Lapunk is beszámolt arról, hogy a palackba zárt és Zentánál kifogott, vérrel írt ’56-os levél kamarakiállítás keretében jelenleg a szegedi Móra Ferenc Múzeumban tekinthető meg február 6-tól. A vajdasági szakemberek bíznak abban, hogy a magyarországi történészek, levéltárosok érdeklődését is felkelti majd ez az eddig egyáltalán nem kutatott, értékes ’56-os dokumentum. „Nagyon jó lenne a történetet végiggombolyítani, és kideríteni, kik voltak, akik a Tiszába dobták, és mi lett velük” – nyilatkozta Pejin Attila, a zentai Városi Múzeum vezetője.
Utánajártunk, mit tudnak a szegedi, csongrádi, vásárhelyi szakemberek a levélről, illetve felkeltette-e kíváncsiságukat, érdeklődésüket a páratlan dokumentum. Medgyesi Konstantin, a szegedi múzeum sajtófelelőse abban bízik, hogy a hírek sok mindenkihez eljutnak, így hátha jelentkezik valaki, aki szemtanú volt, vagy bármilyen információval rendelkezik erről a több mint 60 esztendővel ezelőtt történt eseményről. „Ha lesz ilyen értelmű információ, akkor lehetne tovább lépni. Persze abban is bízunk, hátha levéltári források is előkerülnek még – mondta Medgyesi Konstantin.
A vásárhelyi Emlékpont titkársága válaszában megerősítette: a levéllel kapcsolatban múzeumuk sajnos nem tud információval szolgálni. „Mivel a szegedi múzeumban található jelenleg a levél, ezért ott, illetve a szegedi levéltárban lenne érdemes érdeklődni, hátha ők tudnak segíteni a levéllel kapcsolatos kérdések megválaszolásában”– olvasható a közleményükben.
Dr. Varsányi Attila főlevéltáros, a Csongrád Megyei Levéltár általános igazgatóhelyettese ugyancsak arról számolt be, hogy nem tudnak semmi konkrétumot a levélben leírt eseménnyel, illetve annak szerzőjével kapcsolatban, viszont megígérte, ha a kollégákkal történő konzultáció után bármilyen újdonság, érdemleges adat előkerül, értesíteni fog.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc csongrádi eseményeivel helytörténész és néprajzkutató is foglalkozott, tudtuk meg Georgiádes Ildikó főlevéltárostól, a csongrádi fióklevéltár igazgatójától. Sem Dudás Lajos helytörténész (Csongrád 1956 kézirat), sem dr. Gyöngyössy Orsolya (1956 Emlékezés és emlékezet. Október 23-a megünneplése és a forradalom történelmi emlékezetének megszerkesztése napjainkban. Egy kutatószeminárium tanulságai. Szeged, 2006) nem említi munkájában a levelet. 2006-ban a levéltár, a gimnázium és a város által rendezett konferencián sem hangzott el a téma kutatóinak előadásában erre vonatkozó adat. Érdeklődésünkre az igazgatónő elmondta, a Nemzeti Emlékezet Bizottság Hivatala tudományos kutatója, Gulyás Martin évek óta kutat levéltárukban. Őt kereste meg kérésével és az általunk feltett kérdésekkel. Most ugyan több folyamatban lévő munkája van, de nem zárkózott el, sőt felvállalta a kutatást, újságolta boldogan az igazgatónő. Gulyás úr Budapesten dolgozik, így több olyan levéltárat, gyűjteményt fel tud keresni, melyek iratanyaga talán megadja a válaszokat a kérdésekre. Megbeszélték, ha sikerrel jár, a csongrádiak által kiadott és szerkesztett helytörténeti periodikában megjelentetik az írását. „Melyből természetesen az ön számára is megküldünk egy példányt” – ígérte Georgiádes Ildikó. Ezek után mi is felvettük a kapcsolatot Gulyás úrral, ha bármit megtudunk, olvasóink lesznek az elsők, akik erről tudomást szerezhetnek.
