A Szirmai Károly Művelődési Egyesületben bemutatták a Verbász dicső múltja és kálváriája című könyvet, amely az első és a második világháború verbászi áldozatainak, az 1944–45-ben ártatlanul kivégzetteknek, elüldözötteknek, a lágerekbe hurcoltaknak, a megkínzottaknak és az éhen haltaknak állít emléket.
A könyv elkészítésében, amely Matuska Márton (1937−2024), a délvidéki magyarirtás kutatójának utolsó, befejezett kötete, közreműködött dr.sc.Geiger Vladimir történész, a verbászi születésű Horváth László, zágrábi kutató és Paraczky László újságíró, helytörténész. A kötetet A. Verbászi Zoltán bővítette és egészítette ki, a szerkesztő pedig Cseresnyésné Kiss Magdolna, a Keskenyúton Alapítvány Kuratóriumának elnöke.
A kötet monográfiaszerűen foglalkozik a korabeli Verbász ős-, közép- és újabb kori történetével, bemutatja, hogy Ó-, majd Újverbászra mikor és honnan történtek betelepítések, érinti a Ferenc-csatorna megépítésének történetét, a két különálló település fejlődését és a 19. század második felében történt iparosodását, részletesen felvázolja az impériumváltás időszakában történteket, valamint az 1941-ben történt eseményeket.
Részlet az Előszóból: „A könyv legfájdalmasabb része a Hatalomváltás 1944 őszén című fejezet, amelyből megtudjuk, hogyan likvidálták a város magyar és német lakosságát, a gyermekeket sem kímélve. Igen értékes a több személyes emléket megörökítő Visszaemlékezések és az Áldozati névsorok fejezet. Utóbbiban a szerzők táblázatokba rendezve veszik számba a soknemzetiségű település minden áldozatát a Nagy Háborútól, a vészkorszakán és a 2. világháborún át, az azt követő kommunista népirtásig. Az 1944–1945. évi vérengzések fő elkövetőit is megnevezik”.
A könyv Etnikai, gazdasági és kulturális átalakulások Verbászon 1945 után címmel írja le a magyar és a német genocídiummal ,,megtisztított” város további hanyatlását.
Miután Ó- és Újverbászt közigazgatásilag egyesítették, az 1970-es és 80-as években megszűnt a hagyományos kisvárosi összkép, a régi épületeket lebontották, eltüntették a néhai német és magyar jellegeket, megszűnt a magyar nyelvű oktatás is. Az 1970-es években lezárt és elhanyagolt temetőben lévő három nagyobb tömegsírnál a budapesti Keskenyúton Alapítvány 2002 óta szervez megemlékezéseket minden év november 3-án. Az ártatlanul meghurcolt és kivégzettek emlékére 2012-ben helyeztek el először egy nagyobb fakeresztet, amelyet még abban az évben ismeretlen tettesek eltörtek és felgyújtottak, mint ahogyan következőt is. A verbásziak azóta egy fémből készült keresztnél emlékeznek.
‒ A temető evangélikus és református része még érintetlen, a természet eluralkodott a sírokon, de a katolikus részt évek óta takarítjuk. Reményeink szerint itt egy emlékpark lehetne, amire elkészültek a tervek, és jó lenne megvalósítani. Itt, a kereszt mellett áll az első világháborús emlékmű, mögötte vannak a tömegsírok, lenne mit csinálni, de azt gondolom, hogy politikai akarat kérdése, hogy egy ilyen nagy volumenű munka elkészüljön – mondta a temetőben tett látogatásakor Cseresnyésné Kiss Magdolna.
A Verbász dicső múltja és kálváriája című könyv egyúttal az első magyar nyelvű kötet, amelynek bemutatóját a szervezők a nemzeti ünnepre, március 15-ére időzítették.
‒ Verbász múltja a magyarsághoz kapcsolódik, bár a történelem azt mutatja, hogy ez zömében németek lakta település volt, akiket szintén elvittek innen. A kötet tartalmazza Verbász minden áldozatát, tehát a vészkorszak áldozatait, a szerb áldozatokat, és természetesen a 44/45-ös vérengzések magyar és német áldozatait. A rendkívül értékes verbászi áldozatok listájának elkészítése Horváth László érdeme, aki itt született – magyarázta a szerkesztő.
A Zágrábban élő Horváth László elmondta, Matuska Mártonnal már korábban is ismerték egymást. Márton évekig gyűjtötte a 44-es verbászi eseményekről szóló forrásanyagot.
‒ A könyv kapcsán megbeszéltük, hogy mit ír meg ő és miről írjak én. Főleg az érdekelt, hogy mi volt a verbászi magyarság bűne, hogy több, mint ezer magyar vesztette életét. Húsz forrásból gyűjtöttem, gyűjtöttük össze az elhunyt magyarok, németek, szerbek, horvátok névsorát. Ez a monográfia tehát annyiban különbözik a többi kiadványtól, hogy tartalmazza a teljes veszteséget – mondta Horváth László.
A nemzeti ünnepen tartott programban fellépett a temerini Szabó Zsuzsanna, valamint a Szirmai Károly Művelődési Egyesület Rozmaring énekcsoportja.
A szombati eseménysorozatot a budapesti Keskenyúton Alapítvány és a Szirmai Károly Művelődési Egyesület szervezte.
Nyitókép: A verbászi kötet szerzői. Matuska Márton sajnos 2024-ben elhunyt.Fotó: Paraczky László
