Öt évtizede szolgálja a népi építészet értékeinek megőrzését és kutatását az Ybl Miklós Építéstudományi Kar Népi Építészeti Tudományos Diákköre. Az NTDK50 jubileumi programsorozat részeként szakmai konferenciát rendeztek a Pesti Vigadóban, ahol bemutatták az évfordulóra készült építészeti vándorkiállítást, amelynek vándorzászlaját a nyugat-bácskai közreműködők nevében Pelt Ilona és Móger Tímea vette át. A tárlat vasárnap a Doroszló-Szentkútra is megérkezett. A kiállítás ünnepélyes megnyitóján házigazdaként ft. Horvát Ákos, a kegyhely igazgatója köszöntötte a népes közönséget, közösséget.
Váradi Balázs doktorandusz, az NTDK vezetője tartott szakmai előadást, a programot pedig irodalmi összeállítás is színesítette.
Váradi Balázs, az NTDK vezetője a kapcsolódási pontokról, a felmérőtáborok jellegéről és a kiállítás tartalmáról elmondta:
– A vajdasági, nyugat-bácskai területeken is végzett felméréseket az NTDK, jómagam is részt vettem ezeken. Ezt a kapcsolatot a jövőben is szeretnénk fenntartani, illetve együtt megünnepelni az 50 éves évfordulót, első körben vajdasági és erdélyi barátainkkal.
A kiállítás alapvetően megpróbálja felölelni azt az 50, vagy igazából több mint 50 éves munkát, amit a Népi Építészeti Tudományos Diákkör letett az asztalra. Igyekeztünk bemutatni magukat a táborokat, az évente szerveződő felmérőtáborokat, de az ezek mellett megszervezett építőtáborokat, különböző egyéb kezdeményezéseket és különleges helyzeteket is bemutatjuk egy-egy tablón. Az NTDK általános működését ismertető tablókat is hoztunk magunkkal. Ezekből angol nyelvű anyagokat is elhoztunk, hogy ha esetleg szerb kollégák érkeznek, ők is érthessenek valamit az itt bemutatott anyagból.
Ha felmérőtáborról beszélünk, akkor ez egy tíznapos, kéthetes, nyári, szünidei, szabadidőben végzett tevékenység, ahová 20–30 építészhallgatóval együtt egy-két oktató vonul ki. Előre egyeztetett, végigjárt, kigondolt helyszíneken dolgozunk, ahol van mit mérni, van mit menteni a környezet, a település vagy akár a településhálózat népi építészeti emlékeiből. A két hét alatt három-négy fős kis csoportok mérnek föl körülbelül annyi épületet, ahány hallgató jelen van a településen vagy a településeken.
Doroszló, Gombos és Szilágyi esetében mindhárom településen végeztünk felméréseket, és ha jól emlékszem, 24 épületet dokumentáltunk részletesen két hét alatt. Így kapcsolódom én személy szerint is ehhez a vidékhez: a doroszlói, gombosi, szilágyi, nyugat-bácskai tábor volt az első NTDK-s élményem. Három évvel később pedig vissza is hoztam ide a kiállítást, amely az itt felmért épületekből felszerkesztett anyagokat mutatta be.
Hogy mire jutottunk ezeken a felméréseken Nyugat-Bácskát illetően – érintettük Kishegyest, Lovćenacot, Horgost, Nemesmiliticset is –, arra tulajdonképpen akkor tudnánk következtetéseket levonni, ha ezt az anyagot valaki elkezdené feldolgozni. Az NTDK munkája természetesen nem merül ki abban, hogy felmérünk, dokumentálunk és archiválunk, de jelen pillanatban zajlik egy archiválási és digitális felületre helyezési folyamat. Ennek kapcsán szeretnénk megosztani mindenkivel ezeket a mérési anyagokat, hogy kutathatóvá és nyilvánossá váljon ez a hatalmas tudásanyag.
A doroszlói megnyitón Váradi Balázs tartott előadást, Móger Tímea készített irodalmi összeállítást/fotó: Pelt Ilona
Jelen pillanatban tehát ezzel foglalkozunk, nem pedig a következtetések levonásával. Az mindenképpen egyfajta eredmény, hogy a hallgatók – én is, illetve az engem követő újabb és újabb építészhallgató-generációk – sokkal mélyebben megismerik egy-egy adott terület építési kultúráját. És itt direkt nem az építőipar kifejezést használom, hanem az építési kultúrát, mert ebben benne van annak a társadalomnak, annak a közösségnek a megismerése is, ahol járunk, ahol felmérünk. Az épületeken, az épületszerkezeteken, az építési technológiák megismerésén keresztül ugyanis a közösség, annak hagyományai és értékei is feltárulnak.
Szerintem ez oktatási szempontból, és tágabb értelemben véve hagyományőrzési, kulturális szempontból is a legfontosabb eredmény: hogy itt építészgenerációk, NTDK-s építészgenerációk nőnek fel, és adják át egymásnak a tudást úgy, hogy kifejezetten fontosnak tartják azt, hogy a népi kultúránkból merítsenek majdani praxisuk során, jó esetben.
