A kárpátaljai magyar közösség tagjai abban reménykedtek, a megyei tanács pénteki ülésén sajátos ajándékot kapnak a fa alá. Nevezetesen, regionálissá minősítik a magyart vidékünkön. Nem egészen így történt.
Több ok miatt is csalódást hozott a Kárpátaljai Megyei Tanács ülésszaka. A nyelvtörvény ügyében a magyar szervezetek által javasolt, és korábban más politikai pártok által is támogatott tervezethez képest egy kilúgozott változatot fogadtak el 78 igenlő vokssal. Öten tartózkodtak, tizennégyen nem szavaztak, köztük a két magyar párt képviselői. Ugyanakkor minden rosszban van valami jó, tartja a mondás. Ebben az esetben ez abban nyilvánult meg, hogy az UMDSZ és a KMKSZ megyei, azaz a legfelső szinten ugyanazt kérte, nyilvánítsák regionálissá a magyart egész Kárpátalján. Történelmi pillanatnak is nevezhető, hogy Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke támogatta Medvigy István UMDSZ-es képviselő indítványát nyelvtörvény-ügyben, míg Gajdos István UMDSZ-elnök, parlamenti képviselő a KMKSZ elnöke által javasoltakkal értett egyet. A két magyar erő szituatív „egymásra találását” hangos taps kísérte az ülésteremben.
S hogy a fentebbi dolgokat mi váltotta ki? Amint megírtuk, a megyei tanács 11. ülésszakának második plenáris ülésén a napirendi pontok között szerepelt a nyelvtörvény kárpátaljai alkalmazásának kérdése. A téma ugye már az előző ülésen is felmerült, de akkor a tervezet tökéletesítése céljából elnapolták a szavazást. Várható volt, hogy ezúttal is élénk szócsaták kísérik, feltehetőleg ezért is hagyták a végére. Előzetesen az UMDSZ aktív közreműködésével elkészült egy tervezet, amiben konkrétan az állt, hogy a magyar nyelv regionálisnak minősül az egész megye területén. A bizottsági üléseken is ez a változat volt terítéken, ehhez képest péntek reggelre már egy lecsupaszított, kilúgozott tervezet került a képviselők kezébe. Ebben csak annyi szerepelt, hogy Kárpátalja egyes adminisztratív-területi egységeiben vegyék figyelembe a nyelvtörvényben foglaltakat, s az államnyelv mellett a magyar, a román és a ruszin nyelvek alkalmazását is tartsák szem előtt.
Medvigy István javasolta, ne kenjék el a lényeget, az eredeti elképzeléseknek megfelelően nyilvánítsák ki Kárpátalján a magyar regionális státusát. Ritka kivételt képezett, hogy indítványával Kovács Miklós is egyetértett. Gajdos István parlamenti képviselő csatlakozott hozzájuk, emlékeztetve Ivan Balogát, a képviselő-testület elnökét, hogy más megyékben, más nyelvek esetében ezt már megtették.
Az indulatok akkor szabadultak el kissé, amikor Valerij Csernyakov, a radikális Szvoboda kárpátaljai kurátora kezdte „oktatni” a képviselőket, akik emiatt hangos nemtetszésüket fejezték ki. Bele is fojtották a szót a szélsőséges párt képviselőjébe. Többen felháborodva válaszoltak, de a lényeget leginkább Biró Erzsébet képviselő asszony foglalta össze, aki mások nevében is kikérte, hogy idegenek mondják meg nekünk, mi és szüleink, nagyapáink, nagyanyáink milyen nyelven beszéljenek.
A tanácsülés végeztével Gajdos István és Medvigy István egyaránt csalódottságának adott hangot, hogy nem azt a változatot bocsátották szavazásra, amin előzőleg oly sokat dolgoztak. Elkeserítette őket, hogy nem vették figyelembe javaslataikat.
A megyeházán történtek krónikájához tartozik még, hogy annak falain kívül is forrtak az indulatok. A Szvoboda előzetesen békés demonstrációt jelentett be, a valóságban azonban agresszív, rájuk jellemző módon viselkedtek. Több, az épületből kijövő képviselőt is inzultáltak, válogatás nélkül mindenkin számon kérték a nyelvtörvényes határozatot. Lökdösődésbe kezdtek, sőt, egy-két pofon is elcsattant, a tüntetők egy csoportja megpróbált bejutni a megyeházára, amit csak nehezen tudtak megakadályozni a szolgálatot teljesítő rendőrök, csak a szerencsén múlott, hogy nem alakult ki súlyosabb incidens. A magyarellenes transzparenseket, lózungokat lengető radikálisok sértő szavakat skandáltak a magyarokra nézve. A legbölcsebb egy fiatalember volt, aki a tüntetők mellett elsétálva csendesen megjegyezte, „ahelyett hogy itt vagytok, inkább a történelmet ismernétek meg…”
