Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének és a szovjet csapatok bevonulásának hatvanegyedik évfordulója alkalmából tartottak megemlékezéseket Magyarország-szerte szombaton, a nemzeti gyásznapon, amelyen a közjogi méltóságok, a kormány képviselői és a kormánypártok mellett több ellenzéki párt is felhívta a figyelmet az ország függetlenségének fontosságára. November 4-ét a Magyar Kormány hivatalosan 2013-ban nyilvánította nemzeti gyásznappá.
A hivatalos megemlékezések az Országház előtti Kossuth Lajos téren reggel 9 órakor kezdődtek, ahol a hagyományoknak megfelelően Áder János, Magyarország köztársasági elnöke jelenlétében katonai tiszteletadás mellett előbb felvonták, majd félárbócra eresztették Magyarország lobogóját. A parlament főlépcsője feletti két erkélyen egy magyar zászló, valamint egy fekete gyászzászló lengett. A megemlékezésen részt vett mások mellett Benkő Tibor honvéd vezérkari főnök, a diplomáciai, valamint a katonai attasétestület több tagja, illetve a pártok, a katonai és az állami szervezetek képviselői is. Az eseményen közreműködött a Honvéd Díszzászlóalj, a Nemzeti Lovas Díszegység, valamint Budapest Helyőrség Zenekara.
A központi megemlékezést Budapest XVIII. kerületében, a Hargita téren álló 1956-os emlékműnél tartották meg, ahol Kucsák László fideszes országgyűlési képviselő hangsúlyozta, az akkori rendszert az egész magyar nép söpörte el; a világon páratlan szabadságharc bontakozott ki, amely azért indult, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, miként éljen. Kijelentette: nemcsak a forradalom hőseire és áldozataira kell emlékezni, hanem azokra is, akik nem tudták kibontakoztatni tehetségüket, vagy el kellett hagyniuk hazájukat. Mint mondta, 1956-ban halottak napja után kezdődött az igazi gyász, amikor november 4-én megindult az előre megtervezett támadás: a tankokkal, lánctalpasokkal érkező megszálló szovjet hadsereget a lőrinciek is láthatták az Üllői úton. Hozzátette, a hősies ellenállás több helyen tovább folyt, az év végére viszont a fegyveres ellenállás elbukott. Kucsák László kitért arra is, hogy a felvonulások, harcok szünetében az emberek alig várták „az életmentő kenyeret”; a XVIII. kerületi Béke térnél lévő pékségnél több száz méteres sorban várakoztak az emberek; egy szovjet tank lövedékétől, majd az azt követő sortűzben 21 pestszentlőrinci vesztette életét, a legfiatalabb áldozat 13, a legidősebb 81 éves volt. Elmondta: a pestszentlőrinci és pestszentimrei utcai kövekből épült emlékmű őrzi a forradalom áldozatainak a nevét.
Ughy Attila (Fidesz-KDNP), a kerület polgármestere arról beszélt, a gyásznapon arra emlékezünk, amikor Magyarországon jobban akartak élni, mint bármikor, majd hozzátette, ez volt Európa legdicsőségesebb két hete. Kifejtette: az egyén nem az egyénért, hanem a közösségért harcolt, félelem nélkül, elszántsággal. A világ egyik legnagyobb és legerősebb hadseregével szemben hétköznapi emberek ragadtak fegyvert, építettek barikádokat. Az, hogy erről később hallgatni kellett, „a történelem legmocskosabb történetei közé tartozik” – jegyezte meg a polgármester, hozzátéve: még most sem ismert a forradalmárok gyilkosainak teljes névsora. Ughy Attila elmondta, a Hargita téri emlékművön összesen 2354 név szerepel, ami 2354 emberi sorsot, születést, életet és halált jelent. A köztük lévő 59 kerületi lakos neve azt jelzi, hogy Pestszentimre-Pestszentlőrincen sosem féltek, ha a hazáért kellett harcolni – fűzte hozzá.
