2025. május 7., szerda

Többet a jóból, kevesebbet a rosszból

TÉVÉJEGYZET

Szinte újévi jókívánságnak is felfogható a többet a jóból, és kevesebbet a rosszból üzenete, melyet a magyar Országgyűlés intézett a kereskedelmi tévécsatornáknak. Más szavakkal fogalmazta meg természetesen intelmét, de kötelezővé tette a média, elsősorban a jelentős befolyással rendelkező kereskedelmi televíziók számára, hogy kevesebb rossz hírt sorakoztassanak fel híradásaikban.

A jobbikos indítvány elsősorban a TV2-re és az RTL Klubra vonatkozik, a reggeli és esti hírműsorok bűnügyi tematikájú híranyagának vagy tudósításainak mértékére, ami ezentúl nem lehet hosszabb a hírműsor időtartamának húsz százalékánál. A korlátozás az RTL Klub és a TV2 reggel hét óra és fél kilenc közötti, valamint este hat és kilenc óra között sugárzott hírműsoraira vonatkozik. A tisztelt ház meglehetős fölénnyel szavazta meg az indítványt, mely a társadalomra nézve „kifejezetten depresszív és félelemkeltő” híradásokat kívánja megzabolázni.

Nem csodálom. Ezen a helyen több ízben is megjelent, hogy a szóban forgó tévécsatornák híradói arra jók, hogy az ember fia és lánya már akkor is zárja a kaput, amikor nem szokta. Hogy nem a tájékoztatás a cél, hanem az, hogy székbe dermessze a nézőt a különböző szörnyűségekkel. A megnyerő, komoly külsőt sugárzó hírprezentálók kemény öt-tíz-tizenöt percen át képesek bombázni bennünket bárminemű balesettel, tragédiával, katasztrófával, ha pedig épp friss esemény nincs, akkor a korábbiak taglalásával, nem ritkán az elemi emberi intimitás tiszteletének félrerúgásával. Régóta világos, hogy felbillent a mérleg, megingott az egyensúly, és az egészséges mércét valahogy helyre kellene állítani. De, hogyan? Országgyűlési határozattal kell szabályozni a kereskedelmi televíziók híradásainak összetételét a könnyen befolyásolható lakossági rétegek védelmében? Hol maradt a szakma, az ORTT, a magyar médiahatóság? Azt hiszem, rég közbe kellett volna lépni már.

Hogy országhatárt váltsunk, nálunk is hasonló módon – tollvonással és százalékolással – alakítják újabban a sajtó arculatát. A helyzet ugyancsak szokatlan: a Vajdasági Rádió igazgatója elrendeli, hogy háromnegyedrészt vajdasági jellegű hírekkel kell kitölteni a mellékesen szólva folyamatosan fogyatkozó, ellehetetlenített helyzetbe hozott szerkesztőségek híradásait. Ilyent csak az rendelhet el, aki sohasem szerkesztett, így nem tudhatja, hogy a híradó az események és a lehetőségek diktátuma szerint áll össze. Nem zenghet egy híradás sem ódákat a kukutyini helyi járulékról, ha terrortámadás érte New Yorkot, de akkor sem, ha kocsi, pénz, engedély híján egyszerűen nem jut el oda.

Mindenki előtt világos, hogy a Vajdasági Rádiónak itteni eseményekkel kell többek között foglalkoznia, akár a televíziónak, vagy lapunknak, ehhez azonban újságírókra, terepjárásra, a tudósítóhálózat ébrentartására, értsd pénzre és pénzre van szükség. Ezt kell csupán biztosítani, és az igazgató kívánsága nem hetven, hanem száz százalékban, külön rendelet nélkül is teljesül.

Magyar ember Magyar Szót érdemel