Újabb jeles vendégekkel gazdagodott a zentai BeeHome Közösségi Ház csütörtök este, amikor Sőregi Anna népdalénekes, a Fölszállott a páva idei fináléjának díjazottja és Rudics Mónika tervezőgrafikus művész voltak a vendégek. Bár más művészeti ágban, de mind a ketten elmondhatják, hogy lelkesek, elkötelezettek szakmájuk iránt, amit megfűszerez az az alázat, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy jól funkcionáljon tevékenységük. Származásukat tekintve mind a ketten zentai születésűek, onnan sodródtak Budapestre, ahol jelenleg is élnek, dolgoznak és alkotómunkát folytatnak.
Anna jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem harmadéves hallgatója, előtte az ELTE magyar–néprajz szakán végzett. Gyökereit tekintve nem volt más a családban, aki énekléssel foglalkozott volna, de szerencsére ő belecsöppent. Már hatéves korában elkezdett járni egy gyermekjátékokkal foglalkozó csoportba, ami később néptánccsoporttá nőtte ki magát. Emellett zeneiskolába is járt, ahol klasszikus zenét tanult, ez azonban nem vonzotta annyira, mint a népi vonal.
– Tulajdonképpen a néptánc terelgetett arra az útra, hogy most énekléssel és népzenével foglalkozok. Nekem a klasszikus zene csupán annyi volt, hogy ott volt a kotta, de nem tudtam benne szabadon járkálni. A népzenével más a helyzet, abban lehet játszani és bele tudom tenni magamat, meg tudok találni benne valami mást – mondta Anna, aki az idei Fölszállott a páváról is mesélt. Elmondta, hogy az idei év számára nyugodtabban telt, hiszen most második alkalommal volt szerencséje részt venni ezen a népzenei és néptáncos tehetségkutató versenyen, ahol Komáromi Kristóf kísérte furulyán, akivel már szokott előadó párosként léptek színpadra. Eredményükkel nagyon elégedett, számos felkérésük van azóta is.
Az este másik vendége, Rudics Mónika szintén egy ambiciózus fiatal, aki mindössze három hónapja él Budapesten. Frissen diplomázott Egerben, ahol tervezőgrafikusként végzett.
Ha visszapörgetjük az idő kerekét, már gyermekkorára is elmondható, hogy nagyon szeretett rajzolni, tervezni, alkotni. Míg más gyerek azért nézte a rajzfilmeket, mert lekötötte, Mónika a karaktereket rajzolta a mesékből. Kreatív tevékenységeiben családja mindig is támogatta, már egész fiatalon, második osztályos diákként beíratták rajzra Zentán egy festőművészhez, Balla Mátyáshoz, aki évekig oktatója volt. Tanulmányait is ilyen vonalon folytatta Szegeden, a Tömörkény István Gimnáziumban, ahonnan már egyenes út vezetett Egerbe, ahol tervezőgrafikus művésszé vált. Jelenleg alkalmazott grafikusként dolgozik egy kommunikációs ügynökségnél Budapesten, ami nagy kihívás és sokszor küzdelem is számára, hiszen a megrendelő mondja meg a kívánságát, nem a saját kreativitását bontakoztathatja ki. Művészként ez nehéz, hiszen a cél a saját ötletek, saját projektek megvalósítása, ez számára sokkal inspirálóbb.
– Tavaly nyertem egy borcímke-pályázaton. A Villányi pincészetnek minden évben van egy címketervezési pályázata, melyet idén kiterjesztettek Magyarország összes művészeti képzésére, s ezt megnyertem. Később tudatosult ennek a súlya, amikor másfél hónappal később bementem egy üzletbe, és láttam a borokon a saját tervezésű címketervemet. Akkor döbbentem rá, hogy ez milyen jó dolog – mondta Mónika, aki arról is mesélt, hogy a nap mint nap szembejövő vizuális impulzusok rengetegében igenis nehéz olyat csinálni, ami kitűnik, de ő dolgozik ezen, mert látja, hogy van eredménye a munkájának.
Mindkettőjükben teljesen hasonló, hogy az elhivatottság mellett szeretnék átadni azt a tudást, amit ők megszereztek, az alkotói tevékenység továbbörökítése munkál bennük.
A zentai BeeHome Közösségi Ház Példakép(p) című nyilvános beszélgetéssorozata az Adai Színtársulat Kulturális Egyesület, az Intellektus Civil Szervezet és a TM-People International Kft. szervezésében, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Zenta Község Önkormányzata és Zenta Község Ifjúsági Tanácsa támogatásával valósul meg.
