A Pannon RTV Fénykép: Dormán László című dokumentumfilmjének televíziós premierje volt kedd este. Az alkotás rendezője Herczeg Zsolt, lapunk újságírója. Az operatőre Szarapka Szabolcs és Tímár Zsolt, a vágást és az utómunkát Miskolci Rolland végezte el, Nagy Gergely a hangtechnikus, Palatinusz László a hangutómunkát jegyzi.
A filmről Herczeg Zsolttal beszélgettünk, akitől megtudhattuk, hogy a Vajdasági Magyar Mozgókép Napját ünneplő rendezvénysorozat részeként tartják meg az alkotás díszbemutatóját, amin a tervek szerint jelen lesz Dormán László és a stáb is. Emellett a filmet szeretnék fesztiválokon is bemutatni, és külön vetítéseket szervezni Vajdaságban és a régióban.
Herczeg Zsolt figyelmét elsősorban a fotóművész képei keltették fel:
– Dormán László fotói ragadtak meg elsősorban. Előbb láttam a képeit – például amit Art Blakeyről készített, vagy Weöres Sándorról borotválkozás közben –, minthogy őt ismertem volna. Sokáig nem is tudtam ki a fotós, de amikor ez szembeötlött, tudatosabban kezdtem el kutatni a pályáját, és még jobban megfigyelni a fotóit. A film azért is jött létre, mert a munkássága rajongója vagyok, és Dormán László kétségkívül a vajdasági magyar közösségünk egyik kiemelkedő személyisége. Arra gondoltam, hogy egy róla készült dokumentumfilm hiánypótló lenne. A cél az volt, hogy bemutassuk az életét és munkásságát. A film címe pedig onnan jött, hogy számos lapban így láttuk feltüntetve az alkotásait, Fénykép: Dormán László – hallottuk a rendezőtől, aki szólt a forgatásról, az utómunka kihívásairól, de arról is, hogy mi mindent igyekeztek bemutatni az alkotás által.
– A film 82 perces. Ez egy nagy portréfilm, de nem is volt meghatározva, hogy milyen hosszú legyen. Szabad kezet kaptunk a megalkotásnál, a lényeg az volt, hogy kerek legyen a történet. Mindenképpen nagy filmben gondolkodtunk, ami meghaladja az ötven percet, és amiben Dormán László pályafutásának minden fontos részletére kitérünk. Ugyanakkor amellett, hogy bemutatjuk az életének és pályájának a fontos jelzőbójáit, egyfajta korrajzot is adunk azokról az időkről, amikor itt, Vajdaságban, fotóriporterként tevékenykedett. Azt szeretnénk, hogy a néző is belelásson abba az időszakba, képet kapjon arról, hogy milyen volt akkoriba a médiában dolgozni, vagy milyen társadalmi viszonyok uralkodtak. Nem direkt erről szól a film, de egy hátteret ad az egésznek. A filmben visszatérünk azokra a helyszínekre, amelyek különösen fontosak Dormán László számára. A forgatás során meglátogattuk a szülői házat, elmentünk a Képes Ifjúság egykori újvidéki szerkesztőségébe, és nagyjából minden helyszíneken jártunk, amik meghatározták az életét, beleértve Baranyát és Dél-Bánátot. A történetek mellett pedig a fényképei is hangsúlyos szerepet kapnak – emelte ki Herczeg Zsolt. Hozzátette: Dormán László elmúlt nyolcvanéves, nagyjából hatvan évet töltött a média világában, és a mai napig is valamennyire aktív.
– Tér és idő kellett ahhoz, hogy az élete minden szegmensére kitérjünk. Igyekeztünk megtalálni a hozzá illő formátumot és dinamikát, de közben arra is törekedtünk, hogy ne legyen lassú a film, hanem természetes hullámzású, ami passzol Dormán László személyiségéhez is.
A forgatást nagyjából másfél évvel ezelőtt kezdtük el, több mint tíz napunk volt rá, és időről időre forgattunk. Sok felvételünk lett és sok mindent ki kellett hagynunk, egyébként nagyon elhúztuk volna a filmet. Az utómunka során odafigyeltünk arra, hogy ne csak érzelmi döntéseket hozzunk. Racionálisan gondoljuk végig, mi ad hozzá a filmhez, hogy kerek egész történetet kapjunk a végére. Nehéz döntések is voltak, amikor bizonyos jelenetek végül nem kerültek be az alkotásba, de ez is a filmkészítés része. Sokszor mondják azt, hogy a dokumentumfilmben sokat számítanak a láthatatlan percek, a leforgatott jelenetek, amik végül nem kerülnek be. A filmek ugyebár a vágóasztalon nyerik el a végső formájukat, itt dől el minden – mondta a rendező.
Nyitókép: Herczeg Zsolt és Dormán László/Fotó: Herczeg Zsolt archívuma
