Ha visszatekintünk eddigi életünkre, emlékezetes pillanatokat keresve, leginkább olyan élmények tűnnek fel a múltból, amelyek egy izgalmas utazáshoz, örömteli ünnephez, egy remek meglepetéshez vagy családi, baráti eseményhez kötődnek. A szép emlékek mellett azonban hasonló erővel bírnak a kellemetlen történések, kudarcok is, hiszen azokat is hurcoljuk magunkkal képzeletbeli hátizsákunkban.
A Szabadkai Gyermekszínház Itt repül a kismadár című, legújabb előadása egy olyan egyedi helyzetet tematizál, amely a legtöbbünk életében felemás megítélésű nyomot hagy, hiszen egyszerre válhat szép és nyomasztó emlékké is. Andrej Boka szerző-rendező egy testvérpár kapcsolatában mutatja meg, hogy mi minden játszódhat le két emberben, adott esetben két emberpalántában, amikor az egyikük kilépni készül az otthon biztonságából, a másikuk pedig maradásra szeretné bírni őt. Ellentétes erők feszülnek egymásnak, és a helyzet hol szórakoztató, hol meg szomorkásan őszinte fordulatokat eredményez, miközben a felek igyekeznek kijátszani ütőkártyáikat, és meggyőzni a másikat.
Horváth Blanka és Marko Vujević hitelesen jelenítik meg a civódó testvérpárt, akik a játék erejével oldják a helyzet okozta feszültséget, és a szeretet sokféle nyelvén fejezik ki egymás iránti ragaszkodásukat. Életszerű, sallangmentes alakításuk mozgatóerőt biztosít az előadásnak, amelynek összhatásában egy, a nézők számára láthatatlan, harmadik szereplőnek is része van. Danka Balać ugyanis a színpad takarásában ténykedve asszisztál a testvérpár játékaihoz, és segít benne, hogy egy bőröndbe beleférjen tucatnyi babzsákfotel, seregnyi lufi és számtalan, óriási építőkocka, sőt mindenféle más is. Ő felel tehát a csodáért, ami az előadás másik szervezőelve, a játék(osság) mellett.
Salamon Luna díszlet- és kosztümtervei szervesen illeszkednek az előadás mesés atmoszférájába, Góbi Rita pedig olyan koreográfiát dolgozott ki, amely valószerűen szemlélteti a testvéri incselkedés mókás válfajait. Ifj. Kucsera Géza zeneileg tette érzékletessé az érzelmek áramlásának ábrázolását, s a technikai szakemberek összehangolt munkája segíti az események gördülékenységét.
Andrej Boka a csapat játékát gyakorlott karmesterként hangolta össze, egyszerű alapszituációból bontva ki az eseményeket. Ötletesség és kreativitás jellemzi a munkáját, amelyből visszaköszön a gyermeki látás- és gondolkodásmód. Éppen e jellemzőknek köszönhetően válik az előadás gyerekek és felnőttek számára is élvezetessé, amiről a hétvégi bemutató közönségének hangulata is árulkodott. A nézőtéren ülők – életkortól függetlenül – kacagtak, tapsoltak önfeledten, élvezve és megélve a játék felszabadító erejét.
Nyitókép: Fotó: Bajári Roland/Szabadkai Gyermekszínház
