Bányai János (Fotó: Dávid Csilla)
A szeptember 5-én kezdődő, négynapos Magyarkanizsai Írótáborba, immár hagyományosan, nemcsak vajdasági magyar írók, hanem külföldi vendégek is meghívást kaptak, hogy egymással és az olvasókkal is találkozzanak. Az idei rendezvény programjáról a szervezőbizottság elnökével, Bányai Jánossal beszélgettünk.
Az idei Magyarkanizsai Írótábor jubileuminak számít. Mivel ünneplik meg a kerek évfordulót?
– Éppen hatvan évvel ezelőtt jöttek össze első ízben a vajdasági magyar írók Kanizsán. Azt még ki kell deríteni, hogy kinek a kezdeményezésére és kinek a szervezésében. Vannak dokumentumok és vannak még emlékezők, sajnos már nagyon kevesen. A hatvan év kötelez, hatvan év alatt hagyományt lehet teremteni, és létre is jött a Kanizsai Írótábor hagyománya. Az írótábor alkalmat biztosít az íróknak, hogy találkozzanak, beszélgessenek, mert beszélgetésből soha sincs elég. Ugyanakkor alkalmat biztosít arra is, hogy az olvasókkal vagy a leendő olvasókkal, az iskolásokkal találkozzanak. A jubileumot tehát az írótábori hagyomány fenntartásával ünnepeljük, ezen felül pedig Dormán László fotóiból kiállítást rendezünk, a neves fotós ugyanis rendszeresen járt Magyarkanizsára. Felvételein arcokat, jeleneteket, történeteket örökített meg az Írótábor életéből, és most ezeken a fényképeken láthatjuk majd viszont az elmúlt évek történéseit. Arra is biztatjuk majd az írótábor vendégeit, hogy foglalják írásba a fotók rájuk tett hatását, ebben főként a fiatalabbakra számítunk, akik így is bemutathatják a múlthoz, az elődökhöz való viszonyulásukat. Tervben volt még egy dokumentumfilm elkészítése is, de anyagiak híján erre nem biztos, hogy sor kerül.
Milyen koncepció és tematika köré szerveződik a találkozó?
– A beszélgetéseken lesz a hangsúly, a találkozásokon, meg persze az íráson, mert miről másról beszélgethetnének az írók egymás között, meg az olvasókkal, mint az írásról. Ezért tervezünk egy-egy találkozást könyvkiadók és írók között, hogy a nyilvánosság előtt mondhassák egymás szemébe az észrevételeket a kéziratok megjelentetése, a tiszteletdíjak, az írói státus körül. Az irodalmi élet szerveződéseit is számba vesszük, ezért beszélgetünk majd az írótáborokról, szellemi táborokról, nemzedékekről, külön figyelmet szentelünk a Híd körösöknek, akik új színt hoztak a mi irodalmunkba, és mindenképpen a támogatásunkra számíthatnak, nem csak az egyszerű odafigyelés szintjén. Külön beszélgetést tervezünk a műfordításról, hiszen a Kanizsai Írótábor mindig is odafigyelt nemcsak a magyar irodalomra, hanem a környezetünk irodalmaira is. A Balkán teraszon zajlanak majd ezek a beszélgetések, s ebben akár jelképet is lehet meglátni, hiszen a Balkán világa is lecsapódik a mi irodalomunkra. A Balkánt rosszallóan szokták szóba hozni, mi viszont megpróbáljuk ezt a szokást felülbírálni azzal, hogy toleráns, vitára és szembesítésre kész beszélgetéseket tervezünk a Balkán névre hallgató teraszon.
Hogyan zajlik a program?
– Koszorúzással kezdődik a tábor, elhelyezzük az emlékezés virágait Dobó Tihamér és Koncz István szobrán; Konczra különben is megemlékezünk, hiszen ha élne, most lenne éppen hetvenöt éves. Majd Dormán László fotókiállítását nyitjuk meg, aztán következnek a beszélgetések a Balkán teraszon; írók a könyvekről, könyvkiadók az írókról, majd pedig a szellemi táborokról tervezünk beszélgetést, itt szólnak majd a közönséghez az írótábor korábbi éveire emlékezők. Nem maradnak el természetesen a rendhagyó irodalomórák sem az iskolákban. Az Írótábor zárónapján a magyarkanizsai piacra mennek ki az írók, nemcsak vásárolni, hanem odafigyelni, találkozni, beszélgetni is, majd pedig ebéd után adják át a Vándorkulacs-díjat.
Miben lesz más az idei tábor, mint a korábbi évek táborai? Mi kap hangsúlyos szerepet?
– A Magyar Nemzeti Tanács kulturális stratégiája kiemelt helyen hivatkozik az írótáborra; ebben nyilván az is benne van, hogy a hagyományai alapján fenntartani igyekszik a tábort. Ott, ahol lehet, folytatni kell a korábbi történéseket, ott, ahol pedig nem, új témaköröket, személyeket, írókat, tanárokat kell megszólaltatni. Én magam azon vagyok, hogy az írótábornak ne legyen fesztivál-jellege, a fesztiválok nem az irodalom világa, helyezzük a hangsúlyt, ahogy már mondottam, a találkozásokra és a beszélgetésekre, s ezzel együtt az írásra; írjanak Magyarkanizsán az írók, ha kedvük van hozzá, írjanak például Dormán László fotóiról. Persze otthon is megtehetik, de az ihletet, a tárgyat Magyarkanizsáról vigyék haza. Meglehet, írásaikat még kötetbe is gyűjtjük...
