Meghívást kaptunk a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Arad Megyei Szervezetétől óvodapedagógusok találkozójára. Mivel a meghívás hétköznapra esett, legnagyobb igyekezetem ellenére sem vihettem magammal egy busznyi óvónőt, mert munkanapokon nem kapnak engedélyt távozásra. Pedig igazán szükség lenne az ilyen tapasztalatszerzésre, nem pedagógiai szempontból, inkább nemzeti tudatunk erősítése céljából. Rossz emlékeim vannak nemzeti ünnepeinkkel kapcsolatban. 2005. október 6-án Nagykikindán tartottunk háromnapos továbbképzést óvónők számára, s mivel éppen október hatodika volt, mi, előadók feltettük a kérdést: Ki tudja, milyen nap van ma? A megjelent negyvenkét pedagógus közül nyolcan tudtak az aradi vértanúkról. Ennél szomorúbb már csak az volt, amikor egyesek megkérdezték: Na de miért kell ezt nekünk tudni?
Azóta igen sokat tettem azért, hogy tudatosodjon kolléganőimben nemzeti ünnepeink iránti elhivatottságuk. Bízom benne, valamennyire javult a helyzet.
Az Aradi Magyar Napok két héten át tart, mi ebből négy napnak lehettünk a részesei. Nézegetve a műsorfüzetet, sehol sem találok bográcsfőző versenyt, palacsintasütő versenyt, halászléfőző versenyt és még sorolhatnám a mi falunapi és egyéb rendezvényeink jellemzőit. Minden programjuk a művészetekkel kapcsolatos. Színvonalas koncertek az ifjúság részére, tudományos előadások, fotó- és képzőművészeti kiállítások szolgáltak a kultúrára éhes emberek lelki táplálékául. Jelen lehettünk Nagy Andrea orgonaművész hangversenyén, aki jelenleg a Bécsi Német Lovagrend templomában orgonál. Színházba is elvittek bennünket, az Ioan Slavici Színházba, de mivel én Arad jellegzetes magyar műemlékeit kerestem az épületekben is, gyorsan utánanéztem, mikor is épülhetett ez a mára már idegen nevet viselő, klasszicista stílusban épült színház. Először az 1867-es kiegyezést követően merült fel új városháza és színház építésének igénye. Az építkezés 1872-ben vette kezdetét, 1874-re készült el, és ebben az évben már megszülettek az első előadások. A terem megvilágítása a bécsi operában felszerelt lámpa mintájára készült. Helytörténeti jellegű épületeik több stílust is képviselnek. Felismerhetjük a neogótikus, a klasszicista, a reneszánsz, a barokk, a szecessziós vagy az eklektikus stílusjegyeket. Fiatal sofőrünk meg is jegyezte: nagyon csicsásak ezek az épületek, ő nem szereti az ilyeneket, s a Continental szállóra mutatott, ez igen.
Műemlékeik közül Arad legrégebbi műemlékei közé tartozik a Nepomuki Szent János-szobor (1729) és a Szentháromság-szoborcsoport (1746), mindkettő barokk stílusban készült, és még nem törték le a kezeiket.
Október hatodikán az ünnepség az aradi vértanúk emlékére a belvárosi római katolikus templomban kezdődött. Itt óriási meglepetés ért – legalábbis részemre az marad –, bemutattak Knézich Károly aradi vértanú, a tizenhárom egyike ükunokájának, dr. Szinyei Katalinnak, akivel sokáig beszélgethettem. Mindegyik vértanúnak elmondta a leszármazottait, hol élnek, egyenes ági vagy oldalági leszármazottak-e a hozzájuk tartozók.
A Szabadság-szobornál és a Vesztőhelyen nem először járok, de még mindig úgy érzem: nem elégszer.
Most tanultam meg, mit szimbolizálnak az emlékmű négy oldalán elhelyezkedő szoborkompozíciók: 1. Ébredő szabadság. 2. Haldokló harcos. 3. Áldozatkészség. 4. Harckészség. Hát, nem akármilyen emlékekkel büszkélkedhet Arad városa.
Október hatodikát Tóth-Máthé Miklós történelmi drámája koronázta meg: A nagyrahivatott című produkció a Zanotta-Art Egyesület (Budapest) előadásában a már említett színházban. A kitűnő atmoszférájú darab tovább gyarapította nemzeti önismeretünket, és ahogyan a műsorfüzetben is szerepelt: az igényes irodalmat szeretőknek ajánlották.
Kulturális felemelkedést nyújtott az Aradi Magyar Napok. Számomra a legnagyobb üzenet az marad, amit a szívünkbe véshettünk, hogy bármilyen messze légy is a hazádtól, te akkor is magyar vagy.
Végezetül, akiktől a meghívást kaptuk, s mindenben a rendelkezésünkre álltak: Matekovits Mihály nyugalmazott minisztériumi vezérigazgató, az RMPSZ Arad Megyei Szervezetének tiszteletbeli elnöke és Tripon Ildikó, Arad megye magyar óvodapedagógusainak módszertani vezetője.
(Az írás Üveggolyó mellékletünkben jelent meg.)
