Se szeri, se száma azoknak a humoristáknak, színésznőknek, színészeknek, illetve filmrendezőknek, akik alkotásaikkal mindent elkövetnek, hogy fricskát mutassanak a világnak, miközben megnevettetik a közönséget, és maradandó élményt nyújtanak a hetedik művészet kedvelőinek. Közülük azonban kevesen dicsekedhetnek azzal, hogy 100 évesen, életkorukat meghazudtoló frissességgel és kitartással továbbra is alkotnak, és – legalábbis egyelőre – eszük ágában sincs felhagyni a tevékenységükkel. Az elmúlt napokban, június 28-án 100. születésnapját ünneplő Mel Brooks emellett alkotásaiért a legrangosabb amerikai művészeti elismeréseket – az Emmy-, a Grammy-, az Oscar- és a Tony-díjat – is megkapta, és ezáltal tagja lett az úgynevezett EGOT-klubnak. Továbbá megkapta az Amerikai Filmintézet életműdíját, a Kennedy Center kitüntetését és az Egyesült Államok Nemzeti Művészeti Érmét is.
Az Amerikai Filmintézet három filmjét is – a Fényes nyergeket, a Producereket és Az ifjú Frankensteint – beválasztotta minden idők 100 legjobb amerikai filmvígjátéka közé.
A világszerte népszerű amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, zeneszerző, zeneszövegíró, komikus, színész és producer Melvin Kaminsky néven született 1926. június 28-án Brooklynban.
Az édesapját kétévesen elvesztő amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, zeneszerző, zeneszövegíró, komikus, színész és producer apró termetű, betegeskedő gyermek volt, akit kortársai gyakran csúfoltak és kigúnyoltak. Ő viszont a saját visszaemlékezései szerint hamar felismerte, hogy a humor nemcsak figyelmet szerezhet számára, hanem védelmet is nyújthat. Fiatalon dobolni tanult, majd a második világháború idején az amerikai hadseregben szolgált. Európában műszaki alakulat tagjaként vett részt a harcokban, feladatai közé tartozott az aknák és robbanószerkezetek hatástalanítása. A háborút követően a Catskill-hegység üdülőhelyein dolgozott zenészként, konferansziéként és komikusként. Művésznevét édesanyja leánykori nevéből, a Brookmanből alakította ki.
Pályájának első jelentős áttörését az 1950-es évek televíziós világa hozta el. Sid Caesar népszerű műsorában, a Your Show of Showsban dolgozott forgatókönyvíróként, olyan későbbi legendák társaságában, mint Carl Reiner, akivel közösen alkották meg a Kétezer éves ember (The 2000 Year Old Man) című improvizációs komédiasorozatot, amelyben Brooks alakította azt a kétezer éves férfit, aki sajátos nézőpontból számolt be a történelem nagy eseményeiről, valamint létrehozta a Get Smart című televíziós sorozatot is, amely a hidegháborús kémtörténeteket és a James Bond-filmek világát parodizálta ki. Brooks első játékfilmes rendezése az 1967-ben bemutatott a Producerek volt. A történet két színházi csalóról szól, akik egy szándékosan megbukásra ítélt Broadway-előadással próbálnak pénzt keresni. Az általuk színpadra állított, Tavasz Hitlernek című musical azonban váratlan sikert arat.
A film provokatív humora kezdetben megosztotta a közönséget, Brooks azonban elnyerte a legjobb eredeti forgatókönyvnek járó Oscar-díjat. A producerek később kultuszfilmmé vált, majd 2001-ben Broadway-musical is készült belőle. A színpadi változat tizenkét Tony-díjat nyert, ami akkor rekordnak számított.
Brooks legismertebb filmjeit a hetvenes években egymás után készítette el. Az 1974-es Fényes nyergek a klasszikus westernfilmeket, az amerikai hősmítoszt és a rasszizmust figurázta ki. De ugyanebben az évben mutatták be Az ifjú Frankenstein című fekete-fehér komédiát, amelyet Gene Wilderrel, a kor népszerű komikusával közösen írt. A film egyszerre paródiája és szeretetteljes tisztelgése a Universal stúdió klasszikus Frankenstein-filmjei előtt. Mel Brooks és Gene Wilder találkozása meghatározó pillanat volt az amerikai filmvígjáték történetében. Különböző alkotói személyiségük tökéletesen kiegészítette egymást. Brooks a féktelen ötleteket, a tabudöntögető szatírát és a kiszámíthatatlan filmes őrületet képviselte, Wilder pedig érzékeny, finoman neurotikus és gyakran robbanásig feszített játékával adott emberi arcot a történeteknek. Érdekességképpen Mel Brooks és Gene Wilder mindössze három játékfilmen dolgozott együtt, ezek azonban maradandó hatást gyakoroltak a filmvígjátékra.
A producerek megmutatták, hogy akár a legsötétebb történelmi témák is feldolgozhatók szatírával. A Fényes nyergek lebontotta a klasszikus western mítoszait, és nyíltan szembesítette a nézőket az amerikai társadalom rasszizmusával. Az ifjú Frankenstein pedig bebizonyította, hogy egy paródia egyszerre lehet nevetséges, vizuálisan igényes és őszinte tisztelgés az eredeti műfaj előtt.
A hetvenes évek végén és nyolcvanas években Mel Brooks a különböző filmes zsánerek és kulturális mítoszok feje tetejére állítására fókuszált az alkotásaival. Az 1976-os Bombasiker a némafilmek előtt tisztelgett. A film szinte teljes egészében dialógusok nélkül készült, egyetlen hallható szavát pedig ironikus módon Marcel Marceau, a világhírű pantomimművész mondja ki.
A Magasfrász Alfred Hitchcock klasszikus thrillereit, köztük a Szédülést, a Psychót és a Madarakat parodizálta ki. Brooks nem egyszerűen kigúnyolta Hitchcock filmjeit, hanem pontosan ismerte azok képi világát és dramaturgiáját. A feljegyzések szerint Hitchcock maga is kedvelte a filmet.
Az 1981-es Világtörténelem, 1. rész az emberiség történetének különböző korszakait vette célba az őskortól a Római Birodalmon és a spanyol inkvizíción át a francia forradalomig. Brooks több szerepet is eljátszott, köztük Mózest és XV. Lajos francia királyt. A címben szereplő „első rész” eredetileg önmagában is tréfának számított, mivel annak ellenére, hogy a film végén bemutatták a második rész előzetesét, valójában sokáig nem is terveztek folytatást. Több mint négy évtizeddel később mégis elkészült a Világtörténelem, 2. rész című televíziós sorozat.
E sorok írója számára mégis az Űrgolyhók (Spaceballs) című, 1987-ben bemutatott paródiája a legkedvesebb, amelyben a Csillagok háborúja, a Nyolcadik utas: a Halál (Alien), a Star Trek és más sci-fi klasszikusok világát forgatta ki alaposan. Brooks Skroob elnököt és Yogurtot, Yoda paródiáját is eljátszotta. Bár a film bemutatásakor még nem aratott kiugró sikert, később videón és televízióban kultikus státuszra tett szert. Brooks egyébként leforgatta az Űrgolyhók folytatását is.
Az 1993-as Robin Hood, a fuszeklik fejedelme a Robin Hood-történeteket, különösen Kevin Costner 1991-es filmjét figurázta ki. Brooks legutóbbi mozifilmes rendezése az 1995-ben bemutatott Drakula halott és élvezi volt, Leslie Nielsen főszereplésével.
Nyitókép: Fotó: gettyimages.com
