Vélhetően most sem lesz másként, már másnap vagy rögtön a rendezvény végeztével el fog indulni a számháború, hogy hányan vettek részt a legújabb Békemeneten. Az ellenzéki sajtó kicsinyíteni fogja a számokat, a Fidesz szerint viszont még soha ennyi ember nem vett részt a jobboldaliakat mozgósító rendezvényen, mint amennyi tegnap. Lánczi Tamás, a Századvég igazgatója szerint a tegnapi nemzeti ünnep – a maga két békemenetével és különálló pártünnepségeivel – egy választások előtti erődemonstráció volt, és biztos, hogy „több százezren vonultak az utcákon”.
Nem vitás, hogy ezt az erődemonstrációt ki nyerte meg, az eseményekről készült fotók is tanúsítják, hogy melyik oldalon vonultak és gyülekeztek a százezrek és melyiken az ezrek. Ez azonban nem jelenti az április 8-i szavazás megnyerését is, amire a hódmezővásárhelyi előrehozott polgármesteri választás ténye ébresztette rá a győzelmekben elkényelmesedett jobboldali tábort. Ez a választási eredmény indította arra Bayer Zsolt és Bencsik András szerkesztőket, publicistákat a hódmezővásárhelyi döbbenet másnapján, hogy négy év kihagyás után meghirdessék a sorrendben hetedik Békemenetet. A szervezést most is a CÖF-CÖKA civil szervezet vállalta magára. Előrendezvényként fél 12-től a CÖF-CÖKA és a Gazeta Polska civil klubjai megtartották hagyományos megemlékezésüket a Bem József téren. Itt kezdett el gyülekezni 12 órakor a tömeg, és fél 1-kor indult el a Parlament elé, hogy meghallgassa Orbán Viktor ünnepi beszédét.
A Békemenetre – amint arról a magasra tartott feliratok tanúskodnak – az ország minden részéből érkeztek, jelen voltak a határon túliak képviselői is. Sok lengyel is részt vett a rendezvényen, ami immár a Békemenet hagyományának mondható.
A két nép sorsközösségen alapuló barátságát emelték ki a Bem téri ünnepségen is, amelyben a forradalom hőseire emlékeztek. Csizmadia László, a CÖF alapítója, a CÖKA kuratóriumi elnöke az MTI tudósítása szerint azt mondta: 1848–49-ben és 1956-ban a két nép vállvetve küzdött a szabadságért, majd 1989–90-ben egymást segítve söpörték ki a szovjet gyarmatosítókat. Most mindkét népnek a brüsszeli bürokráciától és az ultraliberális ideológiától kell megvédenie magát. A kérdés 1848 óta nem változott: rabok legyünk vagy szabadok – összegezte Csizmadia László.
Az ünnepségen felolvasták Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök levelét.
Tomasz Sakiewicz, a Gazeta Polska főszerkesztője arról beszélt, hogy a mai Európának a szabad nemzetek Európájává kell válnia. Magyarország szuverén államként megerősítette az Európai Unióban elfoglalt pozícióját, és immár két éve Lengyelország is követte ezen az úton. Mindennek nyomán pedig a visegrádi együttműködést is sikerült helyreállítani – fűzte hozzá.
„Ma elmondhatjuk az európai diktátoroknak: ha közös Európát akarnak látni, jöjjenek Budapestre, és nézzék meg, hogy csinálják ezt a lengyelek és a magyarok” – üzente Tomasz Sakiewicz.
A fél egykor a Kossuth tér felé elindult Békemenet elején a szervezők egy molinót vittek, amelyen az állt: „A haza minden előtt” – Ez ismert idézet a Himnusz költőjétől, Kölcsey Ferenctől. Az első sorban állók között volt Csizmadia László, a CÖF alapítója és szóvivője, a CÖKA kuratóriumi elnöke, Bencsik András, a Demokrata című lap főszerkesztője, Fricz Tamás, a CÖF másik alapítója. A molinót tartók között ott lehetett látni Bayer Zsolt újságírót, Stefka István lapigazgatót, ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogászt, Széles Gábor üzletembert is.
A kokárdás emberek tömegében magyar, lengyel és székely zászlókat lehetett látni, nem volt viszont árpádsávos zászló. Elmaradhatatlan kellékként ott voltak a Békemeneten részt vevő települések, régiók táblái is. Mások „Szavazz!,” „Fidesz”, „Április 8.” feliratú és a lengyel–magyar barátságot éltető táblákat hoztak magukkal. A tömeg a lengyel szakszervezeti föderáció, a Szolidaritás lengyel nevét („Solidarnosc”) skandálta – az MTI tudósítása szerint.
Ott lobogott a menet elején egy nagy méretű nemzeti színű zászló is, amelyen angolul az állt: „Hungary protects Europe!” (Magyarország megvédi Európát!)
A Békemenet elindulása előtt Bayer Zsolt publicista szólalt fel, aki arról beszélt, hogy egész Európa megosztott, az egyik oldalon állnak a kétdimenziós emberek, akik számára csak az egyén, a szabadság létezik; akik megfosztattak a vallási, nemzeti, családi és nemi identitásuktól; akik azt gondolják, egyedül ők képviselik a modernitást és Európát. A másik oldalon állnak azok az ismert jobboldali publicista szavai szerint, akiket az előbbiek maradinak tartanak, olyanoknak, akik szerintük kizárják magukat a modern világból és a modern Európából: akik szerintük nacionalisták, soviniszták és fasiszták. Valójában viszont ők azok, akik azokat az eszméket, értékeket képviselik, amelyektől Európa Európa lett. Ők azok, akik még tudják, mit jelentenek az Isten, a nemzet, a haza, a család, a gyermek szavak. A genderforradalomra utalva a publicista még hozzátette: ők azok, akik még tudják, mit jelent a férfi és az asszony.
Bayer Zsolt az Európára leselkedő veszélyt ismét Bem József lengyel szabadságharcos példájával illusztrálta. Bem a szabadságharc bukása után társaival együtt az Oszmán Birodalomba menekült, ahol – hogy megmeneküljön a cárnak történő kiadatás elől – felvette a muszlim hitet, és Murat pasaként halt meg Aleppóban. Bayer Zsolt szerint a történet máig ható üzenete az, hogy „soha többé ne érkezzen el egy olyan világ, amikor az életünkért cserébe le kell mondanunk a saját hitünkről”.
A Békemenet a Margit hídon át a Szent István körúton, a Bajcsy-Zsilinszky úton és az Alkotmány utcán át békésen vonult a Parlamenthez a központi állami megemlékezésre. Itt meghallgatták Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi beszédet.
Az MTI szerint a tömeg vonulás közben az el-eleredő esőben a Kossuth Lajos azt üzente című dalt, a székely himnuszt és a régi magyar himnuszt, a Boldogasszony Anyánkat énekelte. A vonulókat számos járókelő megtapsolta. Amikor a tömeg eleje a Jászai Mari térre érkezett, akkor indultak el az utolsók a Bem-szobortól.