A Zöld hajú lányról...

Hosszú ideje kutatja már a magyarországi rendszerváltást megelőző időszak határon túli könnyűzenéjét Hints Zoltán, aki azon kívül, hogy a marosvásárhelyi Rocksuli igazgatója, hanglemezek gyűjtésével is aktívan foglalkozik. Elmondása szerint amiatt vállalkozott erre a munkára, mert kiderült számára: az évtizedekkel ezelőtti Románia, illetve az egykori Jugoszlávia, Csehszlovákia és a Szovjetunió területén született magyar zenei alkotások dokumentációja hiányos, és szinte semmit sem tudunk róluk. Amellett, hogy lemezgyűjteményéből kiállítást készített, amelynek egyre bővülő anyaga a Múzeumok Éjszakája programjába is bekerült, jelenleg a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem doktoranduszaként vizsgálja a témát. Célja ugyanis, hogy szakmai segítséggel alátámasztva, a megfelelő minőségben tudja feltárni az érdeklődők számára Erdély, Vajdaság, Felvidék és Kárpátalja könnyűzenei hagyományának jellegzetességeit. Doktori témájáról, illetve annak egyik sarokkövéről, a Zöld hajú lányról kérdeztük az erdélyi kutatót.
Hints Zoltán elmondása szerint annak idején a vajdasági és erdélyi magyar könnyűzene hasonló ívben fejlődött, ezzel ellentétben Felvidékről csak három, Kárpátaljáról pedig egy hanglemez sem maradt fenn a vizsgált időszakból. Doktori kutatásában a színpadi művek zenevilágának működési feltételeit tárja fel, munkája során az időbeli szerveződést, az ismétlésstruktúrát, a megszólalások funkcióit és egyéb sajátosságokat is vizsgál. Kutatásának meghatározó része lett a Zöld hajú lány című rockopera, amelyet először Szabadkán, csaknem 45 évvel ezelőtt mutattak be. A mű, amelyet Vicsek Károly rendezett a nemrégiben elhunyt Gobby Fehér Gyula szövegkönyvéből és Lengyel Gábor zenéjével, egyike volt az első magyar rockoperáknak. Néhány hónap különbség volt ugyanis közte és a Győrben, szintén 1981-ben bemutatott Sztárcsinálók között. Arra a kérdésre, hogy miért fektet kifejezetten nagy hangsúlyt erre a vajdasági alkotásra, Hints Zoltán a következőt válaszolta:
– A rockopera kezdetei a két mű által mindenképpen 1981-re vezethetők vissza, de mégis a Zöld hajú lánynál maradtam, ugyanis ez nagyon jól tanulmányozható. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a mű mindhárom atyjával sikerült beszélnem – a szövegíróval, a zeneszerzővel és a rendezővel is –, és tőlük megtudhattam azokat az apróságokat, amelyek nem derülhettek volna ki máshonnan. A Zöld hajú lányról sokan írtak sokat, és nagyon szép elemzéseket olvashattam, de nekem az tűnt fel, hogy a színpadi művek elemzése főleg a történetre, a szövegre vagy a kultúrtörténeti háttérre összpontosít, és nagyon a háttérbe szorul annak a vizsgálata, hogy maga a zenei szerkezet milyen módon alakítja a színpadi jelenlétet – fejtette ki Hints Zoltán, és hozzátette, tervei szerint a mű kutatásának eredményeit más erdélyi és vajdasági alkotások elemzéséhez is felhasználja majd.

Gobby Fehér Gyula szövege a kábítószer egyes társadalmi rétegekbe való befurakodását mutatja be. A mű fiatal főszereplője keresi a helyét a világban, a nézők pedig a lány lelki vívódását követhetik végig. Hints Zoltán elmondta, hogy a mű abban az időben készült, amikor a kábítószer kezdett megjelenni Vajdaságban, a szerzőt pedig a fiatalság iránt érzett aggodalma ihlette. Az eredeti szövegkönyv egyébként kissé eltér a színpadra vitt verzió szövegétől, ez ugyanis tartalmaz egy olyan szövegrészt a darab elején, amelyet a végső verzióból kihagytak. A kutató kifejtette, hogy a kutatás és a színháztörténet szempontjából is fontos lenne hozzáférni ehhez az anyaghoz. 
Maga a szöveg egyébként drámai műnek íródott, Vicsek Károly rendező volt az, aki a rockopera műfaját látta igazán testhezállónak az írott anyaghoz. A kutató kiemelte, hogy a rendező a film világából érkezett a színházba, így tudott hozni a színház számára egy aránylag új művészi koncepciót, amelynek kivitelezése nemcsak kreativitást, hanem bátorságot is igényelt. A merészségére példa lehet, hogy az előadások során többek között élő állatok is megjelentek a színpadon, de az előadásnak számos más kiemelkedő aspektusa is volt:
– Nagyon jó elgondolás volt, hogy egy dzsesszbalettművész volt a koreográfus, tehát végig aktív volt az előadás, azzal együtt, hogy nagyon egyszerű volt a színpad, a díszlet. Gyakorlatilag egy ipari létesítmény állványára hasonlított a szerkezet, volt egy forgó színpadrész, emellett nagyon egyszerű és általában sötét tónusú fények, mégis pezsgő hangulatot sikerült produkálni, úgy, hogy eközben a célzott réteget is megfelelően tudták tükrözni. 
Lengyel Gábor zeneszerző a rockopera készültekor már gyakorlott zenész volt, így a mű ezen része is probléma nélkül, gyorsan és a kutató szerint kiváló minőségben született meg. A mű szerveződése Hints Zoltán szerint nem lineáris, hanem egymást követő zeneileg stabilizált állapotok rendszerére épül. Mindez bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy az előadás nagy sikernek örvendett a korabeli sajtó beszámolói alapján.
– Az újság szerint mindig telt ház előtt játszottak, turnéztak is. Nem tudtam teljes turnéútvonalat összeállítani, ezen még dolgozom, és remélem, hogy sikerül egy fellépési térképet is elkészítenem. Amennyiben helyesek az információim, Magyarországra is átvitték a művet, végül a magas költségekre való tekintettel levették a repertoárról – mondta Hints Zoltán. – Ami jó dolog, hogy a kor technikai adottságainak megfelelően egy nagyon profi tévés változat, vagyis egy videófelvétel is készült, valamint egy elég jó minőségű hanglemez is létrejött. 
Elmondása szerint a darab ma sem veszítette el relevanciáját, és hozzátette, az eredeti előadás kisebb változtatásokkal egy mai filmben is megállná a helyét.