Kovács Endre Aracs-díjas és Sebestyén Gyula-emlékéremmel kitüntetett néprajzkutató, agrármérnök 1936-ban született Doroszlón. Gyakorlatilag egész életművét e település néprajzi sajátosságainak, értékeinek szentelte.
Kovács Endre legfontosabb publikációinak jegyzéke 1974-től datálódik, és az első az Ősrégi települések nyomai Doroszló határában címet viseli. Ő maga a Doroszló, egy bácskai falu élete című monográfiát említi pályáját indító publikációként, illetve meglátása szerint személyes karrierjében a Doroszló hiedelemvilága (1982, Forum Kiadó) című kötet megjelenése jelentette azt a pillanatot, amikor felfigyelt rá a szakma. Ezt követően publikációiban a népi mesterségek, a mezőgazdasági munkák, a szokásvilág, a népmesék, az ünnepkörök következtek, tehát az emberélet szinte valamennyi szegmensét feltárta, bemutatta. Az Újvidéki Rádióban 200 műsoron keresztül tartott előadásokat, amelyekhez ünnepek idején a mai napig visszanyúl a szerkesztőség. Jelenleg is több, Doroszló egyesületeinek múltját feldolgozó gyűjtése vár megjelenésre. Szakmai eredményei mellett ugyanis egyetlen pillanatra sem feledkezett meg a közösségi jelenlét és munka fontosságáról. A helyi termelő szövetkezet igazgatójaként, továbbá a helyi közösség tanácsának elnökeként, majd a doroszlói vegyes kórus oszlopos tagjaként lélegzett együtt a közösség életével, hangolódott rá az aktuális feladatokra.
Valamennyi minőségében fáradhatatlanul dolgozott. Munkájában családja, szeretett neje, Erzsébet, két gyermeke, Ildikó és Erzsébet, veje, Ervin támogatta, majd a pihenés pillanataiban unokái, Beatrix, Zolna és Mátyás derítették örömre.
A doroszlói, a nyugat-bácskai közösség, a vajdasági és Kárpát-medencei néprajzi szakmai körök feltétlen megbecsülésének örvendett. Endre bácsinak mindenki irányában volt egy-egy jószándékú, bölcs mondata. Utolsó találkozásunk, interjúnk alkalmával szerencsehozó keresztes rutafűvel bocsátott utamra. Elmondta, ő a különösen a fontos próbatételek előtt tart belőle a zsebében. Endre bácsi kutató, rendkívüli emberséget sugárzó személyiségének hiánya pótolhatatlan a doroszlói, a nyugat-bácskai magyar közösség számára. Emlékét, örökségét (miként jómaga azt a bizonyos rutafüvet) útmutatóként hordjuk majd szívünkben.
Kovács Endre földi maradványait január 31-én, családja és tisztelői körében helyezték örök nyugalomra a doroszlói temetőben.
Nyugodjék békességben!
