Utat mutatni a fiataloknak

A bánáti Erzsébetlakon született. A Szalézi Egyházi Középiskolát a szlovéniai Želimljen fejezte be. A ljubljanai Hittudományi Karon szerzett diplomát. Szülőfalujában szentelték pappá, 1987-ben. Szalézi szerzetesként a szerteágazó szolgálatában a fiatalokkal való foglalkozás van a központi helyen. Kalapis Sztoján atya, mert róla van szó, a muzslyai Emmausz katolikus fiúkollégium igazgatója, a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség elnöke, muzslyai plébános, szalézi szerzetes – egy személyben. A Magyar Érdemrend lovagkeresztjének a viselője, az idén pedig átvehette a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség 2003-ban alapított elismerését, a Magyar Életfa-díjat. Az elismerést az kapja, akinek életműve a délvidéki magyar kultúra, illetve közművelődés valamely ágához kapcsolódik, és ezen a területen maradandót alkotott.
A muzslyai Emmausz katolikus fiúkollégiumot persze nem Sztoján atya építette, az viszont biztos, hogy nélküle ma nem állna a katolikus plébánia udvarában az ország legkorszerűbb kollégiuma, amely 2002 óta továbbtanulási lehetőséget biztosít a bánáti és nem csak a bánáti szórványtelepüléseken élő magyar fiataloknak. Ennél maradandóbbat nem is alkothatott volna.   
A Szalézi rendnek 17 ezer tagja van szerte a nagyvilágban. Legfontosabb feladatuk a fiatalokkal való foglalkozás, az óvodáktól az egyetemig. Jelen vannak a muzulmán országokban is. Nemrég tértek vissza a szíriai Aleppó városába.
Muzslyán, a legnagyobb magyar többségű közép-bánsági településen – amely ma közigazgatásilag Nagybecskerek város egyik helyi közössége – a múlt század hatvanas éveitől hirdetik Isten igéit a Szalézi rend tagjai. Merész vállalkozás volt, amikor a szerbiai hatalomváltás előestéjén úgy döntöttek, hogy katolikus kollégiumot építenek magyar fiatalok számára. A magyar kollégium létrehozásának kezdeményezői szlovén és bolgár nemzetiségű papok voltak. Az első támogatást a Szalézi rendtől kapták, aztán érkeztek az anyaországi támogatások is.
–Amikor eljöttek az első magyarországi támogatók, a Határon Túli Magyarok Hivatala, és az Apáczai Közalapítvány küldöttsége meglepődve tapasztalták, hogy mi már munkához láttunk és kiöntöttük a leendő épület alapjait. Szlovén papok, jómagam meg bolgár, és akarunk egy kollégiumot a magyar fiúk számára. De aztán hamar megértették a helyzetet, és kezdtek érkezni a támogatások. 2002-re elkészült a kollégium. Meglepő volt az is, hogy rögtön az első évben 27 fiút fogadtunk – elsősöket csak. Azért, mert úgy gondoltuk, hogy a mi elképzeléseink szerint, a mi nevelési módszerünk szerint neveljük őket a kezdetektől. Ez egy nagyon jó generáció volt, és azok a fiúk is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy gyorsan híre menjen a kollégiumnak, emlékezik Sztoján atya.
Szórványkollégiumként, nagy igényességgel épült fel a létesítmény. Fürdőszobás lakosztályokkal, konyhával és száz személyes ebédlővel, tanuló- és számítógépes szobával, kápolnával, központi fűtéssel. A fiúk minimális összeg fejében, minden igénynek megfelelő feltételek mellett lakhatnak és tanulhatnak itt. A kollégiumban nemcsak arra figyelnek, hogy mindenki tegye azt, amiért ide jött, vagyis, hogy tanuljon, hanem közösségi életre nevelnek. Nem véletlen, hogy sok egykori kollégista jön el az éves találkozójukra.
– Nem volt olyan fiú, aki nem jött egyszer-kétszer idáig vissza. Meglepő számunkra az, hogy vannak fiúk, akik összegekkel jönnek – most nem mondom az összegeket – de, ha visszajönnek, Németországból is, akik elvándoroltak, ha visszajönnek, meglátogatnak bennünket, a többi diákot, minket nevelőket, mindig hagynak itt valamekkora összeget támogatás gyanánt, mondja az atya.
Ha csak az elmúlt másfél-két évtizedet vesszük figyelembe, a fiatalok nevelése, az irántuk való viszonyulás nagyot változott. Sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak a gyerekek jogai. Nem könnyű utat mutatni a fiataloknak, amikor sokszor a felnőttek sem találják fel magukat. Ez a helyzet mennyire befolyásolja az oktatói/nevelői munkát?
