2024. július 13., szombat

Amin kell és lehet változtatni

Magyar nők és hősnők – Amikor a fakanál is kard címmel konferencia a szabadkai VM4K-ban

Magyar nők és hősnők sorsáról, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc főszereplőit támogató asszonyokról, honvédnőkről, színésznőkről, a reformkori magyar társadalom női úttörőiről szól a VM4K tegnap kezdődött, kétnapos tudományos konferenciája. Az előadások többféleképpen közelítik meg a témát, a történelem mellett, az irodalmon, a zenén, a színházon, sőt a gasztronómián keresztül is.

A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ kétnapos konferenciája a Mozdulj! Petőfi! programsorozat részeként valósul meg, Magyar nők és hősnők – Amikor a fakanál is kard címmel. Tegnap volt a rendezvény első napja.

Az előadók túlnyomórészt Magyarországról érkeztek, akárcsak dr. Czuczor Gergely történész, középiskolai tanár, akit a női szerep fontosságáról kérdeztünk, a történelmi események vonzásában:

– Az 1848/49-es eseménysor nemzeti büszkeségre ad okot, az egész Kárpát-medencét összekovácsolta, ezért is fontos az, hogy tudjuk, milyen háttérből érkeztek azok a sikeres férfiak, a nemzeti nagyjaink, akik a reformkort fémjelzik. Kik azok az asszonyok, akik mögöttük álltak, akik segítségével eljutottak oda, hogy ma büszkén mondjuk ki a neveiket, hivatkozunk a beszédeikre, az írásaikra. Tanárként is állíthatom, hogy a nők szerepe a magyar történelemben nem igazán lett kutatva. Amikor tanítunk, akkor se tudunk rájuk kitérni úgy, ahogyan illene és kellene. A tananyagban még mindig az erősen férfiközpontú történelemszemlélet jellemez bennünket. Ezen kell és lehet változtatni. Ahogyan változott a nők helyzete a történelemben, úgy kellene ezt kísérnie a tananyagnak is. Nekem az egyik kedvenc témám a nők befolyásoló tényezője. Bármely nagyobb történelmi eseményről legyen szó, nyomon követhető a nők szerepe a háttérben. Ezt kellene jobban előtérbe hozni és kidomborítani. A Petőfi-bicentenárium kiváló alkalom arra, hogy például Szendrey Júlia személyén keresztül rámutassunk a nők fontos szerepére. Erre remek alkalom ez a konferencia is – emelte ki dr. Czuczor Gergely.

Tizenkét szakember tart előadást a konferencián (Fotó: Patyi Szilárd)

Tizenkét szakember tart előadást a konferencián (Fotó: Patyi Szilárd)

Az egybegyűlteket Baranyi Dolores, a VM4K kulturális referense köszöntötte. Ahogyan azt megtudhattuk, az előadássorozat célja, hogy a lehető legszerteágazóbb módon értelmezze a magyar nők társadalmi helyzetét és szerepét a 19. században, hiszen az idei emlékév alkalmával nemcsak Petőfi Sándorra, hanem a reformkor asszonyaira is emlékezünk.

Az Asszonykonferencia első előadója Gulyás Adrienn, a Károli Gáspár Református Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájának doktorandája volt, aki Jókai Mór és a női honvédek történetéről tartott előadást. Gulyás Adrienn arról is szólt, hogy Jókai úgymond nem a legmegbízhatóbb történelmi forrás, ezért is jelent kihívást kutatni az általa leírtakat:

– Kronológiai és földrajzi zavarok, kisebb tévedések előfordulnak, de nagyjából leszűrhető, hogy tényleges, valós dolgokról írt. Ha egy kicsit lefejtjük a romantikus stílust, megtaláljuk a valóságot is. Amit olvasunk, azt mindig fenntartással, kritikusan kell kezelni. Különösen az gyanús, amikor egy túl szép, heroikus történetről van szól. Minden apró részletnek utána kell nézni, mert csak úgy kaphatunk teljes és legalább valamennyire igaz képet. A kevésbé ismert dokumentumokat, leginkább levéltárakban lehet fellelni. Az előadáshoz úgy fogtam hozzá, hogy ezek a források már megvoltak, és amikor Jókait olvastam, akkor jöttem rá, hogy bizonyos helyzetek összekapcsolhatók – hallottuk Gulyás Adrienntől.

Fotó: Patyi Szilárd

Fotó: Patyi Szilárd

Dr. Katona Csaba történész egy roppant izgalmas reformkori, nemesi családból származó soproni lány naplófeljegyzéséről tartott előadást:

– Slachta Etelka tinédzser kora óta vezetett naplót. Valóságos grafomán volt, és emiatt nagyon szeretik a történészek, mármint olyan szempontból, hogy elképesztő mennyiségű naplóbejegyzés maradt fenn utána. Slachta Etelka 1821-ben született Temesváron, azután a szüleivel Zomborba költöztek, majd pedig Budára. Tizenhat éves volt, amikor az apja váratlanul meghalt. Az anyjával a jobb megélhetés érdekében Sopronba mentek. Slachta Etelkára úgy kell tekinteni, hogy akkor formálódott a személyisége, és persze állandó összetűzésben állt az anyjával. A lány a soproni társadalom három rétegében mozgott, ezek a polgárság, a katonaság és a főnemességi, beleértve Széchenyi Istvánt, aki sűrűn megfordult Sopronban. Ez a három réteg különféle összejöveteleken keveredett egymással. A mai időkhöz viszonyítva a 19. század ingerszegény volt. Nem léteztek közösségi oldalak, az emberek leginkább abból értesültek, amit a másik ember mondott. Már csak ezért is nagyon jó és nagyon fontos történelmi és társadalomtörténeti forrás Slachta Etelka naplója – hallottuk dr. Katona Csabától.

Nyitókép: Tizenkét szakember tart előadást a konferencián (Fotó: Patyi Szilárd)