Kövér László szerint az 1956-os forradalom és szabadságharc tanulsága napjainkban arra figyelmeztet, hogy a saját önazonosságának védelme nélkül Európa és az Európai Unió tragikus vesztese lehet az Európán kívüli nagyhatalmi erők és az „államok fölötti, demokratikus felhatalmazás és ellenőrzés nélkül működő háttérhatalmak gátlástalan érdekérvényesítésének”. Az Országgyűlés elnöke erről a parlament tegnapi ünnepi ülésén beszélt.
Az Országgyűlés ünnepi ülése az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója alkalmából (Fotó: MTI)
Kövér László szerint az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc megkerülhetetlen tanulsággal szolgált a korabeli Európának, hiszen a nagyvilág felismerhette a kommunizmus igazi arcát, de éppen oly fontos az üzenete a mai európai generációk számára. Úgy fogalmazott: „A forradalom és szabadságharc tanulsága napjainkban pedig arra figyelmeztet, hogy a saját önazonosságának, önrendelkezésének és önbecsülésének fenntartása és védelme nélkül egész Európa, az egész Európai Unió tragikus vesztese lehet az Európán kívüli nagyhatalmi erők és az államok fölötti, demokratikus felhatalmazás és ellenőrzés nélkül működő háttérhatalmak gátlástalan érdekérvényesítésének.” Hangsúlyozta: „1956 magyarjai azt üzenik a 21. századnak, hogy a nemzeti önazonosság, önrendelkezés és önbecsülés soha nem veszélyforrás, hanem mindig erőforrás egy közösség számára, így Európa és az Európai Unió számára is. Egy olyan globális versenyben, amelyben az identitás egyre inkább politikai és gazdasági versenyképességi tényezővé válik, Európa nem állhat helyt a közös keresztény civilizációs alapokra épülő, sokszínű nemzeti kultúrák alkotta európai identitás nélkül.” Kövér hozzátette: A magyar 1956 azt üzeni a 21. századnak, hogy a népakaraton nyugvó állami szuverenitásokból sem a népakarat, sem az állam, sem annak szuverenitása nem vonható ki, mert ellenkező esetben a demokrácia leépülése, anarchia és alávetettség vár Európára.
Az ünnepi ülésen, amely a történelmi zászlók bevonulásával, valamint a Himnusz eléneklésével kezdődött, Kövér László úgy vélte: az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc eszményei és értékei arra köteleznek, hogy olyan Európai Uniót, és benne egy olyan magyar államot építsünk, amely szolgálja, és nem kiszolgáltatja az európai és a magyar polgárokat. Megjegyezte: félreismeri és lebecsüli a magyarokat, aki napjainkban úgy gondolja, hogy „cukorral vagy korbáccsal, hazugsággal, nyomásgyakorlással és fenyegetéssel” rávehetőek leszünk 1956 örökségének megtagadására, történelmi eszményeink és elveink feladására.
Kiemelte: 1956 hősei egy olyan rendszerrel, a szovjet kommunizmussal szálltak szembe, amely a nemzeti önazonosság megtaposásán, az állami önrendelkezés felszámolásán és az önbecsülést romboló társadalmi és gazdasági megalázáson és méltánytalanságon alapult. Rámutatott: ennek a rendszernek Magyarország nem önszántából lett része, hanem a közép- és kelet-európai sorstársaival együtt, a második világháború után a nyugati nagyhatalmak és a Szovjetunió közötti geopolitikai játszmák áldozataként „lökték oda rabnak”. Kövér László a forradalom leveréséről szólva kiemelte: 1956. november 4-én a Szovjetunió több harckocsival támadt Magyarországra, mint 1939-ben Hitler Lengyelországra, hatvanezer kiképzett szovjet katona zúdult néhány ezer, katonailag képzetlen vagy hiányosan felszerelt, többnyire fiatal civil szabadságharcosra. „Több mint háromezer halott az utcákon (közöttük az éppen ma 60 éve itt, a Kossuth téren géppuskatűzzel legyilkolt név szerint ismert 71 és ki tudja, mennyi ismeretlen áldozat), húszezer sebesült, húszezer koncepciós per, több mint kétszáz végrehajtott halálos ítélet, ezer Szovjetunióba elhurcolt magyar ember, tizenháromezer internált belföldön, kétszázezer szülőföldjét elhagyni kényszerülő menekült és egy több mint harminc esztendőre újra berendezkedő, hazaárulásban és emberölésben fogant, nemzetellenes és velejéig gonosz kommunista diktatúra” – Kövér László szerint ezt kapta büntetésként a magyar nép 1956-ért.
Úgy vélte: „vérrel és áldozattal megszentelt jutalomként” pedig azt kapták a magyarok 1956-tól, hogy 12 nap alatt visszanyerték a szabadság, a méltóság és a felelősségvállalás lélekemelő erejét. Ezen erő segítségével születhetett újjá 1990-ben a demokratikus Magyarország, ezen erő segíti ma is Magyarországot az euroatlanti szövetségekben, hogy az ezekből fakadó kötelezettségei teljesítése és jogai gyakorlása során megőrizze méltóságát, egyenjogúságát és függetlenségét – tette hozzá.
Kövér László hangsúlyozta: kegyelettel emlékeznek a kommunizmus minden magyar, lengyel, német és más nemzethez tartozó áldozatára, a kommunizmus elleni harc minden mártírjára. „Örök hála 1956 velünk élő hőseinek. Köszönet lengyel és német barátainknak, köszönet mindazon szabadságszerető polgárnak, akinek segítségére mindig számíthatunk a magyar és az európai szabadság érdekében” – zárta beszédét a házelnök.
