1492. december 5. után Kolumbusz kényszerűségből 39 embert hagyott maga mögött a megtalált szigeten, ők azonban gyorsan feltalálták magukat, s az áhított arany reményében előbb viszályt keltettek a helyiek között, majd megfertőzték őket mindenféle európai nyavalyával.
Manapság Tortuga nevét többen ismerik a Földön, mint magát Haitit, mert a kalózok paradicsoma ott volt, s hát annak filmbeli vezérét Emir Kusturica még az államelnökhöz is elvitte.
A testvériség, egyenlőség és szabadság bajnokai a Nagy Forradalom hatására megszüntették a rabszolgaságot, majd néhány évre rá ismét bevezették azt (a dohánybiznisz az dohánybiznisz). Belháborúk, államcsínyek sora, mígnem megérkezett a nagy felszabadító, az USA, hogy aztán utána újabb diktátorok jöjjenek. Duvalier, majd a fia, akit a népharag 1986-ban elűzött. Na, erre már emlékszek, meg abban az évben Csernobilre is...
A karib-tengeri térség. Nem tudja az ember, melyik sziget a szebb gyöngyszem. Egyedül ez a szerencsétlen Haiti lóg ki a sorból, amelyet most olyan katasztrofális földrengés sújtott, hogy ez azzal a cunamival ér fel, amely 2004-ben az Indiai-óceán térségét döntötte romba.
Összedőlt épületek, megsemmisült ország. Sérült emberek, akik az őket ért sokkhatás nyomán csak révetegen néznek a távolba. Riadt lakosság, amely az eltűnt szeretteit keresi a romok alatt. Tehetetlenül, mert szegénységükben jóformán még egy csákányuk sincs kiásni az élőket-holtakat...
Vádolom a nagyhatalmakat, amelyek most odavetnek néhány fityinget, hogy ismét a Nagy Megmentők szerepében tetszeleghessenek. Vádolom őket, mert a segítség nagysága csak nevetséges töredéke annak, amit az elmúlt másfél évben a népszipolyozó bankoknak adtak.
Vádolom a fejlett világot, hogy nem figyelmeztette ezt a szerencsétlen népet, vádolom a hatalmasokat, mert olyan ez a világ, hogy csak kevesen vannak otthon benne.
Vádolok mindenkit, mert...
Vádolom magamat, mert itt ülök, tehetetlenül, tenni nem tudva, nem merve az ellen, hogy ilyen ez a világ...
