László király táltos paripája

Színültig megtelt a magyarkanizsai Művészetek Háza azokkal a gyerekekkel, akik a László király táltos paripája című előadásra érkeztek szerda délelőtt. A budapesti Udvari Kamaraszínház nagy sikerű gyermekelőadása a legkisebbeknek szólt, ám a kísérő óvónőknek és tanítóknak, illetve a felnőtt közönségnek is elnyerte a tetszését. Interaktív, szórakoztató, ugyanakkor tanulságos és tanító jellege is volt a színpadi produkciónak, amely Andrási Attila Jászai Mari-díjas író-rendező ötlete volt. A magyarkanizsaiak ingyenesen vehettek részt az előadáson, mely a legendák nyomába eredt. A produkció után volt szerencsénk két ifjú színésszel is beszélgetni, akik apró részleteket is elárultak, valamint azt is, hogy hogy érezték magukat az anyaországon kívül, itt milyen fogadtatásra lelt László király története. 
Hevesi-Tóth Evelin elmondta, hogy nagyon élvezték a magyarkanizsai előadást. Ő maga az angyal, az Esthajnalcsillag, a Csodaszarvas és a Szépleány bőrébe bújt ezúttal.
– Szent László király és az ő pajtása, Szög, a ló a közös kalandjait és csodatételeit regéli el a mese, Lázár-Szigeti Réka rendezésében és írásában. Az idei turnénk első állomása volt Magyarkanizsa, és nagyon klasszul éreztük magunkat. Magát az előadást azonban a tavalyelőtti évadban mutattuk be, és játszottuk Magyarországon, illetve külföldön is már, sok-sok gyerek előtt – mesélte a színész, akit a háttér-információkról is kérdeztünk. – A próbafolyamat  nagyon családias volt, mert ez egy négyszereplős darab, és ritka, hogy ilyet csinálunk az Udvari Kamaraszínházban. Ráadásul egy nagyon jó csapat jött össze. Örültünk, hogy végre egy zenés, kicsit könnyedebb gyerekelőadás készül, mert régen volt már részünk hasonlóban. Ez egy könnyen utaztatható előadás, és interaktív is, jól meg tudja szólítani a gyerekeket. Az abszolút cél volt, hogy minél több helyre eljussunk vele, és nagyszerű, hogy ez sikerült és itt lehetünk – mondta Hevesi-Tóth Evelin.
 Pál Péter László királyt alakította az előadásban. 
– Nagy felelősséggel kell nyúlni az olyan karakterekhez, akik egyébként létező történelmi alakok voltak, ráadásul nem is akármilyenek. A magyar történelem egy nagyon-nagyon fontos figurájáról van szó, ezért igyekeztem méltó módon prezentálni. Elképzeltem, hogy milyen is lehetett ez az ember. Több olyan erénye volt, amit szerettem volna megmutatni, például, hogy kegyelmes és jóakaró, szívesen segít a bajbajutottakon, mindig az embert helyezi előtérbe, az embert látja, nem pedig annak a hibáit. Fontos, hogy a gyerekek minőségi szórakozást kapjanak, és élő szórakozást, továbbá hogy élőben tudják megtapasztalni azt, hogy mi is a színház. Reményeink szerint a gyerekek közül lesz majd olyan, akit annyira megcsap a színház szele, hogy utána az irodalom iránt is érdeklődni kezd és rendszeres színházba járó lesz. Magyarkanizsán fantasztikus hangulat volt a gyerekeknek is köszönhetően, mert nagyon-nagyon nagy figyelemmel követték az előadást. Én Muravidékről származom, és mindig is úgy tekintettem a Vajdaságomra, mintha bizonyos értelemben az otthonom lenne. Nagyon kellemes érzés volt idejönni. A gyerekek pedig alapvetően mind szomjaznak arra, hogy jól érezzék magukat, hogy kikapcsolódhassanak és hogy szabadon létezhessenek, és erre igyekeztünk lehetőséget adni ebben az előadásban. Vannak olyan jelenetek, ahol csatlakoznak hozzánk a színpadon és ott szabadon létezhetnek. Ez minden gyerekben egy közös tulajdonság, függetlenül attól, hogy éppen hol él.
Ezt az előadást főleg az Udvari Kamaraszínház állandó játszóhelyén szoktuk előadni, Budapesten az altemplomban, de ez volt a második vajdasági előadásunk, és reményeink szerint nagyon-nagyon sok helyen tudjuk még előadni – mondta a színész.
Illés Dániel és Krizsik Alfonz voltak a további szereplők, a jelmezeket Bata Edit tervezte, a koreográfusa és rendezőasszisztense pedig Ficsor Eszter volt az Udvari Kamaraszínház László király táltos paripája című előadásának.