Elégedetten térhetett haza a NATO-csúcstalálkozóról Donald Trump amerikai elnök. A szövetség tagjai elfogadták a katonai kiadások radikális emelésére vonatkozó régi követelését, és a szerdán befejeződött hágai konferencián megjelenteknek eldicsekedhetett az amerikai haderő Irán ellen június 22-én végrehajtott légicsapásainak eredményeivel is. És azzal, hogy a támadás és az ő közbenjárása kulcsfontosságú volt az izraeli–iráni háború június 24-ei befejezéséhez, amit előzőleg személyesen jelentett be. Mármint a tűzszünetet.
Azóta többször is szétkürtölte: sikerült megsemmisíteni – az eredeti célként kijelölt – iráni nukleáris kapacitásokat, központokat. Kilátásba helyezett újabb csapásokat is, ha Teherán folytatná atomprogramját, új nukleáris létesítmények építésével. A NATO-csúcson utalt arra is, hogy amerikai és iráni delegációk már a jövő héten találkozhatnak, s folytathatják az áprilisban megkezdett megbeszéléssorozatot Teherán atomprogramjáról. Ám arról már kétértelműen fogalmazott, hogy sikerül-e megállapodást aláírni.
Irán időközben jelezte: nem törekszik nukleáris fegyverek gyártására, az ezzel kapcsolatos vitás kérdéseket pedig kész tárgyalásokkal rendezni. Maszúd Peszeskján államfő hivatala arról is tájékoztatott, hogy Teherán kész „a nemzetközi normák keretein belül” rendezni a nézeteltéréseket az Egyesült Államokkal. Steve Witkoff, az amerikai elnök közel-keleti különmegbízottja ezek után azt nyilatkozta az NBC tévének, hogy főnöke egy „átfogó békemegállapodást” keres Iránnal, amely túlmutat a nukleáris kérdésen.
Mások azonban úgy ítélik meg, hogy Teherán – az izraeli és amerikai katonai csapások miatt, s a rezsim fennmaradása érdekében – felgyorsíthatja az atomfegyver kifejlesztését. Az iráni parlament szerdán elfogadott egy (további megerősítésre váró) törvényt arról, hogy az ország függessze fel az együttműködését az ENSZ nukleáris felügyeleti ügynökségével (IAEA). Ha erre sor kerülne, egy időre elkerülhetné a külső megfigyelést.
Hírek szerint Irán megmenthette, elrejthette atomprogramjának több (fontos) összetevőjét. Így a dúsított uránkészletét, vagy legalábbis egy részét, amelyből – további finomítás és egyéb változtatások után – atomfegyver gyártható.
Teherán mindig is azt állította, hogy nukleáris programja békés célú. Ám az ehhez szükséges urán dúsítási szintjét, a 3,67 százalékot, gyakran túllépte, elérve a 60 százalékos szintet.
Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter a háború kezdete után is azt nyilatkozta, hogy hazája folytatni akarja az atomprogramot. A tűzszünet kihirdetése óta szóvivője is megerősítette ezt. Eszmail Bakaei kijelentette: az atomsorompó-egyezmény (NPT) értelmében Iránnak „megvan a joga a nukleáris energia békés célú felhasználására”, és „eltökélt szándéka, hogy ezt a jogot minden körülmény között fenntartsa”.
Az IAEA főigazgatója azt üzente, hogy – az NPT aláírójaként – Irán továbbra is köteles együttműködni az ENSZ-ügynökséggel. Rafael Grossi elmondta: amint június 13-án megkezdődött a háború, az IAEA „elvesztette rálátását” Irán dúsított uránkészletére.
Az ügynökség már a háború idején figyelmeztetett: nem lehet biztosan tudni, hol tárolja Irán a 409 kilogrammnyi, nagy tisztaságú dúsított uránkészletét, amelyből tíz atomrobbanófej állítható elő. Az uránt annak idején egy föld alatti bunkerben helyezték el Iszfahánban, ahol az IAEA emberei lepecsételték a helyiséget. Teherán azonban előre jelezte: izraeli támadás esetén az anyagot elszállítják onnan.
