Péntek este a csantavéri Bartók Béla Művelődési Egyesületben megrendezett kultúresten bemutatták Dudás Károly prózaíró A nagy merénylő című könyvét, amely a csantavéri származású Matuska Szilveszterről, az 1931. szeptember 13-iai biatorbágyi merénylet elkövetőjéről szól. A Vajdasági Magyar Jogász Egylet által 2019-ben kiadott könyvnek ez volt a vajdasági ősbemutatója.
A rendezvényt Molnár Imre grafikus kiállítása, Bakos Árpád zenész és Bakos Réka népdalénekes zenei műsora, Szedlár Barna Rózsa tanár éneke, és a Gyalogtörök elnevezésű rövid színdarab vetítése színesítette. Ez utóbbi Dudás Károly könyve alapján készült a Hunyadi János Általános Iskola tanulói közreműködésével, Nikolić Anton nyugalmazott szerbtanár rendezésében.
A vajdasági születésű Matuska Szilveszterről szóló regény íróját kora ifjúsága óta foglalkoztatja hírhedett földijének a „világraszóló tette” és ellentmondásokkal teli élete. A szerző a merénylő cellájából írt leveleit is felhasználva írta meg a regényét, melynek központi kérdése, zseni vagy szörnyeteg volt-e földije.
Mint ismeretes, 1931. szeptember tizenharmadikára virradó éjszaka, közvetlenül éjfél után Biatorbágyon merénylet történt, amely huszonkét ember halálát okozta: a vasúti viaduktnál pokolgép robbant, ez a pályatest egyik sínszálát felszakította, és ezáltal a katasztrófát előidézte. A pokolgép akkor robbant fel, amikor a Bécsbe tartó nemzetközi gyorsvonat áthaladt felette. A szerelvény mozdonya és a tizenegy kocsi közül az első hat a mélybe zuhant, huszonkét ember meghalt, tizenheten súlyosan megsérültek.
Matuska Szilveszter 1931. október 7-én tartóztatták le Bécsben, a tárgyalást 1932 júniusában tartották meg. A tárgyaláson a merénylő mindvégig elmebeteget játszott, az orvosok azonban épelméjűnek nyilvánították. Előbb osztrák, majd magyar fegyházban raboskodott. Az osztrák bíróság hatévi fegyházra, a magyar törvényszék pedig halálra ítélte, de mivel nem volt halálbüntetés Ausztriában, ottani büntetésének letöltése után életfogytiglani fegyházra ítélték. 1944-ben a szovjet hadsereg bevonulásakor, a „felszabadulás” zavaros napjaiban kiszabadult Vácról, szülőfalujában még látták, majd eltűnt. Persze látni vélték aztán többek között Budapesten, Amerikában, Svájcban és Koreában is. Alakját máig legendák övezik.
– Matuska Szilveszter az egész világon ismert, ellentmondásos ember volt. Egy tömeggyilkos, aki vállalta rémes cselekedetét és a huszonkét ember halálát. Bonyolult körülmények közt élt, Szeretett utazni, bérházai és bányái voltak – nyilván azért hogy könnyen hozzájusson a robbanószerekhez –, ugyanakkor remekül festett, rajzolt, verset, forgatókönyvet írt, játszott zongorán és hegedűn, énekelt a börtönkórusban is. Egy zseni volt, számos találmány fűződik nevéhez. El kellett olvasnom a leveleit ahhoz, hogy rájöjjek, hogy nemcsak tömeggyilkos, hanem kicsit más is volt. Amikor az I. Világháború után betörtek a szerb csapatok és fosztogattak, Matuska Szilveszter megszervezte Csantavéren a polgárőrséget, ezzel pedig rengeteg embert mentett meg. Sok mindent adományozott a templomnak is. Két rangos hősi kitüntetés birtokosa volt. Jóban volt Horthy Miklós kormányzóval, több képen is együtt szerepeltek, valamint Gömbös Gyula miniszterelnök is a barátja volt. Ő valójában nem akart gyilkolni. Erőt vett rajta valamiféle mérhetetlen szomorúság, aminek ez a szörnyűség lett a végkifejlete. A börtönben is vezekelt és reménykedett, vallásos ember volt, de egy kicsit bolond is. A tárgyalásról, perről Koszolányi Dezső, Karinthy Frigyes, és Márai Sándor is tudósítottak. Rendkívül érdekes meglátás az, ahogy a merénylőről írnak – hallottuk Dudás Károlytól.
A biatorbágyi rémről egyébként Szász Csongor rendező készített egy dokumentumfilmet is.
Nyitókép: A nagy merénylő című könyv szerzőjével Nikolić Anton beszélgetett, fotó: Kovács Pécskai Emese
