„Olyan ez a színjátszás, mintha mindig karácsony lenne”

A bácsgyulafalvi Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület a népzenei és a színjátszó csoportfoglalkozásokat szervez a helyi gyerekek számára, immár évtizedek óta. A gyerekszínjátszás tízéves intenzív és rendkívül eredményes múltra tekint vissza. Vörös Imelda, a Szabadkai Gyermekszínház művésze vezetésével zajlanak a foglalkozások, az általa rendezett, a gyermekek által színre vitt előadásokkal sorra hozzák haza a helyi, továbbá a magyarországi szemléken, színjátszó találkozókon nyert díjakat, kapnak rangos minősítéseket. Nemrégiben az a megtiszteltetés érte a bácsgyulafalvi gyerekszínjátszókat, hogy meghívták őket az idén Európa Kulturális Fővárosa rangot kapott Veszprémbe, a Bűvös Bábos Fesztiválra, ahol bábjátékot mutatnak be és sok-sok hasonló érdeklődésű társukkal együtt csoportfoglalkozásokon vesznek részt. Égető Éva, a Petőfi Sándor MME elnöke az alábbiakat nyilatkozta a páratlan lehetőségről, a csoport tevékenységéről:

– A veszprémi Bűvös Bábos Fesztivál hatalmas lehetőségnek és élménynek ígérkezik. Elsősorban külföldi bemutatkozási lehetőséget kapunk a bácskossuthfalvi újonnan alakult gyermek bábcsoporttal együtt. Megismerkedhetnek a bábosaink más csoportokkal, előadásokkal, bábtípusokkal, technikákkal, bábkészítéssel. Nekem 2010-ben már volt egy ilyen hasonló élményem, amikor Pécs volt Európa Kulturális Fővárosa, akkor részt vettünk az egy hétig tartó Nemzetközi Diákszínjátszó Fesztiválon. Egy kortárs darabot adtunk elő, Kárpáti Pétertől a Pájinkás Jánost, és szerencsénk volt a szerzővel személyesen is megismerkedni. Hasonló érdekes dolgokra számítunk a veszprémi nemzetközi találkozón is. A fesztiválra négyszáz amatőr gyermek bábjátékost várnak, sok kísérő rendezvénnyel, többek között utcai felvonulás, óriásbábosok, gólyalábasok, fúvósok, zászlóforgatók, mutatványosok kíséretével.

Ami a csoport múltját, az elődöket illeti, a bácsgyulafalvi Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület gyermekszínjátszással idén pont tíz éve foglalkozik. Előtte csak felnőtt és ifjúsági színjátszással foglalkoztunk, aminek nagy hagyománya volt Bácsgyulafalván. Az egyesület tevékenységébe a gyermekszínjátszás új színt hozott. Az első csapatunk, az „Ákombákom”, gyorsan nagy sikereket ért el, mint a vajdasági, mint a magyarországi gyermekszínjátszó világban. Három alkalommal is képviselték a vajdasági gyermekszínjátszást a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozó és Fesztiválon, Magyarországon. Amikor ők középiskolások lettek, tanulmányaikat vagy vidéken, vagy külföldön folytatták, a csoport nem tudott tovább együtt dolgozni. A következő csapat a „Rontom, bontom, alkotom…” főleg az előző gyermekszínjátszók testvéreiből alakult és még néhány új gyerek csatlakozott. Ez is bizonyítja azt, hogy érdemes a jó példát követni. Elkészült egy előadás majd jött a Covid-járvány, és nem volt alkalmuk a gyerekeknek az előadást játszani. Ekkor néhány gyerek elhagyta a csoportot és maradt az öt leglelkesebb, legkitartóbb. Ők a mai napig keményen dolgoznak. Most készítik a harmadik előadásukat, ami kicsit rendhagyó lesz. Már az előző darabban is felbukkant egy zoknibáb, de most a bábozás tudományát próbálják elsajátítani és egy bábjátékot bemutatni – hallottuk.

Arról, hogyan valósul meg a csapatszellem és milyen segítséget kapnak, Éva a következőket mondta:

– Mondhatjuk azt, hogy az öt gyermek és szüleik jó, családias hangulatot teremtenek az egyesület berkein belül. Követendő példának tartom a többi csoport előtt is. Ők együttesen Vörös Imeldával, a rendezővel, a csoportvezetővel, az egyesület elnökségével, jó néhány akadályt sikeresen vettek és sok örömteli pillanatot éltek meg együtt. Néha persze vannak nézetkülönbségek, de mindig megtaláljuk azt az utat, ami a gyerekek fejlődése, a csapatszellem megtartása szempontjából a legmegfelelőbb. Megtanulunk mindannyian alkalmazkodni, tisztelni egymást és felelősségteljesen együtt dolgozni. A színjátszó gyermekek szülei sokat segítenek az egyesületnek, a csoportnak. Díszletet, jelmezt készítenek, fuvarozzák a gyerekeket a rendezvényekre, a foglalkozásokon uzsonnával, finomságokkal látják el a résztvevőket, ha kell, takarítanak is a művelődési házban. Nagyon hálásak vagyunk mindezért nekik – hangsúlyozta az elnök.

