Tizedik alkalommal öltötték magukra csíkos felsőjüket az Ördögkatlan Fesztivál szervezői és résztvevői. Augusztus elsejétől ötödikéig Magyarország borvidékeinek szívcsakrájában öt napra újra feldobogott a művészeti ér: Nagy- és Kisharsány, Villány, Palkonya és Beremend utcáin és terein a színészek, énekesek, írók, képzőművészek, cirkuszi előadók, gólyalábasok adták a ritmust. Idén az időjárás csak parázs volt a fesztivál „katlanjának” tüzére, ám a hőség ellenére is telt házas programokkal zárt az esemény.
A tizedik Ördögkatlan fesztivál szervezői ismételten kitettek magukért, több tucat jobbnál jobb programlehetőséggel kecsegtették a fesztiváli helyszínre látogatók apraját-nagyját. Szinte mindenféle művészeti ágból bátran csemegézhettek az érdeklődők, izgalmas irodalmi rendezvényektől, beszélgetésektől kezdve színházon, képzőművészeten át a táncig. A festői környezet pedig kitűnő közegül szolgált a változatos programokhoz. Az alábbiakban néhány izgalmas momentumot emelek ki az öt napnyi fesztiváli örömködésből.
Az árnyék nélküli tűző nap ellenére az összes ülőhelyet elfoglalták az érdeklődők a Nagyharsány állandó helyszínének, az egzotikusan csengő Narancsliget udvarának színpadja előtt, a VeiszerAlinda műsorvezető által vezetett beszélgetésekre. Alinda Hajdu Szabolcsot, színészt és rendezőt, a fesztivál egyik díszvendégét a filmgyártás helyzetéről és kihívásairól kérdezte, szó esett arról, mi járatban vannak Ernelláék Farkaséknál, valamint új rendezéséről, a Kálmán-napról is.
Beck Zolit – aki a Beckek és 30y koncertek mellett mindennap jelen volt valamilyen programon fellépőként –, Alinda egy igazán rendhagyó zenéléssel egybekötött beszélgetésre invitálta: Zoli előadta a gimnáziumi éveiben született legelső számát, valamint a közönséget instrukciókkal ellátva szerzett egy új dalt.
A k2 színházi társulat a korábbi fesztiválévekben összeállított és előadott darabjait, A nagyharsányi menyasszonyt és A Kisharsányi Vőlegényt a nagy népszerűségre építve egy új előadással, a Villánykövesdi vőféllyel bővítették tetralógiává, és egy Maraton keretében adták (újra) elő a címekbe foglalt helységekhez hűen.
A fesztivál egyik legjobban várt eseménye a Nagyharsányi Szoborparkban tartott négyórás Cseh Tamás- és Leonard Cohen-emlékkoncert volt, melynek fénypontján többek között Beck Zoli, Lovasi András, Földesi Eszter, és a fesztivál egyik kedvenc fellépője, a francia fúvósokból álló Wombo zenekar egy színpadon adták elő Cseh Tamás egyik legkedveltebb számát, a Csönded vagyok-ot. Ezután a Szoborpark amfiteátrumába siettek az érdeklődők, ahol a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős hallgatóinak Roberto Zucco című előadását adták elő a szabadkai Kovács Tamás főszereplésével.
Az előadásokhoz kapcsolódó régóta várt újítás a fesztiválon, hogy a jegyeket ezentúl nemcsak reggeli sorban állással, hanem applikációs sorszámosztással is lehet foglalni: az események népszerűségét mutatja, hogy az első nap több ezer érdeklődőt regisztráltak, a jegyeket pedig 2 másodperc alatt elkapkodták.
Az Ördögkatlan borvidékekbe forrt varázsa, a sajátos fesztiválhangulata és életérzése veszélyesen addiktív: aki fogékony a dalára, és szívhúrjai a katlan zenéjére vannak hangolva, mindig ide vágyik majd vissza.
