Nemrégiben nagy öröm érte Molnár Vincer Krisztinát, a Szabadkai Zeneiskola fuvolatanárát, hiszen a Szerbiai Zene- és Balettiskolák Szövetsége életműdíjat ítélt oda neki a több éves eredményes pedagógiai munkájáért. Molnár Vincer Krisztina mégis kissé meglepődött, ugyanis nem számított e jelentős elismerésre. Kiemelte, hogy nagyon boldog, bár szerényen hozzátette, hogy „csak a munkáját végezte”.
Beszélgetőtársunk igazi zenész családból származik. Nagybátyja is a Szabadkai Zeneiskolában tevékenykedett, mint csellótanár. Apja klarinéton, anyja hegedűn játszott, az öccse pedig a nagybátyja nyomdokaiba lépett, és ő is a csellót választotta.
Balról jobbra: Dragana Nikolić, Molnár Vincer Krisztina, Slađana Šegavčić, Csikós Krisztina a belgrádi díjátadón (Fotó: Szabadkai Zeneiskola)
– Tízéves koromban kezdtem el fuvolázni. A Szabadkai Zeneiskola befejezése után az újvidéki Zeneakadémiára iratkoztam be. Másodéves hallgatóként, az egyetem mellett kaptam egy felkérést, hogy fuvolázni tanítsam a diákokat Topolyán. Ekkor kezdtem el a pedagógusi pályafutásom, ami nagyon jó tapasztalat volt a gyerekekkel való foglalkozás szempontjából. Ez alatt az idő alatt versenyekre is vittem őket, ahol nagyon szép eredményeket értek el – mesélte a tanárnő.
Az 1999-es diplomázása után a szabadkai Zeneiskolában kapott állást, ahol eddig 24 generációnyi gyereket tanított fuvolázni az alap- és középfokú oktatásban egyaránt. Bár alkalmanként fellép kiállításmegnyitókon, könyvbemutatókon, és tagja a Szabadkai Filharmóniának is, Molnár Vincer Krisztina szerint a pedagógiai munka az, ami igazán kiteljesíti.
