A beszélgetés létkérdés

A Kanizsai Írótábor, mint minden évben, a Népkertben lévő, a rendezvény alapítóinak emelt emlékmű előtti tisztelgéssel kezdődött meg csütörtökön délután. Az ősz egyik, ha nem legjelentősebb eseménye Magyarkanizsán az, amikor az írók összegyűlnek a késő nyári napokon, hogy elmélyült beszélgetésekkel, számos irodalmi csemegével megszínesítsék és még finomabbá tegyék a város hangulatát. A koszorúzás után a városháza előtti kis parkban, a Koncz–Dobó-szoborpárosnál folytatódott az első nap programja, miután az írók egymást üdvözölve találkoztak, és Oláh Tamás, a szervezőbizottság új elnöke a beszélgetés, a párbeszéd fontosságára hívta fel a figyelmet, úgy, hogy közben méltóképp fejet is hajtott az írótábor egykori oszlopos tagjainak emléke előtt.

– Bányai János, a szervezőbizottság valamikori elnöke, körülbelül ugyanezen a helyen állva, annak a nagyjából másfél évtizeddel ezelőtti írótábornak a megnyitóján arról beszélt, hogy az írók kezdettől fogva beszélgetni jártak Kanizsára. Azt hiszem, nem is lehetett volna másként. Mert a beszélgetés létkérdés. Alapcselekvés. Beszélgetni az irodalom ügyeiről, a mindennapjainkról, a kultúránkról, amit együtt örököltünk, gyarapítottunk és együtt tartunk meg. Beszélgetni a bizonytalanságokról és a bizonyosságokról. Beszélgetni azért, hogy a szavak aztán még sokáig adjanak a beszélgetőtársaknak kreatív muníciót – emelte ki a szervezőbizottság elnöke, aki a következőket is hangsúlyozta:
– És mégis: mintha hiányozna ez a párbeszéd a mindennapjainkból. Mintha csak az ünnep időn kívüli ideje adna rá lehetőséget. Pedig mekkora szükség van a beszédre! A beszédre és a hallgatásra. A meghallgatásra. Az odahajolásra a másikhoz. Mekkora szükség a történeteinkre, amelyeket újra és újra el kell mesélnünk egymásnak, tovább kell adnunk, hogy ne merüljenek feledésbe.

A szövegekre, melyek líraivá, drámaivá vagy épp regényessé teszik számukra a hétköznapokat és a hétköznapok ismerős, közös tereit. Számunkra, akik még itt vagyunk. (...)

Nem emlékszem már, hogy kinél olvastam a tengernyi megemlékezés között, hogy minden szörnyűség ellenére csodálatos volt egy olyan világban élni, amiben tudtuk, hogy Tolnai Ottó rendíthetetlenül munkálkodik palicsi homokvárában, Domonkos István pedig talán épp egy dzsesszlemezt tesz fel valahol egy svéd erdő közepén. Már-már mitológiai alakok, akik szellemi kisugárzásukkal megtartottak, beragyogtak bennünket is. Domonkos, aki saját bevallása szerint évtizedek óta igyekezett megfojtani önmagában a verset – mindvégig sikertelenül –, és Tolnai, aki szüntelen kutatásaival a költészet legmagasabb szféráiba emelte itteni életünket és közös múltjainkat. Az idei írótáborban elsősorban őket idézzük meg – hangzott el többek között Oláh Tamás beszédében.

A szoborpárosnál is elhelyezték a virágokat, Koncz István és Dobó Tihamér kísérő tekintetével a hátuk mögött a Képtárban folytatták a programot, ahol Bordás Győző nyitotta meg a Pechán József születésének 150. évfordulója alkalmából rendezett kiállítást. A festő- és fotóművész emléke előtt tisztelgő kiállítás Jovan Mandić újvidéki műgyűjtő és Bordás Győző, a festő egyik monográfusa kollekcióinak egy részét tárta a néző elé, aki ezután részt vehetett azon a beszélgetésen, ahol a  Pechán-hagyatékról Bordás Győzővel Léphaft Pál beszélgetett és Jovan Mandić papírra vetett gondolatait Vörös Anna tolmácsolta.

A nap végén pedig a Regionális Kreatív Műhelyben tekinthették, hallgathatták meg a Zentai Magyar Kamaraszínház koncertjét, a Füttyraktárat.

Az írótábor gazdag programja pénteken és szombaton is folytatódik majd.

Pénteken többek között a magyarkanizsai könyvtárban, az Art Caféban és a Nikola Tesla utcában is irodalmi és szociográfiai csemegékkel várják az érdeklődőket.

A rendezvény támogatója a Magyar Nemzeti Tanács, a Tartományi Művelődési, Tömegtájékoztatási és Vallási Közösségi Titkárság és Magyarkanizsa Önkormányzata.

A Népkertben, az írótábor alapítóinak emlékművénél Oláh Tamás és Mészáros Gábor a szervezőbizottság, Hajvert Ákos a Magyar Nemzeti Tanács, Fejsztámer Róbert, Kónya Róbert és Bicskei Ibolya a magyarkanizsai önkormányzat nevében helyezte el a tisztelet virágait, a Forum Könyvkiadó Intézet koszorúját Antalovics Péter és Brenner János, a magyarkanizsai József Attila Könyvtárét pedig Bús Csaba és Vörös Anna helyezte el.

A Koncz–Dobó-szoborpárosnál a szervezőbizottság nevében Oláh Tamás és Gruik Ibolya, a Magyar Nemzeti Tanács képviseletében Hajvert Ákos, a magyarkanizsai önkormányzat nevében  Fejsztámer Róbert, Kónya Róbert és Bicskei Ibolya koszorúzott, a Forum Könyvkiadó Intézet nevében Antalovics Péter és Brenner János, a magyarkanizsai József Attila Könyvtárból pedig Bús Csaba és Vörös Anna fejezte ki tiszteletét, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet nevében Hernyák Zsóka koszorúzott.