A kommunizmus bűneit Nyugaton még ma is sokan mentegetik, maga az Európai Unió is vonakodik egyértelműen elítélni – mondta Orbán Viktor miniszterelnök a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából szombaton rendezett megemlékezésen, a Rákoskeresztúri új köztemetőben. A központi megemlékezésen Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára azt mondta, a kommunizmus hatalomra jutásával Magyarországon „elköszönt az a világ, ahol a jog és a rend uralkodott”.
Mécsesek égnek a budapesti Terror Háza Múzeumnál a kommunizmus áldozatainak emléknapján (kép: MTI)
Orbán Viktor a Nemzeti Örökség Intézete (Nöri) megemlékezésén úgy fogalmazott: ma már nem szokás emlegetni, hogy a kommunizmus – akárcsak a nemzetiszocializmus – a XX. században „a Nyugat szellemi termékeként látta meg a napvilágot, ám a tőrőlmetszett nyugati gondolat végül nekünk, közép-európaiaknak lett kényszerű osztályrészünk. Eközben a Nyugatnak a kommunizmus megmaradt színtiszta elméletnek, kéretlen világboldogítók bizsergető szellemi izgalmának – fogalmazott a kormányfő.
Kiemelte, hogy az EU is vonakodik egyértelműen elítélni a kommunizmus bűneit, amit a XXI. században nem magyarázhat és nem menthet a baloldali pártszimpátia vagy pártbarátság. Mindez szerinte arra vezethető vissza, hogy míg a nácizmus bűnei felett ítéletet mondott a nemzetközi katonai bíróság, addig a kommunizmus bűncselekményeiről a rendszer bukása után a szabad világ képviselői nem hirdettek hasonlóan szigorú ítéletet.
Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából tartott szombati központi megemlékezésen Újbudán, az 1945–56 között kivégzettek emlékművénél azt mondta, a kommunizmus hatalomra jutásával Magyarországon „elköszönt az a világ, ahol a jog és a rend uralkodott. A társadalom megfélemlítését és a zsarnokság megteremtését célzó rendszer azért bukott el, mert ellenálltak neki titkos szigetek, a lélek és a gondolat várait, amelyeket megbéníthatott ugyan, de el nem pusztított a diktatúra” .
Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára Pécsen a Kovács Béla egykori kisgazda politikusról elnevezett általános iskolában tartott megemlékezésen elmondta, szabad ország csak szabadon beszélhet a múltjáról, amelynek elszenvedője volt. Kovács Béla hetven évvel ezelőtt történt elhurcolásáról azt mondta: e törvénytelen tett mindenki előtt biztossá tette, hogy totális diktatúra épül, amely porig rombolja a Magyarországot csaknem ezer éven át meghatározó értékrendet.
Nagy Gábor Tamás, az I. kerület Fidesz–KDNP-s polgármestere a budai Várban tartott emlékbeszédében azt mondta, a kommunizmus az ember ellensége, a kommunizmus 1956 előtti és utáni arca, Kádár és Rákosi lényegében ugyanaz. Kiemelte: a múlt században, ahol hatalomra jutottak a kommunisták, Oroszországtól Kambodzsáig, Kelet-Európától Kínáig, Kubától Afganisztánig, szisztematikusan irtották az embereket, a világon összesen mintegy százmilliót.
Számos korszaka, formája volt a kommunista terrornak. Az idei emlékév a kényszermunkatáborokba elhurcolt és ott megsemmisített milliókról szól – tette hozzá a Szentháromság téren a Gulag áldozatainak emléket állító barakk-kiállítás előtt tartott beszédében.
A Fidesz az emléknap alkalmából kiadott közleményében azt írta, az elnyomó ideológia és rendszer támadást jelentett az egyén és a nemzet szabadsága, szuverenitása ellen egyaránt. A magyar emberek a saját bőrükön tapasztalták meg a kommunizmus pusztító hatását, ezért az áldozatokra való emlékezés mellett kötelességünk ma is szembeszállni annak minden formájával. Hozzátették: mi ma is ragaszkodunk nemzeti függetlenségünkhöz, ahhoz, hogy saját dolgainkról mi magunk dönthessünk.
Szél Bernadett és Hadházy Ákos, az LMP társelnökei közleményükben jelezték, hogy az emléknapon újra benyújtják a parlamentnek az ügynökaktákkal kapcsolatos törvényjavaslatukat. Mint írták: nem volt értelmetlen az áldozatok szenvedése az elmúlt száz évben, ha megtesznek mindent a múlt megismeréséért, és levonják a következtetéseket. Az LMP azért küzd, hogy hozzák nyilvánosságra a bűnösöknek, a rendszer működtetőinek a nevét. Ezért is adják be ismét az ügynöklisták nyilvánosságáról szóló javaslatukat.
A Liberálisok szintén az ügynökakták nyilvánosságát követelték az emléknap kapcsán. Közleményükben úgy foglaltak állást, hogy addig nem lehet a kommunista diktatúra áldozataira igazán méltóképpen emlékezni, amíg a múlt eseményei nem teljes körűen megismerhetőek, és nem rendezik a rendszerváltás egyik nagy adósságát. Szerintük a társadalmi megbékéléshez, a múlt lezárásához elengedhetetlen az őszinte szembenézés a diktatúra bűneivel, de a jövő miatt is kulcsfontosságú, hogy tisztázzanak minden „gaztettet”.
Az Együtt közleményében azt írta, emlékezni kell a kommunizmus áldozataira, mert csak így lehetünk biztosak abban, hogy a történelem nem ismétli meg önmagát, és ami egyszer megtörtént, többé nem fog. Hozzátették: minden emberveszteség tragédia, különösen akkor, ha valakit származása vagy politikai meggyőződése miatt pusztítanak el vagy nyomorítanak meg. A kommunizmusban és a nácizmusban ez történt.