Egy évtizede, a csoport indulásakor Lódi Andrea drámapedagógus javaslatára keresték fel a bácsgyulafalviak Vörös Imeldát, aki rajtuk kívül két másik gyerekcsoportot is vezet, rendez, Noszán és Ludason és immár huszonöt éve foglalkozik gyermekszínjátszókkal. Az együttműködés létrejött, és azóta is gyümölcsöző a bácsgyulafalviakkal. A színművész, rendező így vall a nyugat-bácskai színjátszócsoport körében végzett munkájáról:

– Egy nyári tábor keretében indult meg a próbafolyamat. Nem volt nehéz a dolgom, abból a szempontból, hogy eleve összeszokott csapatot kaptam, hiszen a gyerekek jártak már néptáncra, különböző egyéb foglalkozásokra együtt. Ettől kezdve több generációval is volt alkalmam dolgozni. Általában kampányszerűen zajlottak a próbafolyamatok, nyáron készültek az előadások, majd fölfrissítettük őket és mentünk a különböző hazai és magyarországi szemlékre, találkozókra, fesztiválokra. Ezeken a megmérettetéseken mindig derekasan megálltuk a helyünket. Maga a felkészülési folyamat pedig valóságos csoda a mai napig. Ahogyan a gyerekek kinyílnak a szerep, egymás és önmaguk számára is, az bizonyos vagyok benne, hogy kifejleszt számukra egy életre szóló alapot, magabiztosság, megértés és ráérzés terén is.

Jómagam szintén sokat tanulok velük és tőlük. Egy időszakban részesültem mozgásszínházi képzésben, amely által egészen új elemeket tudtunk beépíteni az előadásainkba, új színfoltot csempészve az itteni gyermekszínjátszó találkozók repertoárjába. Az ötfős csapattal jelenleg a bábozás felé fordult az érdeklődésünk. Veszprémbe is ennek apropóján kaptunk meghívást. A bábozás folyamatában Tóth Krisztina magyarországi bábművész a csoportunk mentora. Január elején ellátogatott közénk Bácsgyulafalvára és hosszú-hosszú, ám nagyon inspiratív közös napot töltöttünk el a gyerekekkel együtt. Ennek során tulajdonképpen elkészítettük a bábelőadásunk gerincét.

Mindehhez hozzá kell tennem, kiváló az együttműködés az egyesületben tevékenykedő többi csoportvezetővel is. A „szereplő” bábok pedig a Szabadkai Gyermekszínházban készülnek.

Bámulatos, mennyire érett az a megélés és átélés, amelyet a csoport tagjai tanúsítanak. A bábozás egy szűkebb térben, szobahangulatban zajlik most. Ennek közepette, a nagy hideg, egyesületi épületen belül, a meleg kályha mellett ülve jegyezte meg a minap az egyik lányka: „olyan ez a színjátszás, mintha mindig karácsony lenne.” Azt hiszem, ez mindent elmond arról, hogy mennyire ünnepként élik meg a próbafolyamatot, a felkészülés közös alkalmait.

Tovább gyarapította az örömteli és hasznos pillanatokat, hogy a veszprémi programsorozat részeként látogatást tehettünk egy itteni, nagy szaktekintéllyel bíró, nyugalmazott szabadkai bábművésznél, bábkészítőnél, Ripcó Lászlónál és nejénél, Franciskánál. Rendkívül szívélyes fogadtak bennünket az otthonukban. Rögtönzött bábelőadást tartottak és bemutatták a bábozás fortélyait. A kirándulás során a lovaglást is beiktattuk a gyerekek nagy lelkesedésére, a Bunford Ménes jóvoltából.

Veszprémben majd nem csupán a bábelőadásunk bemutatása lesz a feladat, hanem a gyerekek részt vesznek különböző műhelymunkákban, közös flash-mobok, egyéb látványos produkciók  készülnek. Mindehhez a szervezők, a vendéglátók biztosítják a felkészülési anyagot, fedezik az odautazás, az ott-tartózkodás költségeit. Hisszük, nagy élmény lesz és azután talán itthon, több helyszínen is bemutathatjuk majd a bábprodukciót – nyilatkozta Vörös Imelda színművész, a bácsgyulafalvi gyermekszínjátszó csoport vezetője.