– Tudni kell, hogy a szalézi nevelés, Don Bosco nevelése, a megelőző nevelési módszert alkalmazza. Amellett van még megtorló nevelési módszer, ami borzasztó, úgy a nevelő, mint a gyerek számára. Mi a megelőzést próbáljuk előnybe helyezni. Megelőzni a rosszat, a bűnt, a csúnya dolgokat. Nem könnyű az ma, amikor nem szabad megsérteni egy gyereket szavakkal sem, nemhogy más büntetéssel fenyíteni. Nem könnyű megtalálni a középutat. Szoktam mondani a fiúknak, hogy először van a kötelesség, és ha azt teljesítik, betartják, aztán majd beszélünk a jogokról. Mi lenne, ha a 64-en 64 felé húznának? Se alvás, se tanulás, se pihenés nem volna. Tehát első a közösségtudat. A jó családi közösségből érkező fiataloknál erősebb az összetartó erő. Ha ez nincs meg, akkor már nehezebb. De eddig mindig sikerült megtalálnunk a közös érdeket, hiszen egy a célunk.
Az elmúlt két év alatt jelentős munkálatokat végeztek az épületen: új tornatermet, konferenciatermet, klímaberendezést, tanuló- és számítógépszobát kaptak. A létesítmény további sorsa most már elsősorban a kollégisták számától függ.
– Eddig minden évben sikerült feltöltenünk a kollégiumot. Sőt bővültünk. De az elvándorlás Bánátból sajnos továbbra is nagy. Az idén 24 végzősünk lesz, ami csaknem egyharmada az összes kollégistának. Őszre eddig két biztos elsősünk van. Lehet, hogy más megoldásokon is el kell majd gondolkoznunk. Például idevonzani az általános iskolák felsőseit elsősorban az olyan környező településekről, ahol már nincs magyar tannyelvű oktatás. Ezzel egyben felerősíthetnénk a muzslyai általános iskolát, ahol az utóbbi években drasztikusan csökkent a magyar tanulók száma.
Sztoján atya a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség elnöke. Cserkészvezető munkatársai terjesztették fel a díjra.
– Jelenleg négyszáz cserkész van Vajdaságban. Jó hír, hogy nyolc alakuló vagy újraalakuló cserkészcsapat van. Ha az megvalósul, akkor összesen húsz cserkészcsapatunk lesz. Ez még mindig kevesebb, mint a 35, amennyi 2000-ben volt. Csapatok alakulnak, illetve szerveződnek újjá Udvarnokon, ahol már magyar oktatás sincsen, aztán Szentmihályon, Erzsébetlakon, Szajánban, Padén, Keviben, Tornyoson, Zentán. Mindenesetre ez egy kedvező momentum, amikor 2019-ben a vajdasági cserkészmozgalom újraindításának a harmincadik évfordulóját ünnepelhetjük.

Az Életfa-díj úgymond „személyre szabott” életműdíj. Sztoján atya azonban ezt az elismerést is megosztja munkatársaival. Mint mondja, a kollégium nem működne Gabona Ferenc és Gerdof Zsolti nevelőtanárok és pályázatírók nélkül, a konyha sem lenne olyan Gabona Angéla és munkatársai nélkül. A cserkészet terén is kiváló munkatársai vannak Farkas Zsuzsa, Szabó Hunor, Kratz Krisztián, Magyar Dániel, Gergely Barna, Gergely Imelda és a többi cserkészvezető személyében. Plébánosi munkájában pedig Varga Zoltán és Janez Jelen atyák és Stanko Tratnjek nyugalmazott plébános segít sokat. Mint hallottuk, jövőre a muzslyai plébániára még egy szalézi szerzetes érkezését várják, hiszen a plébánián van munka bőven.
Közben pedig „zajlik az élet” a kollégiumban. Szinte nincs hétvége, hogy ne történjen valami. Előadásokat tartanak, a kollégium ad otthont a fiatalok vagy a nagycsaládosok találkozóinak, itt találkozhatnak a ministrálók, a cserkészek, az animátorok. Két éve a kollégiumban működik a Mária Rádió muzslyai stúdiója is. Február tizedikén szalagavató bált szerveznek a nagybecskereki Szathmáry Karolina nagybecskereki katolikus leánykollégium végzős kollégistáival. A következő hónapokban pedig megtörténik az új épületegyüttes ünnepélyes átadása.