Sorsok és élettörténetek

Móra Regina Ablakok című kötetét tavalyelőtt adta ki a Savaria University Press, a sort pedig a napokban megjelenő Tablóképek, tollrajzok című új könyve követi, amelyet az ÉMPE Szabadkai Nyári Akadémia pedagógus-továbbképzés első napján mutattak be, kellemes környezetben, a Blaha Lujza-cukrászdában.

A kiadó képviseletében az egybegyűlteket dr. Fűzfa Balázs egyetemi docens köszöntötte:

– Nagyon büszkék vagyunk Móra Regina könyvére, nemrég két-három tucatnyit rendelt belőle a könyvtárellátó vállalat, úgy tűnik, sikerült elérnünk azt, ami évek óta a célunk, hogy Móra Regina, mint szépíró munkái keresettek legyenek és elérhetőek a könyvtárakban – emelte ki dr. Fűzfa Balázs.

A kötetet Süth Gabriella, a kiadó szerkesztője méltatta. Elmondása szerint Móra Regina könyve magával ragadó, elgondolkodtató, érzelmeket megmozgató, rövid sodró lendületű, mondhatni női írásokat tartalmaz, de semmiképp sem egy strandolásra való könnyed olvasmány.

– Akárcsak az Ablakok, a Tablóképek, tollrajzok is mindenféle tördelési rafinériától mentes, mert úgy éreztem, nagy hiba lenne bármit is belevinni, ami egy kicsit is elterelné a figyelmet a szövegről. Itt a szöveg önmagáért beszél – mondta Süth Gabriella, aki beszélgetett is a szerzővel.

Móra Regina először is arról szólt, hogy mit takar ez a cím, és a kötetben található sorsok, élettörténetek, mennyire a sajátjai:

– A tablóképek egy-egy arcot, személyt jelentenek, a tollrajzok pedig egyfajta műfaji megnevezést, úgy gondoltam, ez illik a szövegeimre. Ezt megtoldottuk az illusztrációkkal, amelyek tollal készültek, és akárcsak az Ablakok esetében, ezeket is a lányom, Móra Ágota rajzolta. A szerző ugyebár minden művében valamelyest jelen van, még ha nem is direkt. A kötetben megjelenő élettörténetek természetesen nem az én utaim, de ezekben is benne van a lelkem, tartalmazza a gondolataimat, a rálátásaimat egyes dolgokra. A női nézőpontok dominálnak, de a férfi nézőpontok átadásával is próbálkozok – hallottuk Móra Reginától.

A beszélgetés során szó esett az írásaiban motívumként megjelenő takarításról, lelki értelemben vett tisztulásról is. A kötet utolsó novellája épp a Tisztítás címet viseli:

– Visszatérő téma, valahogy mindig ehhez nyúlok, úgy látszik még foglalkoztat. A tisztítás egy olyan dolog, ami velünk van, nemcsak a nagytakarítást jelenti, hanem azt is, amit magunkban napi szinten kellene elvégeznünk, hogy kisöpörjük a sok rosszat, a negatívumokat, amik érnek bennünket, az utcán, a munkahelyen vagy akár otthon. Tanárként például sok sorsot veszünk magunkra, kiváltképp az osztályfőnökök, akik többet kommunikálnak a gyerekekkel. Amikor ez mind bennünk marad, akkor megvisel – fejtette ki Móra Regina, aki beszélt arról is, hogy tervez-e még írni, milyenek a visszajelzések és vajon a családtagok-e a legfőbb kritikusai.

– Nem, hanem az olvasók. A család semmiképp sem, ők úgy reagálnak, mint az igazi családtagok, vagy rámondják, hogy hülyeség, vagy részrehajlóak. Akkor érdemes írni, ha az jelent valamit az olvasóknak. Örülök, hogy kérik a könyveimet és fogynak. Ami pedig a jövőt illeti, egyelőre csak annyit tudok mondani, hogy írok – hallottuk Móra Reginától.

A rendezvény folyamán dr. Fűzfa Balázs több kötetet is az olvasók figyelmébe ajánlott, így Juhász Attila Tengerjáró című könyvét, amely tizenkét kortárs szerzőről és műveikről szóló írásokat tartalmaz; Czetter Ibolya Az irodalom nyelvei kötetét, amelyben irodalmi-nyelvészeti tanulmányok olvashatók; Tóth Gyula A könyvek generálisa művét, amely Szabó Ervin könyvtáros életútjáról szól; de kitért a saját könyvére, is, dr. Fűzfa Balázs ugyanis a pandémia idején huszonnégy előadást tartott a magyar irodalomról, ezek lényegét gyűjtötte egybe a Szemben a valósággal című kötetében.

– A nyelvészeti, művészettörténeti, képzőművészeti könyvekből megközelítőleg százötvenet lehet ma eladni Magyarországon, illetve magyar nyelvterületen. A kétszázötven nagy példányszámnak számít, de mi mindannyian, akik a könyv és a könyvkultúra bűvöletében élünk, úgy gondoljuk, hogy annak tudatában, hogy az emberiség vélhetően rövid időn belül elpusztítja önmagát, nincs más dolgunk, mint a romlás lassítása. Az irodalom nélkül lehet élni, de nem érdemes mellett ez a másik jelszavam, hogy lassítsuk együtt a romlást – mondta dr. Fűzfa Balázs.