Az is beszédes, hogy október 2-án a Pesti Vigadó dísztermében nyitottuk meg, és indítottuk útjára tulajdonképpen ezt az ünnepségsorozatot, és vele együtt a kiállítást is. Ennek keretében adjuk most át itt a nyugat-bácskaiaknak, hogy töltsék meg tartalommal. Jelen pillanatban nekem fogalmam sincs arról, hogy az elkövetkező egy hónapban milyen események zajlanak majd itt, de bízom a helyiekben.
A lényeg valójában az, hogy annak ellenére, hogy mi egy budapesti székhelyű egyetemen végezzük a munkát, és úgymond kirajzásszerűen dolgozunk, a Kárpát-medence minden szegletébe ellátogatunk. Igenis elhozzuk azokra a vidékekre, azokba a falvakba a munkánkat, amelyeknek az építési kultúráját a saját módszereinkkel igyekszünk támogatni, védeni, őrizni és archiválni.
Ha minden jól megy, a kiállítás innen novemberben Erdélybe, Gyergyócsomafalvára kerül, és ott az ottani közösség, illetve az ottani építészközeg veszi úgymond birtokába. Használhatja föl a saját szakmai programjai hátteréül vagy keretéül – hallottuk Váradi Balázstól.
Sokan voltak kíváncsiak az építészeti kiállításra/fotó: Pelt Ilona
Farkas Annamária építész, az NTDK felmérőtáborainak egyik résztvevője a tárlat kapcsán így idézte fel élményeit:
– A gombosi és a doroszlói táborban is részt vettem, és egyrészt nyilván egy hatalmas élménycsomaggal távoztam onnan, másrészt kulturális szempontból is nagyon sokat épültem. Egy hatalmas csomagot vittem magammal, amelyhez úgy érzem, bármikor vissza tudok nyúlni.
Most érzem leginkább, hogy mekkora lenyomatot hagytak ezek a táborok és az egész NTDK az életemen. Úgy érzem, ez egy olyan feneketlen kút, amelyből bármikor meríthetek. Annyira sokrétűen lehet ehhez az egészhez hozzáállni, akár művészeti, akár építészeti szempontból, és ebből tovább építkezni, továbbvinni mindezt a jövő építészetébe. A saját életemnek is nagyon fontos sarokköve lett, egy olyan dolog, amelyre bármikor jó szívvel tudok visszaemlékezni.
Ami az emlékeimet illeti, most távolabbról szemlélve talán leginkább a dolgok egymásra épülése jut eszembe. Az, hogy itt konkrétan a különböző épületszerkezetek közös munkájáról van szó: hogyan kapcsolódnak össze, hogyan segítik egymást a különböző anyagok, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a szerkezetek, és hogyan dolgoznak együtt egy nagyon szép egésszé. Van egyfajta harmóniája, zenéje ennek az egésznek.
Külön szeretném kiemelni a díszítéseket is, amelyeket ezeken a házakon alkalmaztak. Ez szerintem külön fejezet az építészetben. Az, ahogyan az akkori emberek ennek az egésznek a holisztikus és transzcendens létezését is meg tudták nyilvánítani, nagyon fontos és meghatározó élmény volt számomra – fogalmazott az építész.
Ft. Horvát Ákos, a kegyhely igazgatója szerint a különleges tárlat méltó módon koronázza meg az idei zarándokévet.
– Sokat gondolkodtam azon, hogy a 2026-os évet milyen szájízzel fogjuk zárni. Közeledünk a zarándokszezon végéhez, és egy olyan csodálatos kiállításmegnyitónk volt, hogy szerintem ez egyfajta koronája az idei évünknek.
Nagyon jó érzés volt azt látni, hogy a falusiak is fontosnak tartották ezt az estét, sokan összejöttünk. Számomra is érdekes és lenyűgöző volt látni ezt a hatalmas munkát, amely mögött ötven év áll. Egy összefoglaló kiállítási anyagról van szó: ötven év alatt mennyi mindennel foglalkozott az NTDK, mennyi ember fordult meg a berkeiben, és mennyi értéket sikerült megőrizniük.
A kiállítás kurátora elmondta, hogy vannak olyan települések és épületek, amelyeket ők dokumentáltak utoljára. Olyan házakról van szó, amelyek azóta az enyészeté lettek, vagy éppen árvíz sújtotta őket, így ma már egyáltalán nincsenek meg. Az NTDK-nak azonban ezekről az épületekről konkrét, teljes tervdokumentációja és részletes felmérési anyaga van.
Hatalmas munkát végeztek, és hatalmas kincs van a birtokukban – most pedig egy hónapig a mi birtokunkban is – értékelt ft. Horvát Ákos.
Az építészeti vándorkiállítás még több mint egy hónapon át várja az érdeklődőket a Doroszló-Szentkúton, bemutatva a népi építészet értékeit és az öt évtizedes szakmai munka fontosabb állomásait.
Nyitókép: A vándorzászló átvétele a Pesti Vigadóban/fotó: Sárai Judit



