A Szabadkai Városi Múzeumban szerda este mutatták be Bela Duranci művészettörténész posztumusz megjelent Čudo u Kikindi – Umetnička kolonija „Terra” (1982–2011) című kötetét. Az egybegyűlteket dr. Ninkov K. Olga művészettörténész, a múzeum megbízott igazgatója köszöntötte, aki a szerző tevékenységének jelentőségét méltatta. A Terra művésztelep 1982-ben alakult meg, Bela Duranci pedig a könyvben a személyes meglátásait és élményeit írja le, szól a művészekről, a telep páratlan hangulatáról és az alapítójáról, Slobodan Kojićról.
Bela Duranci életútját Ljubica Vuković Dulić, a Szabadkai Városi Múzeum művészettörténésze mutatta be. Bela Duranci Bácson született 1931. július 5-én. Ő volt Szabadka első okleveles művészettörténésze, 1959 és 1984 között több szabadkai kulturális intézmény első művészettörténészeként dolgozott, a Városi Múzeumban 1959-től 1975-ig, 1969 és 1971 között pedig az igazgatói tisztséget töltötte be. Rendkívül sokoldalú volt, behatóan foglalkozott a művészetekkel, érdekelte az avantgárd és a konceptuális művészet, de amire kiváltképp nagy figyelmet fordított, az a szecessziós értékek tanulmányozása és népszerűsítése. Emellett persze különösen nagyra tartotta a Terra művésztelepet, amit – ahogyan a könyv címe is mondja – csodának tartott.
A kötet megjelenését Viktor Gencel idegenvezető kezdeményezte, aki lelkesen kutatja Vajdaság kulturális örökségét:
– Bela Durancit már idősebb korában ismertem meg, de intenzív kapcsolat alakult ki közöttünk. Sokat publikált, sok könyvet írt és rendkívül sokoldalú volt. Az írásai magával ragadóak, érthetőek azok számára is, akik nem művészettörténészek. Ugyanígy nagyon jó szónok is volt. Közvetlenség jellemezte és szerette a jó történeteket. Nemcsak helyesen és szépen beszélt, de mindig tudott mondani valami érdekeset, elgondolkodtatót. Élvezet volt hallgatni. Az utolsó éveire négy szövege maradt, amit nem sikerült könyv formájában kiadni. Így azokat egyszerűen kinyomtatta, spirálba fűzette, és az ismerőseinek osztogatta, akiket érdekelt az adott téma. Így kerültek hozzám is a szövegei. Az egyik megjelent a halála után, még maradt három. Ebben lehetőséget láttam és a Tiski cvet kiadóhoz fordultam. Ez a könyv megjelenésének az előtörténete. Számomra nagy öröm, hogy Bela Duranci szövege most szélesebb körbe eljuthat – hallottuk Viktor Genceltől.
A könyvbemutatón Verica Nemet, a jelenleg épp zajló nagykikindai Terra Szimpózium művészettörténésze is jelen volt:
– Szimpóziumnak szeretjük nevezni, mert ez valóban az agyagozó képzőművészek találkozóhelye, itt tényleg megosztják egymással a tudásukat, és az idősebbek is minden évben tanulnak valami újat. Bela Duranci gyakorlatilag feltérképezte a kollekciót, amit nagyon fontosnak tartunk. Sokat hagyott maga után, amit mindenképpen érdemes a továbbiakban is tanulmányozni – emelte ki Verica Nemet.
A továbbiakban Mirko Sebić, a kiadvány szerkesztője fordult az egybegyűltekhez:
– A Tiski cvet feladatának érzi, hogy foglalkozzon úgy a kortárs művészettel, mint a kulturális örökséggel. A véleményem szerint a könyvünk két nagy feladatot teljesít. Egyik az, hogy ráirányítsa a figyelmet a Terrára, erre a vajdasági fenoménre, a másik az, hogy emlékezzünk Bela Durancira, a publikációira, a munkásságára, és ahhoz is kedvet adjunk, hogy az érdeklődők más könyveit is elolvassák – mondta Mirko Sebić.
A kötetet a Miloš Crnjanski Vajdasági Kulturális Központ és a Tiski cvet Kiadó Kft. adta ki, a (p)Ogledi sorozat keretében. Habár a szöveg könyv formájában először jelent meg, korábban a Rukovet folyóiratban volt olvasható.
Nyitókép: Bela Duranci könyvét mutatták be a Szabadkai Városi Múzeumban (Fotó: Lukács Melinda felvétele)
