Jemen az Arab-félsziget déli részén, Szaúd-Arábia szomszédságában fekvő ország, ahol több mint egy évtizede fegyveres konfliktus zajlik. Bár a Közel-Kelet egyik legszegényebb állama, földrajzi fekvése miatt kiemelt jelentőségű: partjai mentén haladnak a Vörös-tenger és az Ádeni-öböl közötti fontos tengeri útvonalak. A háború az elmúlt időszakban új fordulatot vett: Jemen déli és keleti térségeiben már nemcsak a húszik és a szaúdi vezetésű koalíció áll egymással szemben, hanem a két fő szövetséges, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek között is rivalizálás bontakozott ki.
A dél-jemeni kérdés nem új keletű. Jemen 1990-ben Észak- és a korábban kommunista Dél-Jemen egyesítésével jött létre, ám az egység már a kezdetektől törékeny volt. A déli tartományok politikai és gazdasági marginalizációra panaszkodtak, ami 1994-ben polgárháborúhoz vezetett, majd tartós elégedetlenséget hagyott maga után. A szakadár törekvések 2005 után újra szervezett formát öltöttek: a 2007-ben létrejött Dél-Jemeni Mozgalom már a 2010-es évek elején nyíltan követelte a korábbi Dél-Jemen szuverenitásának visszaállítását.
A jemeni polgárháború 2015-ös kezdetekor Rijád és Abu-Dzabi közös célja a jelentős hatalomátvételt végrehajtó Irán-barát Anszarullah mozgalom, vagyis a síita húszik legyőzése, valamint a lemondását követően elmenekült, majd Szaúd-Arábiában menedéket találó Abed Rabbó Manszúr Hádi elnök visszahelyezése volt. A koalíció az első években viszonylag egységes volt, ám idővel felszínre kerültek az eltérő stratégiai érdekek. Szaúd-Arábia egy egységes, s általa irányítható Jement képzelt el, amely biztonsági ütközőzónaként szolgálhatna déli határai mentén. Az Emírségek azonban egy másik stratégiát kezdett követni, amely a déli és keleti partvidék, a kikötők, valamint a tengeri útvonalak ellenőrzésére épült, és nyitott volt a dél-jemeni szakadár törekvések politikai hasznosítására is.
A fordulópont 2019-ben következett be, amikor az Emírségek kivonta reguláris erőinek zömét Jemenből. Ez azonban nem a kivonulás végét, hanem a módszerek megváltozását jelentette. Abu-Dzabi ettől kezdve a Dél-Jemeni Mozgalomból kinövő Déli Átmeneti Tanácsot (STC) támogatta pénzzel, fegyverrel és politikai eszközökkel. A szervezet gyorsan Dél-Jemen meghatározó szereplőjévé vált, átvette az ellenőrzést Áden felett, és fokozatosan kiterjesztette befolyását a déli partvidékre, majd keleti irányba is.
A szaúdi–emírségi feszültség akkor vált nyílttá, amikor az STC kelet felé terjeszkedett, s megjelent Hadramautban és el-Mahrában. Ezek a térségek Szaúd-Arábia számára stratégiai jelentőségűek: egyrészt itt húzódik Rijád déli biztonsági mélysége, másrészt ezek Jemen legfontosabb olaj- és energiaútvonalai, valamint az Arab-tengerhez vezető kijáratok. Az emírségi befolyás erősödését Rijád közvetlen fenyegetésként értelmezte.
A helyzet eszkalálódását jól mutatja, hogy Szaúd-Arábia decemberben ultimátumot intézett az Emírségekhez a jemeni erők kivonásáról, majd légicsapásokat hajtott végre az emírségi hátterű szállítmányok és szövetséges erők ellen. Ezzel párhuzamosan a Déli Átmeneti Tanács nyíltan az elszakadás irányába tett lépéseket, amit Rijád elítélt. A konfliktus így már nem csupán katonai, hanem politikai és gazdasági síkon is elmélyült.
A háttérben jelentős gazdasági érdekek húzódnak meg. A dél- és kelet-jemeni térségekben találhatók az ország legfontosabb kőolaj- és földgázmezői, valamint a kulcsfontosságú kikötők. Ezek ellenőrzése nemcsak bevételt jelent, hanem döntő befolyást is Jemen jövőbeli politikai berendezkedésére. A koalíciós kormány belső megosztottsága közben tovább gyengíti a Szaúd-Arábia által támogatott oldalt, miközben a húszik számára kedvezőbbé válik az erőegyensúly.
Összességében Jemen ma már nem csupán belső konfliktusok színtere, hanem a szaúdi–emírségi rivalizálás terepe. Az Ádenben és Dél-Jemen több térségében zajló legutóbbi fegyveres összecsapások azt jelzik, hogy a két korábbi szövetséges ellentétei akár nyílt konfrontációba fordulhatnak. Ha ez az állapot tartós marad, Jemen három részre tagolódása is reálissá válik, ami nem az ország gazdasági súlya, hanem a térség stratégiai útvonalai és a nagy olajtermelők közötti feszültség miatt a kőolaj világpiaci árára is hatással lehet.
Nyitókép: Az STC dél-jemeni katonái készenlétben állnak egy ellenőrzőponton Ádenben. Fotó: AP via Beta
