe végül Restitucija, ili, San i java stare garde lett. Jovan Milinov kinematográfus elmondása szerint, a film a történetén, a szereplőkön keresztül voltaképpen három generációt mutat be: az idősebbet, akik nagy lendülettel vágtak bele a háború utáni újjáépítés időszakába; a középső generációt, akik az átmenetek nehéz periódusát élték meg, és a fiatalokat, akiknek már egészen másmilyen a valóságuk és víziójuk a világról. A film bemutatója Berlinben volt, a hazai premierjét pedig a Beldocs fesztiválon tartották meg.
Az alkotás főhőse Stevan Arsin dzsesszzenész, aki hatvan külföldön töltött év után hazatér, hogy véghez vigye a családi birtok körüli teendőket. Miközben a jogi akadályokat igyekszik legyőzni, családtagokkal, régi barátokkal találkozik, ám olyasmi is történik vele, amire nem számított. Želimir Žilnik a szereplőit nem az ismert filmszínészek közt kereste. A főszereplő Milan Kovačević maga is zenész volt.
– Láttam a filmet a Beldocs fesztiválon, és annak örültem a legjobban, hogy egy bakim sem maradt benne. Nem szerettem volna, ha úgy néz ki ügyetlenkedek. Szerencsére erről szó sem volt. Amikor Želimir Žilnik felkért a szerepre, szóhoz sem jutottam. Előszöri is magamhoz kellett térnem. A forgatáson remek volt a hangulat, viszont ami különösen boldoggá tett, hogy egyik jelenetet sem kellett miattam megismételni – hallottuk Milan Kovačevićtől.
A forgatási élményeket Siniša Bokan producer is felelevenítette.
– Valamikor váratlan dolgok történnek, amelyek végül jól sülnek el. Egyik alkalommal Milan Kovačević azzal állt elő, hogy itt vannak a zenészbarátai és szeretné köszönteni őket. Želimir Žilnik erre rögtön azt válaszolta, hogy hívja el őket is a forgatásra, majd készítenek közös felvételeket. Azután egyik nap Milan azt mondta, hogy kicsit fáradt. Akkor derült ki, hogy véresen komolyan vette a feladatát, a zenész haverjaival egész este gyakoroltak, nappal pedig a forgatáson volt, így nem is csoda, hogy elfáradt.
Ez a film másmilyen, mint Žilnik korábbi alkotásai, derűsebbnek mondanám. Tőle talán szokatlan, ha a filmes opusára gondolunk. Más oldalról mutatja be, holott ez a hatvanadik filmje, legalábbis mi annak tartjuk számon – mondta a producer.
A film másik főszereplője Vera Hrćan Ostojić inkább színházi színészként ismert.
– Először is nagyon megtisztelve éreztem magamat, amiért Želimir Žilnik kiválasztott, hogy játsszak a filmben, de rögtön azután irtózatos lámpaláz fogott el. Eddig nem igazán dolgoztam nagyobb filmeken, nincsenek kiemelkedő szerepeim, csupán kis szerepekben voltam látható. Emiatt ez hirtelen nagy falatnak tűnt. Žilnik azonban hitt bennem. Ő annyira kiváló rendező, hogy sikerült ellazítania, és már nem nem volt bennem kétség. Az egész stáb segített, és egyszer csak úgy éreztem, mintha szárnyra kaptam volna. Nagyon jó volt így dolgozni, nem lehetett érezni a nehézségeket. Egyszer csak a munka végére értünk, és nem fáradtunk ki, nem fulladtunk ki, hanem csak örömet éreztünk.
A filmet sajnos nem láttam a bemutatón, a Beldocs fesztiválon, először Újvidéken néztem meg. Akkor azért izgultam, hogy a közönség hogyan fogja fogadni. Nekem különleges élmény volt látni, úgy éreztem, a film melegséget áraszt, optimizmust sugároz, teszi ezt Želimir Žilnikre jellemző esztétikával, amelyben ő nagyon erős – fejtette ki a színésznő.
Nyitókép: Vera Hrćan Ostojić és Milan Kovačević Palicson (Fotó: Lukács Melinda)