Az ünnepi ülésen elnöklő Latorcai János külön köszöntötte Áder János köztársasági elnököt, Orbán Viktor miniszterelnököt, az 1956-os szervezetek képviselőit, az 56-os események jelen lévő szemtanúit, politikai üldözötteket, a jelen lévő volt közjogi méltóságokat, a külhoni magyar közösségek képviselőit, a magyar történelmi egyházak képviselőit, a magyar EP-képviselőket, valamint Stanislaw Tillich-et, a német parlament felsőházának (Bundesrat) elnökét és Marek Kuchcinskit, a lengyel Szejm elnökét, akik fel is szólaltak az ülésen.
Marek Kuchcinski beszédében kiemelte: Európában nemzetek élnek együtt, nem pedig egy etnikailag és kulturálisan egységes nép, és Közép-Európában mindenki érti, hogy bár különbözőek vagyunk, ebben rejlik a legnagyobb erőnk. Mi is megerősíteni, megújítani akarjuk Európát, de a magyar–lengyel barátság is bizonyítja, hogy a különbözőségek megőrzése mellett is lehetséges az együttműködés – mutatott rá. Úgy vélte, a lengyel és a magyar sors összefonódik, aminek oka, hogy népei mindig is közös értékeket vallottak, szolgálni akarták a hazájukat. Közös vonásként említette, hogy mindkét országban a kereszténység határozta meg a legfontosabb értékeket. A magyarok és a lengyelek a történelem túlnyomó részében szövetségesek voltak, és a nemzeti felkelésekben is segítették egymást – emlékeztetett. Hozzátette: az is hasonlóság a két nép között, hogy nehéz helyzetekben a magyarok és a lengyelek mindig Istenhez fohászkodtak.
Stanislaw Tillich, a német Bundesrat elnöke hangsúlyozta: azok, akik 1956-ban feláldozták életüket a kilátástalan küzdelemben, a 20. század hősei közé tartoznak, áldozatuk nem volt hiábavaló, mert nemcsak a saját országukért, hanem egész Európáért harcoltak. Mint mondta, akkoriban Közép-Európa több országában is a szabadság és önrendelkezés utáni vágy kötötte össze az embereket, a vágy a demokrácia iránt, az idegen uralom és a kommunizmus megszüntetése iránt. A szabadság szelleme szállt 1956 októberében Magyarországra, reménnyel és bizakodással teli napok voltak ezek, úgy tűnt, a szabadság, a demokrácia és az önrendelkezés csak karnyújtásnyira van – emlékeztetett. Hozzátette: e cél elérését megérdemelte volna ez a büszke, nagy múltú ország, de sajnos a remény itt is csak rövid ideig élhetett, a harcot nem lehetett megnyerni a szovjet túlerővel szemben. Kiemelte: Európa jövőjéről beszélve emlékezni kell arra a hosszú és nehéz útra, amely a szabadsághoz vezetett, emlékezni kell a közös európai értékeinkre, képesnek kell maradnunk a párbeszédre, a kihívásokat a másik szemszögéből is látnunk kell, és nem szabad elfeledni, mennyi mindent éltünk már át együtt.
Az ünnepi ülésen a történelmi zászlók kivonulása és a Szózat eléneklése után ügyrendben kért szót Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője, aki jelezte: szeretné, ha a jegyzőkönyvbe belekerülne, hogy „az 1956-os forradalmat szovjet segítséggel vérbefojtó Magyar Szocialista Munkáspárt utódjaként megalakult Magyar Szocialista Párt frakciója” az ünnepi ülésen nem vett részt. Az elnöklő Latorcai János közölte: a jegyzőkönyvben rögzítik ezt a „sajnálatos tényt”.
Tóth Bertalan, az MPSZ frakcióvezetője kedden, Budapesten, a Forradalom lángjánál tartott megemlékezésen leszögezte, az MSZP-frakció nem hajlandó együtt ünnepelni egy olyan kormánnyal, párttal, amely nemzeti egységet hirdet, de a többséget kirekeszti. Tóth Bertalan azzal is indokolta frakciója távolmaradását az ünnepi parlamenti ülésről, hogy nem hajlandók együtt ünnepelni egy olyan párttal, amely korábban kordont bontott, vasárnap viszont kordont épített, és rendőri brutalitásról beszél tíz éve, de elnézte, hogy embereket verjenek meg egy nemzeti ünnepen.
Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára kedden az MTI-hez eljuttatott közleményben reagált Tóth Bertalan nyilatkozatára. Kiemelte: a szabadságharc 60. évfordulója az MSZP számára is jó lehetőség lett volna arra, hogy tisztázza 1956-hoz fűződő viszonyát. Jóvátehették volna 2006-ot is, amikor a forradalom 50. évfordulóját kormánypártként tették tönkre – mutatott rá, hozzátéve: az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóját meggyalázták, brutális erőszakot és rendőrterrort, gumilövedékeket, gumibotot, könnygázt, vízágyút, lovas rendőröket és viperát vetettek be a békés tömeg ellen. A szocialisták a mostani évfordulón bizonyíthatták volna: számukra is jelent valamit, hogy voltak ezrek, akik az életüket adták Magyarországért – közölte a parlamenti államtitkár.