A Rákoskeresztúri új köztemetőben Boross Péter, a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke a magyarság kivételes szabadságvágyáról beszélt. Nincs még egy nép a környezetünkben, amely annyiszor kelt volna fel reménytelenül a szabadságért, mint a magyar – jelentette ki a volt kormányfő a Nemzeti Gyászparkban a Nemzeti Örökség Intézete, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság, valamint a Szabadságharcosokért Közalapítvány közös rendezvényén. Úgy fogalmazott: amikor az elnyomás, az „idegenesség” eluralkodik, akkor gyönyörű szabadságharcokkal ékesítjük történelmünket. Hozzátette: ez történt 1956. október 23-án is, amikor „felrobbant a nemzet lelkében a szabadságvágy”. A másik fontos történelmi tapasztalatnak azt nevezte, hogy „csak magunkra számíthatunk”. Ezt erősíti a Rákóczi-szabadságharc, 1848–49 emlékezete, és ezt erősítik az 1956-ban történtek is, amikor „a Nyugat sietett megnyugtatni a Szovjetuniót”, hogy nincsenek érdekei Magyarországon. Semmilyen nagy súlyú tiltakozás vagy az agresszor elleni embargó nem volt – fűzte hozzá. Vagyis – folytatta – „soha ne számítsunk arra”, hogy bármely hatalom felvállalja az érdekeinket, ha azok nem esnek egybe az övéivel. Arról is beszélt, hogy egyre többen vannak azok, akik számára 1956 már csak történelem, és egyre inkább azzá válik. Ezért „kötelességünk újra és újra megemlékezni és utódainkra ráhagyni” ezt az emlékezetet. Kötelességünk megteremteni a feltételeit annak, hogy a következő generációk se felejtsék el a hősöket, és tisztelegjenek előttük – mondta, majd hozzáfűzte, ugyanakkor kötelessége minden magyarnak felemelni a szavát, ha a mártíromságot nem tisztelő hangok erősödnek fel. Mint mondta, szilárdnak kell lennünk abban, hogy arra neveljük az utódainkat, hogy a haza minden előtt.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének és a szovjet csapatok bevonulásának 61. évfordulója alkalmából a Magyar Kormány nevében Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára közleményében arra hívta fel a figyelmet, hogy a Magyarországot megszálló szovjet haderő ugyan leverte a forradalmat, de az ötvenhatosok áldozata nem volt hiábavaló, mivel az ő küzdelmük alapozta meg az ország mai szabadságát. Dömötör Csaba emlékeztetett: 61 évvel ezelőtt ezen a napon indult meg a szovjet csapatok intervenciója Magyarország ellen, a túlerővel folytatott harcokban és a megtorlásokban pedig több ezren vesztették életüket.
Az ellenzéki pártok képviselői közül Szél Bernadett, az LMP társelnöke sajtótájékoztatón jelentette be, hogy újra benyújtják az Országgyűlésnek az átvilágítást, valamint az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát célzó törvényjavaslatukat, majd Hadházy Ákossal, a párt másik társelnökével az V. kerületi Vértanúk terén fejet hajtottak Nagy Imre mártír miniszterelnök szobránál. A Párbeszéd közleményben tudatta, hogy Karácsony Gergely, az ellenzéki párt miniszterelnök-jelöltje és társelnöke, valamint Juhász Péter, az Együtt elnöke az 1956-os forradalom hőseire emlékezve koszorút helyezett el a 301-as parcellánál. A Magyar Liberális Párt szintén közleményben figyelmeztetett, a szabadságért folytatott küzdelem soha nem érhet véget, és mindent meg kell tenni azért, hogy Magyarország meg tudja őrizni függetlenségét.
A nemzeti gyásznapon a Szent István-bazilikában emlékkoncertet tartottak, a Terror Háza Múzeumnál pedig az emlékezők egész nap gyertyagyújtással tiszteleghettek az áldozatok előtt, de a budapesti rendezvények mellett Zalaegerszegen, Keszthelyen, Pécsett, Szolnokon, Szegeden, Miskolcon, Geszteréden, Kaposváron, Szombathelyen és egyéb helyszíneken is tartottak megemlékezéseket, illetve koszorúzásokat az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének és a szovjet csapatok bevonulásának 61. évfordulója alkalmából.
